Busszal szállítottak minket a vizsga helyszínére. Én és Todoroki egy messzebbi, de az iskola tulajdonában álló, város-szerű harcteret kaptunk.  Idegesen lépkedtem a fiú mellett. Rápillantottam a szemem sarkából, de rajta nem látszott, hogy izgult volna. Jó, ez nem volt meglepő, az arca ugyanolyan kifejezéstelen volt, mint máskor. Inkább a harctér felé fordítottam a figyelmem és valami okos taktikán törtem a fejem.

Kettő módon győzhettünk: ha sikerül kijutnunk az arénából, vagy ha a tanár csuklójára juttattunk egy speciális bilincset. Gyorsan körülnéztem, hátha van valamilyen teleportáló képesség a közelben.

Persze, így könnyű. Mindig a kényelmes utat választod. Biztos vagyok benne, hogy nagyra értékelik ezt a pontozásnál.

A Hangnak igaza volt. Muszáj rendesen küzdenem, ami azt jelenti, hogy fogjul kell ejtenünk az igazgatót. Ez viszont nem lesz könnyű. Nezu képessége az intelligenciájában rejlik, így nyilván mindent megtesz majd, hogy elrejtőzzön előlünk. A terep is őt segítette. Hogyan kéne a közelébe férkőzünk?

Todoroki váratlanul megtorpant.

– Ki kell találunk a technikánkat – közölte. – Öt percünk van rá, jobb, ha sietünk.

– Úgy van – válaszoltam óvatosan. – Öhm...

A fiú elhadart pár dolgot, úgy festett, ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint én.

– ...szóval talán, ha szétválunk, nagyobb eséllyel találjuk meg. Esetleg el tudsz venni egy kereső képességet?

Gyorsan körülnéztem, de csalódnunk kellett.

– Azzal nem érünk el sok mindent, ha az igazgató erejét lopod el, mert mindenképp meg kell őt találunk – motyogta magában Todoroki. Hülyén éreztem magam, ahogy ott álltam mellette kukán, miközben egyre fogytak a rendelkezésünkre álló másodpercek.

–Mivel időlimit is van, a legnagyobb kihívás az, hogy megtaláljuk azelőtt, hogy ő találna meg minket – mondtam, nem azért, mert ez nem lett volna nyilvánvaló, de úgy akartam tenni, mint aki kicsit hozzátett a tervhez. – A képessége miatt nem tud távolról támadni, kell neki valamilyen eszköz, azzal viszont valószínűleg elárulja a hollétét. Ha pedig hirtelen ránk támad, meg tudjuk védeni magunkat.

Todoroki bólintott. – A kérdés már csak az, hogy kinél legyen a bilincs.

Nem akartam, hogy nálam hagyja, biztosan elrontanám a lehetőséget, így végül Todorokinál maradt. Épp időben döntöttünk. Megszólalt a harc kezdetét jelző gong.

Egy pillanatig kivártunk, de semmi sem történt. A megbeszéltek szerint én balra kezdtem rohanni, Todoroki pedig jobbra csúszott a jegén.

Nem kellett sokáig várnunk. Alig pár perce szaladgáltam a kacskaringós utcákon, amikor hatalmas robaj hallatszott, majd nyikorgás. Odakaptam a fejem. Egy daru magasodott a városrész felé, ami száz százalék, hogy eddig nem volt itt. Főleg, hogy a fém fülsiketítő nyögése közepette elfordult – egyenesen felém. Szóval Nezu tudja, hogy hol vagyok.

Bakugou és Midoriya egy kilométeren belül voltak, így előbbi képességével felrepültem. Ezt a mozdulatot nem sikerült még tökéletesen elsajátítanom, így kissé bizonytalanul érkeztem le egy ház tetejére. Valahogy a daruhoz kellett jutnom – a nap tükröződött a fülkén, így nem láthattam Nezut, de majdnem egy vonalba kerültem vele. A fülke körül fémpalló húzódott.

Lenéztem. Túlságosan magasan voltam ahhoz, hogy Bakugou képességét merjem használni. Amúgy sem akartam huzamosabb időre ellopni az erejét, hisz mindannyian ugyanabban az időintervallumban vizsgáztunk.

Evantgard azt mondogatta, ha nem találok megfelelő képességet a környezetemben, keressek más megoldást. „Gondold át a célodat. Biztosan több módon is el tudod érni. Ne légy szűklátókörű!”

Mi is a célom? A daruhoz jutni? Nem. Nekem Nezu kell, de a daru is idejöhet hozzám. Eszembe jutott egy képesség, amit korábban láttam, és a „Mágnes” nevet viselte. Elloptam, elsőre semmi sem történt, de amikor begörbített ujjakkal úgy tettem, mintha magamhoz rántanám a darut, a fém megmozdult. Mindenáron el akart jutni hozzám, és ezért hajlandó volt még az alakját is megváltoztatni. Úgy nézett ki a kar, mintha megolvadt, majd újra megszilárdult volna. Fémnyúlványok, hosszúkás, torz rudak hajoltak felém, egymásra folyva, egyfajta hidat képezve köztem és a fülke között.

