A második fordulóból már csak egy harc volt hátra: Eijirou vs Monoma. Bevallom, eléggé féltettem Eijirou-t. Bár erős volt, ha Monoma még a pályára lépése előtt le tud másolni egy olyan képességet, amivel legyőzheti, akkor annyi. Bár, jutott eszembe, szegény Eijirou pont kifogta azt a két diákot, akiknek ilyen képessége van: ha legyőzi Monomát, velem kell majd megküzdenie.

Izgatottan figyeltem, ahogy megálltak egymással szemben. Eijirou megkeményítette a karját és maga elé emelte. Úgy tűnt, egy gyors rohammal le akarja szorítani Monomát, de ha az megelőzi, védekezhet is ezzel a testtartással.

Sípszó, kezdődött a meccs. Monoma azonnal előreugrott, és dobbantott egyet, mire a föld mintha zseléssé változott volna. A képesség ismerős volt a lovasharcból, valószínűleg valamelyik B osztályosé. És arra is emlékeztem, hogy Eijirou ellen túlságosan is hatásos.

A fiú túl későn reagált, megbillent, ahogy a lába kezdett besüllyedni a talajba. Megpróbált szilárdan megállni, aztán rohanni kezdett Monoma felé, de beleragadt a trutyiba. Monoma, aki szintén így járt, csak kuncogott.

Eijirou mégis átküzdötte magát a trutyin. Monomán látszott, hogy erre nem számított. Mondott valamit Eijirou-nak, amit nem hallottam, majd ő is maga elé kapta a karját, ami fémes színt öltött.

Úgy egyenesedtem fel, mint akit megcsíptek.

Ezt a képességet annál az ezüstös hajú srácnál láttam – Tetsutetsunál. Ez azt jelenti, hogy Monoma egyszerre több képességet is le tud másolni. Sőt, tárolni is.

Eijirou rávetette magát a fiúra, de az kivédte a csapást. Látszott rajta, hogy nem gyakorlott verekedő, a következő ütés az arcát érte, majd az azutáni is. Úgy tűnt, végre Eijirou-nál volt az előny, bár Monoma megrúgta a fiú lábát. Nem volt nagy ütés, Eijirou meg se rezzent. A következő pillanatban viszont felkiáltott. A lába – ugyanaz, amit Monoma megrúgott – megrogyott, pedig tisztán látszott, hogy Monoma hozzá sem ért. Olyan volt, mintha ugyanaz az ütés megismétlődött volna, csak erősebben. Ez is egy képesség volna? Hányat tud lemásolni egyszerre?

Eijirou térde a ragacsos talajba ragadt. Monoma – immár Eijirou képességével, amit bizonyára az előbb másolt le – beljebb lökte, majd megint lejátszódott ugyanaz: Eijirou újra beljebb lökődött, anélkül, hogy Monoma hozzáért volna. Majd újra és újra, egészen addig, amíg Eijirou mozgásképtelenné nem vált.

Basszus. Sípszó, a meccs véget ért. A győztes Monoma Neito.

Eijirou-t kiszabadították a talajból. Mikor újra leült mellém, már nem mosolygott. A szemöldökét összehúzta, a keze ökölbe szorult. Fájt így látnom őt.

Úgy tűnt, mondani akar valamit, de visszanyelte. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem, és magamhoz húztam.

Egy fél percig hagyta, hogy így maradjunk, aztán kibontakozott a karomból, és megtörölte az arcát.

– Semmi baj, Ash-san – mosolyodott el, de nem volt őszinte. – Majd te elbánsz vele.

– Nem tudom – vallottam be. – Vagyis, úgy értem, persze, de szerintem valahogy úgy fog kinézni a dolog, hogy az nyer, aki előbb használja a képességemet. Ha sikerül lemásolnia, persze. Vagy apáét. Végül is mindegy.

– Majd ott álltok egymással szemben és bámultok magatok elé, a nézők még nem tudják majd, hogy mi történik – kuncogott Eijirou. Aztán a pálya felé fordult és oldalba bökött. – Azta, kezdődik a harmadik forduló. Na, szerinted ki fog nyerni? Nem könnyű előre megmondani, ugye?

A kérdése teljesen jogos volt. Todoroki és Bakugou egymással szemben állt, és – előbbi nyugodtan, utóbbi vicsorogva – méregették egymást.

– Nem is tudom... Todoroki higgadtabb, de talán most jobban jön, ha olyan... Izé, elszánt, mint Bakugou.

– Szerintem Bakugou lesz az – ütötte össze az öklét a fiú és elvigyorodott, hogy hegyes fogai kivillantak ajkai közül.

Nem volt időnk tovább találgatni. Felhangzott a már jól ismert sípszó.

Todoroki támadt először, azzal a gigantikus fallal próbálkozott, amivel Yaoyorozut győzte le. Hiába, Bakugou a közepébe robbantott. Jégszilánkok repültek mindenfelé, de a két fiú nem zavartatta magát. Bakugou sorozatos robbantásokkal egyre beljebb küzdötte magát a jégbe, mire Todoroki jégen csúszva hátrált előle. Bakugou a fiú jég-pajzsát (kész Jégvarázs, komolyan) is szétrobbantotta és Todorokira támadt, az a tüzével hárított.

Nem is tudtuk felfogni a történteket időben. A fiúk iszonyú gyorsan mozogtak, és alig láttunk valamit a pályát borító füst és jégdarabok miatt. Az egész úgy nézett ki, mintha valami shōnen mangából kivett jelenet lett volna – vagy, mintha két hivatásos hős harcát látnánk. Nem volt kérdés már akkor sem, kik lesznek az évfolyamelsők, és később, a legjobb hősök Japánban.

