Kíváncsi voltam, miért kell nekem is részt vennem az értekezleten. Ötletem sem volt – amúgy, miért pont most? A Sportfesztiválnak vége, a vendégek kezdtek hazaszállingózni, a diákok a pihenőszobákban és az öltözőkben csoportosultak, hogy megvitassák az aznap történteket.

Eijirou, miután a lelkemre kötötte, hogy mindent elmesélek neki, búcsút intett, és – ez halvány mosolyra késztetett – Bakugou után sietett, valószínűleg hívta, hogy csatlakozzon hozzá és Kaminariékhoz. Azt már nem láttam, mit válaszolt a szőke, gyorsan át kellett öltöznöm, mielőtt a többi lány megjelent volna.

A melegre való tekintettel nem vettem föl a kis, szürke kabátkát, ami az egyenruhához tartozott, hanem a karomon lógott, mikor a tanári elé álltam. Csak később jutott eszembe, mi van, ha a felnőttek azt hiszik, igénytelen vagyok, és azt gondolom, bármit megengedhetek magamnak, csak mert meghívtak...

– 'Lia! Hamar elkészültél. – Nyílt az ajtó, apa, Hizashi-ojisan és Midnight lépett ki rajta.

– Csodás voltál, Ashilia-chan! – dicsért meg a nő csillogó szemekkel. – Jövőre minden esélyed megvan rá, hogy első légy! Versengeni fognak érted a hősügynökségek!

Tényleg, az ügynökségek. A gondolatra összeszorult a gyomrom. El is felejtettem, hogy hamarosan gyakorlatra kell mennünk valakihez. Feljegyeztem magamnak gondolatban, hogy el ne felejtsem megkérdezni apát, mehetnék-e hozzá.

– E-eto... – Szólaltam meg, miközben folyosókon haladtunk végig, lépcsősorokon másztunk fel és le, olyan mélyre vágva a UA épületébe, ahol még soha nem jártam. – Miért most tartják az értekezletet? Úgy értem, most lett csak vége a fesztiválnak, meg minden...

– Titokban kell tartanunk. – Apa rám pillantott. – Senki nem gyanítja, hogy közvetlenül a fesztivál után lesz az értekezlet. Minden óvintézkedést meg kell tennünk, bár félő, ez is kevés.

– Miért kell ennyire titokban tartani? Öhm, de persze nem kell elmondanotok, mármint é-én csak egy diák vagyok, csak...

– Ash-chan, nyugodtan kérdezhetsz, mindenki megbízik benned – mosolygott Hizashi-ojisan.

Rosszul teszik.

Kérlek, most ne.

Én is kíváncsi vagyok. Miért tartottak érdemesnek, hogy meghívjanak?

– Sok titkos dologról lesz szó az értekezleten, és minden okunk megvan rá, hogy gyanakodjunk. – Sosem hallottam még, hogy a mindig vidám Midnight ilyen komoly hangot ütött volna meg. – De ezt hamarosan meglátod.

Ezzel, mintegy végszóra, meg is érkeztünk egy ajtó elé. Ugyanolyan volt, mint az összes többi az iskolában, kivéve, hogy nem volt tábla, ami elárulta volna, mi rejtőzik az ajtó mögött. Gyorsan körülnéztem – az egyik legfelső emeleten voltunk, amerre már nem voltak osztálytermek. A folyosó teljesen kihalt volt, mintha raktárok vagy effélék lennének errefelé.

Apa belökte az ajtót.

– Elnézést a késésért – rikkantotta Hizashi-ojisan. – Meghoztuk a lányt.

Midnight mögül kilesve egy viszonylag kicsi termet pillantottam meg. Körben, egy asztalnál a tanárok ültek, és volt még pár üres szék, ami valószínűleg ránk várt. Ahogy végignéztem a felnőtteken, egyvalami nem stimmelt.

Egy idegen férfi ült közöttük. Vagyis, valahogy ismerős volt, de biztosra vettem, hogy még soha nem találkoztunk. Sovány volt, az arca beesett, több számmal nagyobb inget viselt. Két szőke hajtincs lógott le a szeme mellett, egészen hegyes álláig.

Mégis ki lehet ő?

– Nagyszerű, nagyszerű – nyugtázta Nezu igazgató. Az állat a többiekkel szemben ült, fontoskodva intett, hogy üljünk le. – Akkor azzal a témával kezdjük először. Aizawa-kun, lennél szíves... Hoppá, Aizawa-san, úgy látom, észrevetted All Mightot.

Levettem a tekintetem az idegen férfiról, és körülnéztem, de úgy tűnt, az Első Számú Hős nincs is a teremben. – Hát, nem igazán – válaszoltam zavartan.

Legnagyobb meglepetésemre a sovány férfi elmosolyodott és intett nekem.

– All Might? De hát...

– Ifjú Aizawa, amit most elmondunk neked, soha, semmilyen körülmények között nem szabad továbbadnod. Még Kirishima-fiúnak sem, noha úgy tudom, közel álltok egymáshoz. – Biztosra vettem, hogy lángba borult az arcom. – Ez persze vonatkozik a teljes értekezletre. Tudod, a képességem használata véges, és egy nap csak pár órán át tudom használni az izmos alakomat. Amúgy – a férfi magára mutatott, vézna testére, vékony arcára – így nézek ki.

Bólintottam, próbáltam leplezni meglepettségemet.

– Mióta átörökítettem a képességem, még jobban-

– All Might – szólalt meg keményen Ectoplasm-sensei, olyan hangon, amit a felnőttek szoktak megütni, ha valaki olyasmiről kezd beszélni, amit nem gyerekfüleknek szántak. – Elég lesz ennyi.

– Elnézést, elnézést – mentegetőzött a férfi továbbra is mosolyogva. Azonban a félmondata megragadt a fejemben. Továbbörökítette a képességét? Az hogy lehetséges?

– Bocsáss meg, Aizawa-san – fordult most hozzám a sensei –, de nem engedhetjük, hogy túl sokat tudj, a saját érdekedben. Ha esetleg ki akarnák szedni belőled, ne jussanak túl sok információhoz.

– Kicsodák? – kérdeztem zavartan. Jézusom, mi ez, maffiafilm? Ki akarna belőlem bármilyen információt is kiszedni?

– A Gonosztevők Szövetsége – mondta Nezu. – Erről is lesz szó ma, de ezt Aizawa-kunre hagyom. – Apa felé biccentett.

A férfi kissé hátradőlt. Mellettem ült, de nem rám nézett, hanem a padlót fixírozta, ahogy szokatlanul halkan beszélni kezdett.

– Emlékszel, mikor az a kék hajú férfi a húgának nevezett téged az USJ incidens során? – Később mégiscsak elmeséltem neki, mit mondott a kék hajú. Apa furcsán reagált, szemmel láthatóan meglepődött, aztán elkerekedett a szeme és bólintott.

– Igen. – A hangom erőtlen volt, magam sem tudtam, miért.

– Igazat mondott. Ő a féltestvéred, a Gonosztevők Szövetségének vezetője, Shigaraki Tomura.

Apára bámultam, de rájöttem, hogy jobban járok, ha hagyom, hogy végigmondja, nehogy elkezdjek teóriákat gyártani, hogyan is lehetséges ez.

Egy-két tanár arcára kiült a döbbenet, Midnight levegő után kapott – úgy tűnt, még nekik is új az információ. Nezu viszont intett apának, hogy folytassa.

A férfin láttam, hogy nem szívesen teszi, de újból megszólalt. – Ez nem az igazi neve, de arról még nem tudunk semmi biztosat. Hogy ezt mindenki megérthesse, el kell mondanom pár, amúgy magánéleti információt. – Apa kifejezéstelen arccal, a szokott lazasággal beszélt, de láttam, hogy feszült, és ahogy a tekintetem összetalálkozott Hizashi-ojisanéval, tudtam, ő is észrevette.