Nagyon vékony, szemmel láthatóan instabil híd volt, de több, mint a semmi. Bakugou képességével fellőttem magam, és felmásztam oda, ahol kicsit vastagabb volt a megolvadt kar. Egyelőre elbírt. Egyensúlyozva lépdeltem végig a hídon, nagyon ügyelve, hogy még véletlenül se nézzek le. A fülkéhez érve lemásztam róla és a pallóra léptem. Kinyitottam az ajtót – de belül nem találtam senkit.

Ez lehetetlen, Nezunak itt kellene lennie! Hacsak... Távirányítású lenne? Egy távirányítós daru?

Az irányítópulthoz léptem, de inkább nem piszkáltam a kapcsolókat. Volt egy panel, ami eléggé lelógott, valószínűleg utólag helyezték oda. A francba.

Valahogy korrigálnom kellett a bénázásomat, bár az is lehet, hogy már megbuktam a vizsgán. Gyorsan körülnéztem, hátha találok valami használhatót. Egy irányítókaron akadt meg a szemem, ami a kilógó panelhoz volt csatlakoztatva.

Próbaképp megmozdítottam. Egy piros lámpa felvillant, tehát az irányítókar működött. Kérdés, hogy mire volt jó.

A daru saját karja hirtelen megmozdult, előrelendült, mire az egész építmény lassan, csikorogva fordulni kezdett. Elkaptam a kart és megpróbáltam megállítani, de túl erős volt és kitépte magát a kezemből. A panelhez rögzített irányítókart ragadtam meg inkább és találomra forgatni kezdtem.

A daru közben elfordult, és a látóterembe került valami, amit addig nem vettem észre. Egy ugyanilyen daru állt a gyakorlótér másik felében, körülötte kisebb jéghegyek. Egy pici alak alatt emelkedett a következő. Tehát Todoroki is ott van.

A másik daru elfordult, egyenesen Todoroki felé, hogy lesöpörje őt a jegéről. Elkaptam az irányítókart és teljes erőmből forgatni kezdtem a másiknak tűnő irányba. Most az egyszer szerencsém volt, némi küzdelem árán, de sikerült megszereznem az irányítást a másik daru fölött, ami most megállt, Todoroki pedig felugrott a pallójára.

Közben az én darum forgása is megállt. Arra számítottam, hogy pár másodpercen belül vége lesz a harcnak, amikor Todorokinak sikerül feltennie a bilincset Nezura, de ehelyett azt vettem észre, hogy a fiú a házak között manőverezve csúszik a jegén, egyenesen felém.

A másik daruban sem volt ott Nezu? Ez nem tűnt valószínűnek. Akkor mi a...

Meglepett kiáltás bukott ki belőlem, mikor a darum elkezdett előredőlni. Egy másodpercre ösztönös pánik fogott el a közeledő beton láttán, de Bakugou képességét használva kitörtem az ablakot és egy közeli ház tetejére lőttem magam. Todoroki mellém ugrott, pont akkor, amikor a daru fülsiketítő robajjal földet ért. A kezemet a fülemre szorítottam, de így is zúgott utána egy jó darabig.

– Jól vagy? – kérdezte Todoroki, összevonva a szemöldökét. – Nezu elárulta, hogy el akarja dönteni a darut, ahol vagy. Nem akartam, hogy komoly bajod essen, inkább otthagytam.

Ez meglepett, de kedves gesztus volt.

– Igen, megleszek, köszönöm. – Hálásnak szánt mosollyal néztem Todorokira. – Szóval abban a daruban van?

A fiú bólintott. Visszanéztünk, de a daru nem látszott, lehetséges, hogy behúzódott egy magasabb ház mögé.

Todorkival összenéztünk. Tudtuk, mire gondol a másik, egyszerre indultunk arrafelé, ahol a darut sejtettük.

Nezu elfogása innentől gyorsan ment. Pont időben értünk oda, éppen kimászni próbált a fülkéből, gyorsan mozgásképtelenné tettem, amíg Todoroki feltette rá a bilincseket. Az igazgatón nem látszott csalódottság, mosolyogva gratulált a teljesítményükhöz.

Huszonöt perc alatt sikeresen teljesítettük a vizsgát. Nem volt egy rossz eredmény.

Igen, azt leszámítva, hogy Todorokinak köszönheted a sikert.

---
A/N: heyyo, csak annyit szeretnék mondani, hogy a következő fejezet csúszni fog, a hétvégén semmi időm nem lesz írni^^" remélem, tetszett ez a fejezet :D