Egyszer csak azonban hirtelen elcsendesült a csatatér. A füst eloszlott, és megpillantottuk Bakugou-t, ahogy a jegén fekvő, ernyedt Todoroki pólóját megmarkolva üvöltözik az eszméletlen fiúval.

– Mi történt? – kérdezte Eijirou, riadt felhanggal.

– Ugye nem...? – hallottam magam mellől egyik osztálytársamat, de elharapta a mondatot.

Jézusom, ugye csak elájult?

A nézőtér zsibongásából ítélve mindenki ugyanezen rágódott. Midnight lépett a fiúkhoz, és a képességével kiütötte Bakugou-t, így két ájult srác feküdt a nő két oldalán.

– Hát ez... Látványos harc volt! – Mindenki összerezzent Hizashi-ojisan hangjára. – Nos, viszont, míg az iskolaorvos ellátja a két fiút, fel kell készülnünk a következő meccsre, hogy eldőljön, ki küzd meg majd Bakugou-kunnal az utolsó fordulóban (öhm, már ha magához tér addig): Monoma-kun az 1-B-ből, vagy Aizawa-san az 1-A-ból?

•~•~•

Tudtam, hogy a gyorsaságon múlik majd minden. Mikor a pálya felé tartottam, Monoma „véletlenül” meglökött, amivel valószínűleg le is másolta a képességem. Nem tudtam, kap-e bármilyen tájékoztatást arról, hogy kell használni. Ha nem, az az előnyömre szolgál, márpedig minden másodperc számítani fog.

– Felkészülni... Vigyázz... – Éreztem, ahogy egy hideg izzadságcsepp csordul le a nyakamon. A velem szemben álló Monoma arcán hetyke vigyor ült.

– Rajt! – fújt bele a sípjába Midnight. Abban a pillanatban lehunytam a szemem. Azonnal megtaláltam Monoma képességét, amit abban a pillanatban elloptam, majd élesen beszívtam a levegőt. Ez az. Enyém a győzelem.

– Aww, A-s! – Monoma túlontúl magabiztosnak tűnt. – Elismerem, leelőztél. Egy pillanatra elbizonytalanított a képességed. Nagyon erős, ugye tudod? – A fiú vigyora nem jelentett sok jót.

– Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem zavartan.

– Ritka az ilyen képesség. Azt kell mondjam... Egész természetellenes, nem?

Ugyanolyan néma csend vett körül minket, mint a Shinsou elleni harcnál, most mégis balsejtelem fogott el.

– Tudod, A-s... – Monoma felém kezdett sétálni. Az egyik keze megnőtt, mintha Itsuka képességét használná – ami persze lehetetlen volt. – Hiába veszed el az én képességem, a többit ugyanúgy tárolni tudom.

Franc. Ökölbe szorult a kezem. Monoma rohanni kezdett felém, nem hagyva időt a gondolkodásra.

Ashido képességével savat löktem az útjába, majd kitértem az útjából. Azonban túl lassú voltam, így a hatalmasra nőtt kéz majdnem ellökött. A pályára zuhantam, a kis kavicsok felsértették az arcomat. Felpattantam és elloptam apa képességét. Korábban már tökélyre fejlesztettem ennek használatát, de nehéz volt úgy nem pislogni, hogy közben azt figyeltem, nem lépek-e ki a körből. Monoma viszont nem zavartatta magát, hanem Tetsutetsu képességével rám rontott.

Ez elgondolkodtatott. Nem Eijirou-ét használta, ami pedig majdnem ugyanilyen. Van valami oka, vagy...

Amint kitértem egy ütés elől, Monoma karja hirtelen visszaváltozott. A fiú szitkozódott. Erre beugrott a megoldás.

– Időlimited van, igaz?

– Tíz perc – vágta rá vicsorogva. Úgy tűnt, Itsuka képességét még tudja használni, de biztos, hogy már nem sokáig. Végre volt egy tervem.

Eltartott egy darabig.

Félreugrottam, és a pálya széle felé futottam. Úgy tűnt, Monoma sejti, mit szeretnék elérni – és hogy mindent meg fog tenni, hogy megakadályozza.

Elhajoltam a következő ütése elöl is – szerencse, hogy gyors vagyok, különben már összeverve hevernék a földön. Arrébb táncoltam, és Eijirou képességével kivédtem a következő csapást. Szívesen használtam volna Todoroki vagy Bakugou képességét, de mivel mindketten ájultan feküdtek a gyengélkedőn, ezt nem tehettem meg. Így gyengébb képességeket használtam, hogy elkerüljem Monoma csapásait, vagy néha odapörköljek neki.

Amikor néha-néha közelebb kerültünk egymáshoz, láttam az elszántságot az arcán. De hiába – egyszer csak, egy ütése közben a keze normális méretűvé zsugorodott, és a fiú a levegőt találta csak el.

– Ügyes taktika – lihegett a fiú a térdére támaszkodva, majd újra rám vetette magát. – De még nincs vége!

Monoma tévedett. Ahogy kitértem az útjából, a keze súrolta a vállamat. Lemásolta a képességemet, de mielőtt visszanyerhette volna az egyensúlyát, a vonalon kívül landolt.

Zihálva megtöröltem az arcomat, nehéz volt kényszeríteni magam, hogy ne rogyjak össze azonnal. A stadion éljenzett, míg Midnight kihirdette a győztest.

– Tehát a rövid szünet után az utolsó fordulóban megküzd: Bakugou Katsuki és Aizawa Ashilia!