Ez a reggel is olyan volt, mint a többi. A pilótafülkében aludtam, hanyatt dőlve, a fejem oldalra fordítva pihent a párnámon.

Nem voltam túl büszke az életmódomra. Legalábbis arra, hogy nap mint nap nem teszek semmi érdekeset. Az életem utóbbi részében a cirkálómban lézengtem, ide-oda. Teljesen céltalan, ugyanis amióta megalapult az Első Rend, nem túl szívmelengető a helyzet a galaxisban. Jómagam azon a véleményen voltam, hogy nem akarok sem a Rend, sem az Ellenállás oldalára állni. Próbáltam kimaradni az egészből.

Hogy fenn tudjam tartani magam, néha- néha elvállaltam szállítást. Csomagokat, embereket. Itt néha muszáj volt kivételt tennem. Legalább is az elvemet illetően, hogy pártatlan maradok. Viszont sikerült szereznem nem olyan régen egy feljogosító papírt, aminek a segítségével, ha netalán vészes helyzetbe kerülnék, ki tudnám magam húzni a csávából. Azt bizonyítja, hogy pártatlan vagyok. Nem mondom, hogy teljesen legális volt a dolog, de ha ez kellett a biztonságom érdekében, nem riadtam vissza ettől a módszertől sem. Ha esetleg, harcra került volna a sor, azt is megoldottam volna.

Szereztem,-na jó, loptam-egy fénykardot, amit egészen jól tudok kezelni. Nem mondanám, hogy tökéletesen, de az önvédelemhez elég. A cirkálómat pedig ismerik szinte mindenhol, így azt is tudják, hogy én nem támadok, és nálam sincs semmi olyan, amiért érdemes lenne lőni az én szépségemre.
Régen a nagyapámé volt. Tulajdonképpen ez csak egy kisebb mása egy valódi cirálónak. Rengeteget dolgozott, hogy ki tudja fizetni ezt az egyedi gyártmányt. De akármilyen kicsi, az én szememben akkor is egy igazi cirkáló.

Arra ébredtem, hogy a kis monitoromon pirosan villogott a lámpa, és vészjóslón sípolt. Pislogtam néhányat, majd nyújtózkodtam és felültem. Ásítottam egyet, és megdörzsöltem a szemeim.

-Francba...-mérgelődtem egy kicsit- Mondtam, hogy meg kellett volna tankolnunk!

Nem meséltem még az egyetlen útitársamól, egy porgról. Amikor leszálltam régebben egy kisebb, jelentéktelen bolygón, valahogy bejutott a hajóba, és azóta itt van velem. Engem igazán nem zavar, sőt, legalább nem vagyok teljesen egyedül.

A porg gurgulázott néhányat, a pultról, majd kíváncsian közelebb totyogott hozzám.

A legközelebbi bolygó a Tatooin. Nem igen volt kedvem pont ott leszállni, de az üzemanyaghiány közbeszólt. Nem sok jót hallani erről a helyről. Rabszolgakereskedelem, kártyajátékok... amit csak el tud képzelni az ember. Na és az a sok hutt!

Köröztem egyet a vállammal, oldalra fordítottam a fejem, majd nekikészültem a landolásnak. Nagyon szerettem a cirkálómban, hogy nem nehéz irányítani, és a másik hatalmas előnye, hogy szinte csak én értek hozzá. Rengeteget cserélgettem az alkatrészeit, már szinte semmi sem eredeti benne, mégis nagyon belevaló kis hajó.

Mikor földet értünk még siklottunk előre pár métert a homokba, majd megálltunk. Felálltam a székemből a porg pedig a vállamra szállt.

-Nem, te itt maradsz. Csak szerzek üzemanyagot és visszajövök. Nem akarom, hogy bajba kerüljek miattad. Errefelé nem mindennapi jelenség vagy, tudod? -a mondat végére játékosabb lett a hangom és megsimogattam őt, majd letettem az ülésembe.

-Sietek, te pedig maradj itt!-forduktam vissza.

Mielőtt lesétáltam volna a rámpán, felvettem a fénykardom, biztonság kedvéért.

