Kicsöngetés után már nem gondolkoztam, hevesen összeszedtem a cuccaimat, miközben lelkemben tomboló durva vihar egyre erősödött.
-Szia! -ültem oda Lucy mellé nagy lendülettel, táskámat magam mellé dobva. -Ugye nem baj, ha mostantól melletted ülök? -kérdeztem kedvesen, és hadarva.
-Ó, szia! Dehogyis! Nagyon örülök neki! -nézett rám irtó boldogan a lány, majd ölelésre nyújtotta karjait, de én lazán elutasítottam, mire ő csalódottan lebiggyesztette a száját, ám aztán mégis ráeszmélt, hogy valaki mellé ült önszántából, így újra kiült egy hatalmas vigyor a képére. Bah, mint egy ovis... De mindenképpen jobb, mint Kyle mellett.

-Sarah... -hallottam egy határozatlan hangot magam mellől. Kyle... Ilyen nincs!
-Mi van? -morogtam oda sem nézve.
-Adj egyetlen esélyt. Megmagyarázom...
-Kyle, mit akarsz ezen magyarázni? Shawn Mendes fia vagy, és ezt rohadtul nem mondtad el nekem, mit vársz, boruljak a lábaid elé úgy, mint a kis rajongóid?! -háborodtam fel.
-Basszus, tudom, jól tudom, hogy elcsesztem! El akartam mondani neked, de mivel alig ismerjük egymást, nem tudtam, mi tévő legyek, hogyan reagálnál... Sajnálom, oké?!
-Bocs, de ez nekem most nem megy... -viharzottam ki a teremből felkapva a cuccaimat.
Mi is lesz a következő órám? Áh, kit érdekel, úgysem hiányoznék senkinek, inkább hazamegyek...
Lassan gyalogoltam, megfigyelve a természetet, és a belerondító pufogó járműveket, és közben random zenéket dúdolgattam. Fogalmam sincs, mennyi idő alatt értem haza, de amint beléptem, ereimben megfagyott a vér, és könnyek szöktek a szemembe, a hirtelen belém csapó fájdalomtól megmozdulni sem tudtam..

///Sziasztok!😊 Tudom, nagyon rövid lett, szinte borzalmas, de próbálok összehozni valami olyat, ami publikálható és nem olyan brutálisan szar :D Úgyhogy mindenkinek nagyon köszönöm, aki még olvassa❤😍 Mostmár megpróbálok igyekezni a részekkel, és tartsatok velem, innentől indul be igazán a történet😉 Ha tetszett ez a kis szösszenet, akkor vote-olj, kommentelj❤ Na pá🐹❤///

2019. január 14.