– Nagyon fiatalok voltunk, mindössze húszévesek, mikor Ashilia megfogant. Az anyja Murasaki Nao volt, szintén hős. A tervek szerint miután a lányunk megszületett, összeházasodtunk volna, ám arról senki sem tudott, hogy Naónak már volt egy másik családja.

Ennél a résznél apa hangja enyhén megremegett, de aztán összeszedte magát.

– A hősvilágban gyakoribbak az elrendezett házasságok, mint az ember gondolná – mondta közönyösen. – Nao, miután végleg elment a közös lakásunkból, hátrahagyott egy levelet, amiben elmesélte, az apja amint lehetett, tulajdonképpen odaadta őt egy férfinek, Shimura Kotarónak. Szinte még gyerek volt, mikor szülnie kellett egy kisfiút – Shigaraki Tomurát. A gyerek képessége a szüleié kombinációja, és eléggé erős, bár abban nem lehetünk biztosak, hogy is működik pontosan.

– Azonban Nao tizenhét éves korában Shimura Kotaro édesanyja, a híres hős, Shimura Nana kiderítette, kitől van az unokája, és mélységesen felháborodott. Segített Naónak megszökni és elrejtőzni a férfitól, hogy békében befejezhesse a tanulmányait és élje a saját életét. Nao ezekben az években nem is találkozott újszülött fiával. Azonban három évvel később Kotaro a nyomára bukkant, neki pedig mennie kellett. Összeházasodott Kotaróval. Később kiderült, hogy szült még egy kislányt, Hanát, azonban ő, Hana és a férje odavesztek, amikor Shigaraki képessége manifesztálódott. A házuk romjai alatt lelték halálukat.

Síri csönd állt be a teremben.

Úgy éreztem, az ájulás kerülget. Shigaraki Tomura a féltestvérem. Sőt, volt még egy – egy húgom, aki halott. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy anyám nincs az élők sorában, de hogy a fia okozta a halálát, alig pár évvel a születésem után...

– Aizawa-san, teljesen érthető, hogy megviselt a történet. Szeretnél egy kis szünetet tartani? – kérdezte Nezu, de csak rázni tudtam a fejem.

– Ashilia-chan, úgy nézel ki, mint aki mindjárt összeesik. Gyere, kikísérlek a mosdóba – pattant fel Midnight, de elhárítottam.

– Jól vagyok. Tényleg. Köszönöm. – Próbáltam megereszteni egy halvány mosolyt, szavaimat alátámasztandó, de hiába.

Megtudod, hogy anyád halott, ja, várj, ez eddig is megvolt, erre teljesen kidőlsz. Képzeld, Ash, nem létezik a Mikulás! Most el fogsz ájulni?

A nő és a szokatlanul csendes Hizashi-ojisan továbbra is aggódva méregetett, így jobbnak láttam Nezuhoz fordulni, hogy folytassuk.

– Ez azt jelenti – szólalt meg egy tanár, akit nem ismertem, csak látásból –, hogy ez a Shigaraki, a Gonosztevők Szövetségének feje alig pár évvel idősebb nála?

A hangja hüledező volt. Nezu bólintott.

– Tudom, hogy nehéz elhinni, de próbáljunk túllépni a dolgon. Természetesen készült DNS-vizsgálat is, ami kimutatta, hogy Shigaraki és Aizawa-san féltestvérek.

Hirtelen meggyűlöltem ezt a szót. Nem, nem vagyok annak a szörnyetegnek a testvére! A kettőnk közötti kapcsolattól émelyegni kezdtem. Shigaraki Tomura egy gyilkos. Akár szándékosan tette, akár nem, de megölte a családját, és még ki tudja, hány embert. Ő egy gonosztevő.

