-Minden bevan pakolva?-kérdezett vissza Sara.

-Szerintem igen.

Ma utazunk Bahreinbe. Ez a 2 hét úgy kell nekem, mint egy falat kenyér. Sara, Carlos, Charles és Én utazunk, míg a többiek otthon pihennek és készülnek fel a következő futamra. Tudom sokszor elmondom, hogy jó a szünet, de azért hiányozni fognak ezek a lükék. Nem hónapokra szakadok el tőlük, de mondjuk Pierre nagyon közel került hozzám. Nem mondja, de látom Saran, hogy hiányozni fog a két Mercis hülye feje is. Viszont roppant boldog vagyok, hogy nem kell találkoznom Mr. Hollandiával. Tegnap rohadtul megbántott. E kis idő alatt azt hiszem sokmindent elnéztem neki és megis bocsájtottam, de nem fogok hülyét csinálni magamból, hogy akárhányszor villant egy kedves mosolyt én azonnal ugrok.

Saraval már a recepción állunk és a két jó madárra várunk.

-Kislány!-hallottam egy ismerős hangot.

-Pierre!-öleltem át a franciát.-Nagyon fogsz hiányozni  ebben a két hétben.

-Majd telefonálok reggeltől estig.-nevetett.

-Jó pihenést lányok!-dobta hozzánk ezt a mondatot Lando aki Carlossal és Charlessal jött.-Ja és szívesen vállalom a keresztapa szerepet.-kacsintott Sainzra.

-Fogd be Norris.-boxolt a vállába.

-Szerintem itt nem miattunk kell aggódni. Igaz Nicol?

-Hm? Nem figyeltem.

-Hát persze, ne izgulj Leclerc is velünk jön. Nem emlékszel?

-Haha...nagyon vicces valaki! Carlos állítsd le a csajod, mert ha így folytatja lehet félúton véletlen elhagyjuk.-vetettem egy szúrós pillantást barátnőmre.

-Elég a beszédből, induljunk!-utasított a monacoi.

X

-Minden rendben?-fogta át a vállam valaki, mikor megérkeztünk a terminálba.

-Persze csak...kicsit izgulok.-csavargattam egy hajtincsem.

Csak a szemébe néztem és teljesen megszűnt a világ. Szája egyre óvatosabban mosolyra húzódott amit én sem bírtam ki és én is mosolyogni kezdtem. Kicsit közelebb hajolt hozzám a kelleténél. Hirtelen észbe kaptam és elrántottam a fejem. Csak néztünk egymásra, mint két idegen.

-Menjünk Carlosék után.-csak ennyi hagyta el a számat. Nagyon kínosan éreztem magam. Charles csak bólintott.

Megtaláltuk a mi kis gerle párunkat akik éppen szaporán falták egymás csókjait.

-Menjetek szobára kérlek!-forgatta a szemeit a másik pilóta.

-Ne legyél féltékeny Leclerc.-mondta Sara.

-Úh csináljunk egy képet! Létsziii!-néztem a kis csoportunkra.

-Hát jó legyen!-mondta Sara.

Mindenki beállt a telefonom elé és szorosan egymás mellé álltunk. Talán valaki túlságosan is szorosan.

-3...2...1...csííz-és már ment is a kép, de egy váratlan személy is megjelent rajta.

-Megnézhetem? Nem akarom, hogy hülyén nézzek ki rajta!-túrt a hajába.

-Max, te mégis mi a francot keresel itt?-nem akartam hinni a szememnek. Miért kell neki minden kirándulásom elcseszni?

-Úgy tudom nem csak a "Fantasztikus 4-es" utazhat Bahreinbe.-nézett rám.

Megforgattam a szemeim, majd magamután húzva a bőröndöm elindultam valamerre. Nem tudom hová csak mentem. Majdnem sírva fakadtam.

-Nicol várj már meg!-hallottam Sara hangját.

Nem álltam meg. Teljesen figyelmen kívűl hagytam, de utolért.

-Figyelj már rám! Miért csinálod ezt ennyire látványosan?

-Mit? Azt, hogy kinem állhatom?

-Pont az ellentettje. Ahogy nézel rá. Ha annyira utálnád, akkor pont szarnál arra, hogy mit mondott neked. De látszik rajtad, hogy teljesen bele vagy betegedve.

-Most ezzel mit akarsz?-tudtam mit akar ebből kihozni, de az ő szájából akartam hallani.

-Bazdmeg Nicol szereted ezt az egoistát!

Na jó talán ez így kimondva túl erős. De mivan ha tényleg igaza van Saranak és valóban teljesen oda vagyok Maxért.

-Bahreinben folytatjuk!-zártam le a témát.

X

Itt ülünk a gépen, pontosabban Leclerc magán gépén és várjuk, hogy oda érjünk Bahreinbe. Az út csak pár órás. Néha-néha beszélgettünk, de én inkább aludtam. Most éppen az ablakot pásztázom.

-Srácok!-fordult felénk Carlos.-Van kedvetek játszani?

-Szerintem inkább azt Saraval játszd.-vigyorgott Charles.

-Hülye! Én Felelsz vagy merszre gondoltam.

-Miért is ne.-mondta-Nicol benne vagy?-pillantott rám.

-Hát legyen.-félve mentem bele, mert nem igazán vagyok oda az ilyesmi játékokért. Valaki mindig rosszul jár.

-Max te is csatlakozol?-nézett át a másik oldalra Sara.

Bólintott majd át ült Carlosék mögé és onnan figyelte mi történik. Láttam, hogy néha azért rám néz.

-Oké kezdjük! Sara! Felelsz vagy mersz?-nézett gyönyörű zöld szemeivel a baratnőmre.

-Felelek

-Milyen a mi kis Carlosunk a hálószobában?-húzogatta a szemöldökét.

-Charles olyan idióta vagy!-mondta nevetve Sainz.

-Válaszolhatok végre?! Szóval...hmmm egész jó.-mindenki nevetni kezdett.

-Egész jó? Kikérem magamnak!-sértődött meg Carlos.

-Tudod, hogy csak viccelek...nagyon imádlak!-csókolta meg a lány.

Talán egy kicsit féltékeny vagyok ilyenkor, de összeillenek tényleg.

-Oké...Nicol! Felelsz vagy mersz?

Percekig vacilláltam, majd megszólaltam.

-Merek!

-Csókolj meg valakit! