A hotel előtt ülök egy padon éppen és próbálom összerakni az elmúlt 1 hónap történéseit. Vannak szép emlékek, de sajnos rosszakból sokkal több van. Már jóval elmúlt éjfél. Csak az eget figyeltem és a csillagokat. Olyan csodálatos egy látvány volt, viszont én kívül és belül is teljesen magamalatt voltam. Sírni volt kedvem, de már nem maradtak könnyeim sem. Egyre csak azt ismételgettem magamban, hogy miért történik ez velem. Arcomat a kezeim közé temettem, de valaki leült mellém és a hátamat simogatta.

-Tudom, hogy ez nem segít, de én mindig itt leszek neked Nicol!-Lando szavai megkellett volna, hogy nyugtasson, de ez csak olaj volt a tűzre.

-Nem! Nem Lando ez nem így megy...Én csak Sarahoz akartam jönni nyaralni, csak egy kis kikapcsolódásra vágytam, de nem ezt kaptam. Nem akartam elvállalni ezt az egész munkát a Forma-1nél, mert nekem erre nem volt szükségem...az egész felhajtásra nem volt szükségem, az utazásokra, erre a stresszre, de legfőképp rátok nem!-hirtelen realizálni kezdtem, hogy mit mondtam a végén. Landora pillantottam aki csalódottan nézett rám.-Lando én nem úgy...

-Ne is fáradj vele Nicol. Én amióta ismerlek mindig melletted voltam, támogattalak. Tudom, hogy haragszol Charlesra és valamiért Maxre is...de vannak akik nem ezt érdemlik...Carlos, Pierre, Seb és Én és persze Sara. Jó éjt Vazquez.-mintha a szívemet tépték volna annyira fájtak Lando szavai és igaza van. Ők a barátaim és nem ezt érdemelték volna tőlem.

X

Az életkedvem reggel egyenlő volt a nullával. A hajam az arcomra volt tapadva. Csoda, hogy még vannak könnycsatornáim. Letusoltam és megcsináltam a hajam. Leültem az ágyra és bámultam magam elé. Zúgott a fejem és minden sötét lett körülöttem. Egy kicsit elidőztem még, mikor zúgott a telóm. Sara volt az.

Sara Smith:

Várlak az ebédlőben!❤

Vettem egy nagy levegőt és kinéztem a folyosóra. Egy csepp lelkierőm sem volt Landoval összetalálkozni. Akárhányszor eszembe jut összeszurol a szívem. Charlesról és Maxről ne is beszéljünk. Számomra ők halottak.

X

-Hogy érzed magad?-ültem Saraval szemben reggeli közben.

-Nézz rám és rájössz, hogy egy csődtömeg vagyok.-forgattam a szemeim. Ahogy néztem magamelé láttam, hogy Lando, Pierre, Carlos és Daniel lépnek be a terembe.

-Sziasztok srácok!-köszönt Sara. Én egy pillantást se mertem vetni rájuk, de a brit és a francia tekintetét elkaptam. Összetört lelkeket láttam magamelőtt ami az én hibám.-Leültök ide?

-Bocs Sara...nem akarunk zavarni, hiszen mi csak a bajt hozzuk.-vakarta a nyakát Daniel.

Nem bírtam tovább. Felugrottam a helyemről és kirohantam az ebédlőből.

-Nicol hová ro....-a végét már nem hallottam.

X

Bahrein utcáit járom és gondolkozom egy kicsikét. Semmi kedvem nem volt a hotelban maradni, hogy magyarázatot adjak Saranak mindenre amit elcsesztem. Az telefonomra néztem, amit némítottam, mert üzeneteket és hívásokat se akarok kapni. 15 óra. Ma van a verseny. Gyorsan beültem egy kávézóba, ha már a helyszínen nem, de legalább tévéből lássam. Időben érkeztem, mert pont akkor rajtoltak.

-Mit hozhatok?-jött oda egy fiatal lány.

-Egy alkoholos koktélt

A lány bólintott és elment. A verseny igen izgalmas és fordulatos volt. Lewis nyerte meg, mögötte Valtteri és Charles. Carlos sajnos csak a 19. lett, mert a sebességváltóval gondjai akadtak. Lando 6. lett aminek roppant örültem és ott volt Ő. Max 4. lett. A szívem oly annyira darabokra tört, hogy hallani lehetett. A TV-re pillantottam, ahol éppen Max adott interjút és a könnyeim újra utat engedtek maguknak.

X

A hotelban ülök nem éppen józanon, de nem is vagyok részeg. Még senki sem érkezett meg így ezen a szinten és a másodikon sincs egy árva lélek sem rajtam kívül. Felálltam és kiballagtam az erkélyre. A hold fénye remekül megvilágította a várost. A pálya nem volt messze így annak fényeit is tisztán láttam. Minden újra előttem volt. Sara, a srácok, a sok hülyülés, az első pillanataim Maxel és Charles. Mosolygok éppen, de minden érzelem most folyik le az arcomról és sós ízét érzem a számban. Tudtam, hogy itt már vége van. A bőröndömre pillantottam és becsuktam a szemem. Sietve csomagoltam össze minden cuccom, hogy minél hamarabb elhadjam a szállodát. Hívtam egy taxit és bahreini repülőtér felé vettem az irányt. A terminálban kevesen voltak hála istennek a Forma-1 miatt.

-Jó estét! Egy jegyet szeretnék Barcelonába.-mondtam a terminálba.

-Parancsoljon és jó utat!

Hát itt lennék most. Pár óra és újra otthon lehetek.

Viszlát Bahrein, Hello Barcelona!

Sziasztok!❤Megint sok idő kimaradt, de nem felejtettem el😍Itt is lenne egy újabb rész ami remélem, hogy tetszett nektek🥰Ha igen akkor szavazzatok és kommenteljetek nyugodtan💓(U.I. Hamarosan itt a suli, de ne aggódjatok, hiszen nem maradunk Forma-1 nélkül😁Eddig mi a véleményetek a szezonról? Pusszillak titeket és szép napot😘😘!)