Nem csalódtam. Olyan volt ez a bolygó, mint amilyennek elképzeltem. Homokos, sivár talaj, és a városban sok stand, ami tele volt pakolva illegális holmikkal.
Furcsa lények mindenütt. Ennek ellenére nem riasztott meg a helyzet, határozott léptekkel sétáltam el az árusok mellett. Csak páran néztek rám, ezek szerint nem tűnöhetten ki túlságosan a tömegből. A fénykardomat a ruhám mögé rejtettem, hogy ne láthassák illetéktelenek.

Végül rálelten egy koszos kis épületetre, ahol kapható volt üzemanyag. Nagyobb méretű kannákban árulta őket egy chagrian. A kék bőre erősen elütött az épület belsejének színétől. Egy droiddal konzultált éppen amikor belépem elhúzva a függönyt, ami ott ajtóként funkcionált.

-Jó reggelt! -köszöntem neki illedelmesen, habár nem vártam kellemes választ, az arckifejezése alapján.

-Ha jó reggelt akartál volna kívánni, három órával előbb kellett volna jönnöd. Mit akarsz? -morogta kedvtelenül.

-Üzemanyagot keresek. Ha jól tudom itt kapható...-folytattam volna tovább, de félbeszakított.

-Az üzemanyagom minden hajófajtához megfelelő, és igen drága-darálta le nekem egyhangúan.

A múltkori szállításomért, szép kis summát kaptam, amit félre is tettem. Szerencsére. Az övemre rögzített kis táskából elővettem egy kisebb méretű vászonszatyrot és a kezébe dobtam.

-Ne sajnálja!- mondtam neki felvéve a stílusát. -A cirkálóm a város keleti szélén parkol. Meg fogja ismerni, mert kék

Az eladó nem szólt semmit, csak bólintott és intett a droidnak, aki megragadott egy hatalmas kannát és kiment a hátsó bejáraton.

-Egy óra múlva kész, üdvözlöm a Tatooinon!- mondta őszintétlen mosollyal, miközben a pénzem számolgatta, majd kiment a droid után.

Pár pillanatig még az üzletben álltam, majd megfordultam és kimentem. Gondoltam, ha itt vagyok ezen veszélyes bolygón, szétnézek egy kicsit.

Végig sétáltam néhány utcán, egy pedig standnál vettem pár gyümölcsöt. Amint végeztem a vásárlással, megláttam egy nagyobb épületet, ahova rengetegen mentek be. Valamiféle kocsma lehet. Gondolkodtam egy darabig, a kezemben közben ide-oda ringatva zacskót. Végül elhatároztam magam, és én is bementem.

Füstös levegő, és alkoholszag csapot meg odabent. Zsúfolt kis helység volt, a többség kártyázott.
Végignéztem az embereken. Páran rezzenéstelen arccal ültek a szétterített kártyáik felett. Sorba haladtam, és elképzeltem, kinek, mi járhat a fejében.

Az egyik asztalnál azonban megállt a tekintetem. Egy narancssárgaruhás pilóta ült ott, egyik kezével fent könyökölt. A sisakja mellette pihent, egy vörös jellel rajta, amit azonnal felismertem. Előtte azonban nem voltak lapok. Vele szemben ült egy furcsa alak, aki elég befolyásosnak tűnt. Közelebb léptem az asztalhoz, de igyekeztem továbbra is feltűnésmentes maradni.

-Meghibásodott a gépem, és alkatrészt kerestem. Muszáj volt leszállnom. Higgye el, magamtól nem jöttem volna ide!-magyarázta a férfi.

Úgy tűnik nem igazán szimpatizálnak itt az ellenállókkal. Kicsit oldalra biccentett fejjel hallgattam őt, amikor valaki megfogta a vállam hátulról és maga felé fordított.

-Játszol, vagy iszol? -kérdezte mély hangon egy toydari.

-Nem...-megköszörültem a torkom.- Csak szét akartam nézni- mondtam kicsit magasabb hangon, mint akartam volna, majd indultam is volna kifelé, de ő nem hagyott. Rácsapott az pultra az italával a kezében, ami kifröccsent.

- Hallottátok ezt, fiúk? Csak szét akart nézni!-kiabálta, majd kezdett nevetni, a zene megállt és mindneki minket nézett.

Nyeltem egy nagyot. Pontosan az ilyen helyzeteket akartam elkerülni...