Végigsétáltunk pár hosszú folyosón, majd egy ajtóhoz értünk. Poe beütött valami kódot oldalt, egy falba beépített kis monitorba, az ajtó pedig felnyílt.

Elég sokan voltak, akik éppen bent fogyasztották a vacsorájukat, ami csak pár fokkal néztek ki jobban, mint a rohamosztagosoknak gyártott vízben önmagát felpuffasztó élelmiszer. Sokan beszéltek egyszerre, a többség olyan narancssárga egyenruhát viselt, mint Poe.
A pilóta rám nézett és rövid lélegzetet vett.

-Sokan vagyunk, nemigaz?

-Rengetegen-mondtam elképedve.

-De még így sem elegen.

-Itt van a pilótamentő kislány!-kiáltott fel egy nagy asztalnál ülő sullusti vidáman, és az egyik kezét felénk tartotta.
Poe nevetett rajta.

-Nem egészen úgy volt az...-kérte ki magának, én pedig csak mosolyogtam rajta.

-Dehogynem. Dameron, egy lány mentett meg-felelte szórakozottan.-Csak ugratlak öcskös! Tudom, hogy belevaló gyerek vagy te. Üljetek ide, hozzánk!-tette hozzá végül.

Miután sorra kerültünk, Poe elkérte a két vacsoraadagot és a vidám társaság asztalához lépett.

-Ezt most kihagyjuk fiúk-bökte oda.-Még a végén elmegy Tara kedve attól, hogy a bázison maradjon akár egy percnél is tovább-mondta nekik vigyorogva, majd leült velem szembe, egy közeli asztalhoz.

Keveset tudtunk csak beszélgetni, mert a másik asztaltól állandóan fütyültek és mutogattak vihogva. Igyekeztem nem foglalkozni ezekkel, Poe pedig csak a homlokát ráncolta néha, amikor tényleg sok volt ez már neki is. Persze nem vette komolyan őket, de úgy tűnik neki is megvolt az a bizonyos határ.
Közelebb hajolt felém és halkan odasúgta nekem:

-Nem akarsz megszökni?-csintalan mosoly jelent meg az arcán.

-Dehogynem!-feleltem felvéve a stílusát.

Felálltunk mindketten, nem foglalkozva a többiekkel tovább. Végig Poe mellett sétáltam, majd az ajtóban belekaroltam. Éreztem a furcsálló tekinteteket a hátamon és azt is, hogy a pilóta erre felettébb nem számított. Hátrafordultam, csak hogy láthassam a többiek arcát. Egy pillanatra azt hittem Poe rám fog szólni, de végül csak egy halvány mosolyt tett felém.
Miután bezárult mögöttünk az ajtó, elengedtem.

-Láttad volna az arcukat, hogy néztek ránk!-nevetem el magam, vele együtt.

-Jobbat mutatok!-jutott eszébe egy hirtelen ötlet, majd hirtelen megindult mellőlem kifelé.

Nem lehett túl sok hajója az Ellenállásnak, de azok nagy becsben voltak tartva. Szép rendben sorakoztak egymás mellett a gépek, mi pedig már közöttük is sétáltunk. Ilyen közel lenne az étkező a hangárhoz?

-Melyik a tiéd?-kérdeztem körbenézve és közben a jobb kezemet behajlítva dörzsöltem a bal karom. Csípős hideg volt, kicsit remegtem is.

-Ő az-tette rá a kezét egy piros X-szárnyú orrára.

Gondolom látta rajtam hogy eléggé fázok, ezért kinyitotta a gépe ajtaját, és kiemelt belőle egy dzsekit, aminek a mellkasi részén az Ellenállás szimbóluma díszelgett. Odanyújtotta nekem.

-Ez a tiéd, nem fogadhatom el-szabadkoztam.

-Szóval annak adom, akinek én akarom-felelte kisfiúsan mosolyogva.

-Köszönöm-mondtam végül halkan, miközben belebújtam. Nagy volt rám, de élveztem a meleget, amit adott.

Egy kevés ideig még egymással szemben álltunk, és közben Poe rajtam felejtette a tekintetét. Mielőtt zavaró lett volna ez a helyzet meglegyeztem előtte a kezem.

-Hahó, pilóta! Nem figyelsz.

Megrázta a fejét, majd az X-szárnyúja mellé lépett.

-Ültél már valaha egy ilyen szépségben?-kérdezte, s közben a gépének oldalára simított.

-Még nem volt hozzá szerencsém.

