-Szóval minden érdekel? Rendben, akkor mindent elmesélek.

Van egy apró bolygó a galaxis szélén, alig ismerik páran. Csodálatosan zöld. Itt éltem a szüleimmel egy egyszerű házban.

Apám mindig is a Birodalom nézeteit osztotta, anyámmal pedig csak hallgattuk, de sose mondtunk rá semmit. Rendszeresen jártam le, egy tisztásra, ahol volt egy kicsi vízesés. Ez a hely mindig megnyugtatott, főleg ha nem találtam otthon magam a saját házunkban.

Egy reggel a faluba mentem amikor találkoztam egy fiatal padawannal. Luke Skywalkernél tanult és egy küldetés miatt jött el a bolygónkra. Nehéz természet volt, az elején kifejezetten rideg és nyers. Valahogy sikerült meggyőznöm, hogy hadd segítsek neki. Beleegyezett és rengetegszer találkoztunk onnantól fogva. Több hónapon át maradt, végül pedig.. egymásba szerettünk. Én pedig hittem neki...-itt egy kicsit elcsuklott a hangom, majd Poera néztem.

Látszott rajta, hogy érdekli a történet, néma csendben hallgatta, de eltűnt a korábbi mosoly az arcáról, komoly tekintettel nézett ki az űrbe. Folytattam.

Egy nap, lementünk a patakhoz, ahol mindig találkoztunk és sokáig beszélgettünk egymással. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. A szüleim nem nézték jó szemmel azt, hogy akkortájt sokáig elmaradtam, nem egyszer. Teljesen a szokásos módon váltunk el, majd otthon kaptam egy hatalmas fejmosást.
Apám őrjöngött velem. Sejtette, hogy egy fiú van a dologban, aminek egyáltalán nem örült, mert maga szerette volna megválasztani, hogy ki legyen az a bizonyos nagy Ő. Legszívesebben az egész lényem a saját maga mintájára formálta volna. Szobafogságra ítélt, rengeteg ideig kuksoltam fent, a fiú pedig egyszerűen eltűnt. Szó nélkül, nyom nélkül. Hiába kerestem őt mindenütt ezután.

Aztán egy éjjel magam is eljöttem otthonról. Nem tudtam tovább ottmaradni és elhatároztam, hogy apám ellenére pártatlan fogok maradni. Azóta elég egyhangú az életem. Néha szállítok embereket, vagy csomagokat, de nincs különösebb célom.

~°~°~°~°~°~°~°

Poe megköszörülte a torokát, és úgy bámult előre. Láthatóan, elszörnyűlködött azon amit meséltem.

-Aztán találkoztam veled- tettem hozzá.
A pilóta rámnézett, és kellemes mosoly ült ki az arcára, majd nagy levegőt vett és ő is belekezdett a saját történetébe.

°~°~°~°~°~°~°~°~°

Az én kölyökkorom teljesen átlagos volt. A szüleim a Lázadó Szövetségnél dolgoztak, ezért sokszor a nagyapámnál töltöttem az időmet. Az anyám vitt el először repülni, és akkor döntöttem el, hogy pilóta akarok lenni. Élveztem a sebességet és a szabadságot. Próbáltak lebeszélni róla, de nem lehetett.

Egy évvel apám előtt halt meg az anyám-egy pár pillanatig elhallgatott- Ezek után csatlakoztam az Új Köztársasághoz. Rengeteg akcióban vettem részt, szóval az életem egyáltalán nem volt mondható unalmasnak. Volt ott egy kis...ügyem, amiből kihúzott engem Organa tábornok és csatlakoztam az Ellenálláshoz.

~°~°~°~°~°~°~°~

-Szóval, te mindig is tudtad, hogy mi akarsz majd lenni?-kérdeztem csodálkozva.

-Igen. De ez nem mindig olyan egyértelmű. Hamarosan odaérünk-robotpilótára kapcsolt és felém fordult.- Ami a fickót illeti...Nem hallottál felőle azóta?

-Nem. Ben Solo egy életre eltűnt-mondtam kicsit elgondolkodva, szomorkásan.

A név hallatán a pilóta már nyitotta is a száját, hogy mondjon valamit, és közelebb hajolt egy kicsit. Az arcáról aggodalmat tudtam kiolvasni, láttam hogy valamit tud, amit én nem.

-Figyelj..-kezdett volna hozzá, majd csörömpölésre lettünk figyelmesek a hátunk mögül. Mind a ketten azonnal odafordultunk, majd Poe a kezébe vette a sugárvetőjét, és lassan felállt. A földön egy kartondoboz hevert, a benne levő csavarok szanaszét gurultak. A férfi intett nekem, hogy maradjak hátul és megállt a szerszámosszekrényem előtt.

Csak így hívtam. Egyébként egy kis fészerre hasonlított, csak a fal előtt rengeteg polc volt, tele szerszámokkal. Egy ajtó választotta el a hajó többi részétől, ami résnyire nyitva volt, azon át esett ki a doboz.

Poe egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót, én pedig mögötte állva figyeltem csendben. Nem tudtam ki okozta a zajt, mert a pilóta pont kitakarta, de abban biztos voltam, hogy valaki van a sufniban.