Kénytelen lettem volna Kyle-al együtt hazamenni a suliból, tekintve, hogy nála lakok, ezért mindenképpen muszáj volt beszélnem vele a történtekről. És természetesen az órák után meg is talált engem...
-Sarah! -sóhajtotta. -Beszélhetnénk?
-Mondjad! Várom! Magyarázd ki magad valahogyan! -fontam keresztbe a karjaimat sértődötten.
-Figyelj... -maszírozta meg az orrnyergét. -Ez nem úgy történt, ahogyan gondolod.
-Hát persze, hogy nem. Miért is történt volna úgy? -vágtam közbe idegesen.
-Hagynád, hogy végigmondjam? -emelte fel a hangját. Úgy tűnt, őt is frusztrálja ez a helyzet. Hah! Megérdemli! Nem kellett volna megtennie! Mivel elhallgattam, folytatta. -Épp elmentem Troy-hoz, a haveromhoz beszélgetni még óra előtt, aztán rámcsengettek. Vissza akartam jönni a termünkbe, amikor az a két ribanc rámakaszkodott. Ők akarták, de végülis nem történt semmi. Gondolom bosszúból akartak bemártani előtted -csóválta a fejét. -Kérlek, higgy nekem, ha tényleg lett volna valami, akkor többé biztosan nem tudnék tükörbe nézni, nemhogy még bocsánatért esedezni itt nálad... -bizonygatta az igazát.
Tulajdonképpen jogos... Biztosan nem jönne hozzám, ha valóban ilyet tenne.
-Miért hinnék neked? Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? -vontam kérdőre.
-Nem tudom... Basszus, én nem akartam, hogy ebből az egészből ekkora szar keveredjen! -túrt bele hevesen a hajába. Jajj, mindjárt elájulok! Nem, nem szabad, Sarah, csak nyugalom, ne gondolj arra, milyen piszkosul helyes!
-Akkor miért vállaltad be? Miért fogadtál be magadhoz, egyáltalán, miért mentettél meg?! -kiabáltam. -Ha hagytál volna meghalni, akkor nem esett volna semmi baja a tökéletes hírnevednek! -vágtam az arcába a szavakat.
Durva voltam? Talán... De ez ott a legkevésbé sem érdekelt. Elegem van már ebből az egészből. Összeszedem a cuccaimat, és hazaköltözök. Senki nem tiltja meg. Egyáltalán nem is értem, miért lakok még a gazdagok köreiben... Jobb lesz nekem otthon, anya lelkével, a szegényes, romos kis házamban, és legalább ott igazán jól érzem magam. Úgy néz ki, az univerzum még marasztalni akar itt a Földön, tekintve, hogy az a csók egyelőre még erősen várat magára.
Idegesen összeszedtem a cuccaimat, és faképnél hagytam a meglepődöttségtől lefagyott Kyle-t. Próbáltam kijutni a suliból, ám ez lehetetlennek minősült, mivel az ide járó diákok többségének most ért véget a legutolsó órája, így az összes gyerek egyszerre özönlötte el a szűk, kis folyosókat. Ha egy-egy ember észrevett, akkor sértő, és megalázó dolgokat vágott a fejemhez, amiket igyekeztem figyelmen kívül hagyni, de ez az egész nagyon bántotta az amúgy is meglehetősen érzékeny lelkemet. Már majdnem kiértem, láttam a kijáratot, amikor hirtelen valaki erősen hátrarántott, én pedig ennek hatására elestem.
-Na, gyere cica! -segített föl röhögve a srác, és a bandája. -Ugyan nem kérdeztük meg Mendes-től, de biztosan kölcsönad téged néhány menetre -vigyorgott perverzen a fiú, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és megcsókolt volna, de én ösztönösen pofon vágtam, és megpróbáltam elfutni.
Az elfutás része kevésbé jött össze, mert a fiúk utánam jöttek, és újra magukhoz rántottak.
-Brian! -ordított valaki hátulról, mire a tömeg szétoszlott, és utat engedtek Kyle-nak.
Bah, a hős megmentő...
-Hozzá ne merj érni -tagolta ijesztően nyugodt hangon Kyle, mélyen a fogva tartóm szemébe nézve.
Minden tekintet ránk szegeződött, a legtöbben videóztak is.
-Miért, akkor mi lesz? -rántott hirtelen közelebb magához a jelek szerint Brian nevű srác, mire a meglepődöttségtől sikkantottam egyet.
-Brian, takarodj innen, vagy esküszöm... -szorította össze a fogait Kyle, és látszott rajta, mekkora önuralom kell ahhoz, hogy ne menjen neki Brian-nek.
-Na? Mit fogsz csinálni, nagymenő? -vigyorgott gúnyosan Brian. -Meg akarsz verni, hogy megint magadat juttassad kórházba?! -hangsúlyozta ki a ,,megint" szót. Várjunk, mi van?!
Kérdőn tekintettem Kyle-ra, hátha ad valami magyarázatot, de csak legyintett, mintha tudná, mit akarok kérdezni.
-Takarodj a szemem elől... -nézett Brian-re Kyle.
-Gyerekek! -hallottunk egy női visítást. Hála jó égnek, egy tanár!
Valószínűleg láthatta a két fiú között kialakult pattanásig feszült hangulatot, így közéjük állt.
-Mi történt? -érdeklődött.
Mivel senki nem válaszolt, és észrevette a közben összegyűlt tömeget, megfogta Kyle, illetve Brian kezét, majd elvitte őket. Legalább megszabadultam... A fiú sleppje odébb állt, szóval miattuk sem kellett aggódnom. Most menjek Kyle-ékhoz haza? Vagy várjam meg? Töprentem egy darabig, végül vállamat megrántva elindultam.

Elsétáltam a közeli parkba, le akartam ülni egy padra, amikor ismerős alakot véltem felfedezni. Hunyorogtam, és közelebb hajoltam, hogy jobban láthassam. Te jó ég, ez Shawn! Fekete köpenyt, és fekete kalapot viselt, amivel arcát takarta, ám akik igazán jól tudják, ki ő, azok szerintem így is felismerik. Shawn észrevett, körülnézett, majd elkezdett felém sétálni. Mit akarhat? Egyáltalán mit keres itt egyedül?

///Haliii!!! Hoztam egy részt engesztelésképp, hogy ne haragudjatok meg a sok kihívás miatt😂❤ Köszönöm, hogy ennyien olvastok, és velem tartotok, iszonyatosan hálás vagyok❤❤❤😍😍😍 Ha tetszett ez a kis rész, hagyjatok nyomot❤ Hamarosan érkezek újra, sziasztok😘😊///

2019. február 27.