-Épp itt az ideje.Viszont akkor azzal megyünk-jelentette ki szinte azonnal, majd a létra felé mutatott amin felmászva lehet bejutni a gépbe. Egy másik gépbe, a szomszédos oldalon.

Végigfutott a hátamon egy kellemes, és izgató jóérzés, majd kifújtam a levegőm hallhatóan, és bemásztam. Meglepően kevés hely volt belül, valamivel nagyobbra számítottam.

-De Poe, ez elég kicsi...-nyafogtam, s közben néztem ahogy bemászik mögém.

-Pedig ez nagyobb az átlagnál-vonta meg a vállát.-Ne aggódj, el fogunk férni, ez egy egyedi, szélesített darab-folytatta, majd tényleg szűkösen, de befért mellém.

-A csillagokra! Kinek kell két embernyi hely?

-Tudod vannak olyanok, akik többet járnak az ebédlőbe, mint kellene-vigyorodott el.-Szóval..-tűnődött el egy pillanatra- az elv az ugyan az. Na meg a pedálok.

-Hát tényleg jobban tetted, hogy pilótának álltál és nem oktatónak-jegyeztem meg cinikusan.

Lelkesen magyarázott nekem, közben a kezével mutogatott. Régen éreztem ilyen jól magam és kezdett egyre kevésbé zavarni az, hogy eközben a jobb oldalam hozzáér az ő baloldalához.

-Jó, menni fog, menni fog!-beszéltem hangosan magamhoz.
A pilóta elmosolyodott rajtam.

-Persze, hogy menni fog. Ne stresszelj annyit! Nézz rám, sose izgulok semmi miatt, és még mindig itt vagyok.

-De.. ha lezuhanunk?-pillantottam rá elbizonytalanodva.-Vagy kilátástalan helyzetbe kerülünk?-a végét kicsit túldramatizálva tettem hozzá, de közben vigyorogtam.

-Ez valahogy mindig utólag jut eszembe. Ugyan Tara, ne vacakolj már! Szerinted hagynám, hogy lezuhanjunk?

Mindent úgy csináltam, ahogy azt elmagyarázta néhány perccel ezelőtt, majd felemeltem a gépet, viszont teljesen más érzés volt, mint amire számítottam. Sokkal gyorsabb, és könnyedebb. Egy pillanatra megingott a kezem, amikor először éreztem az efféle gépek vezetésének az "ízét".

A bolygótól nem akartam messzebb menni, szóval az űrben való manőverezést úgy döntöttem, hogy a profikra bízom.

Poe a biztonság kedvéért, az elején jobban figyelte, hogy miket, hogyan és miképp állítok át.

-Ez jobban megy, mint hittem volna!-mondtam túlságosan elbízva magam. A figyelmem elkalandozott, és a jobb oldali szárny elkezdett lefelé húzni.

Poe amint észrevette a kilengést, áthajolt felém, és egy kart feltolt a helyére, amit én elfelejtettem.

-Mi az Tara, nem bírod a sebességet?-kérdezte kihívó mosollyal az arcán.

-Nem szoktam száguldozni- feleltem és néha-néha rápillantottam.

-De hisz ezért repülsz. Szabadság és gyorsaság.

Mivel az ülést bővítették ki, oldalt, a kormány nem volt messze Poetól. Kérlelve néztem rá, hogy vegye át egy kicsit, így ő irányított tovább. Adtam a gépnek egy kis kakaót, hogy begyorsuljunk a pilóta kérésére. Őszintén megvallva, sokkal biztonságosabbnak éreztem, ha ő vezet.

Néhány egyszerűbb manővert mutatott be a gépen, majd egy hirtelen fordult egyet a saját tengelyünk körül. Sikítottam ijedtemben, ő pedig hangosan nevetett rajtam, s végül a bázis felé vette az irányt.

-Huuhuh!!- kurjantott egyet, a hirtelen mozdulat pillnatában.
Megütöttem a vállát.

-Borzalmas vagy! Azt hittem meghalunk!- mondom neki még mindig a sokk hatása alatt állva.

-Még annál is borzalmasabb- jegyeztem meg vigyorogva-Szóval elég mára a repülésből?

Erre nem válaszoltam, csak komolyan néztem rá. Kicsit odébb húzódtam, hogy ő tehesse le a gépet. Elfáradtam így a nap végére.
Mire Poe leszállt, én oldalra hajtottam a fejem az ablaknak támasztva, de a földetéréskor már elaludtam.