Ijesztően sok a párhuzam köztetek, nem? Mindketten öltetek már embert gondatlanságból – úgy látom, kényelmesebbnek tűnt ignorálni azt az embert, akit kinyírtál Todoroki képességével –, mindkettőtök csak mások kárára van, egyikőtöknek sem kéne a világon lennie, és ezek szerint mindkettőtöket az a csóró szuka szült. Különös, nem gondolod?

Csóró szuka. Nem volt kedvem azon tűnődni, mióta használ a Hang efféle kifejezéseket másokra. Azt hittem, rögtön rávágom, hogy ne sértegesse az anyámat, de... De nem éreztem mást, csak ürességet.

– De Shigaraki honnan tudja mindezt? – kérdezte Midnight.

– Valószínűleg azoktól az emberektől, akik elvitték gyerekkorában. A házuk romjai között nem találták meg a holttestét, a rendőrség arra jutott, lehet, hogy odaveszett egy nagyobb tűzben vagy robbanásban. Most már tudjuk, hogy valójában túlélte a tragédiát, és, feltehetően egy gonosztevő-csoport elvitte magával, hogy kiképezze.

– Egy gyerekeket? – kérdeztem elborzadva, és hirtelen, egyetlen egy pillanatra sajnálat fogott el Shigarakit illetően. A futó érzés viszont azonnal eltűnt.

– Ez sem egyedülálló. – Most All Might szólalt meg, az arca és a hangja komor volt. – A hősvilágnak ti még nem ismeritek a sötét oldalát, ifjú Aizawa. A valóság nem csupa csillogás és boldogság.

– Jobban tudják ők, mint hinnéd – vágta rá apa kicsit epésen.

– Ne veszekedjetek! – integetett Nezu. – Most sokkal fontosabb témáink is vannak. Például, hogy hogyan óvjuk meg Aizawa-sant.

– Miért kéne...?

– Feltételezzük, hogy a Gonosztevők Szövetségének ha nem is a legfőbb, de egyik szándéka a maguk oldalára fordítani téged. Főleg most, hogy látták a Sportfesztiválon, milyen erős képességed van.

Kiszáradt a szám. – Csak azért, mert... – Nem voltam képes kimondani, hogy mert a testvére vagyok. – Mert ugyanaz volt az anyánk?

– A jelek szerint Shigaraki roppant gyerekes személyiség. És szerintünk úgy gondolkodnak, emiatt a kapcsolat miatt könnyebben állnál át hozzájuk. – Ectoplasm-sensei hangja tárgyilagos volt. Összeszorult a gyomrom.

– Soha nem állnék át hozzájuk. Én nem vagyok gonosztevő! Majdnem megölték az osztálytársaimat!

Egyik tanár sem válaszolt. A Hang szkeptikus megjegyzéseket tett, de nem figyeltem rá. Jobban lefoglalt, vagyis inkább fojtogatott az az érzés, ahogy a torkom összeszorult, és édes ízt éreztem a számban.

Senki sem szólt.

Úgy tűnt, nem hisznek nekem teljesen.

Egy rémisztően hosszú másodperc múlva apa rám pillantott:

– Természetesen. Mindazonáltal, örülnék, ha ezentúl nem mennél sehová sem egyedül, főleg nem este. Ha pedig ismeretlen szám hív, vagy olyasvalaki próbál elérni, akit nem ismersz, szólj valamelyik tanárodnak. És legfőképpen: ne bízz senkiben!

---

A/N: egy kicsit késtem ezzel a fejezettel, bocsánat! Cserébe majdhogynem kétszer olyan hosszú, mint általában. Kiderült pár dolog Ash múltjáról, de a következő fejezetben még több fog :D , valamint, nem tudom, ki hogy van vele, de kezdem hiányolni a macskákat.

Kérdés: csak kíváncsiságból, szimpatikus nektek Ash? Mit gondoltok róla? Shippelitek valakivel?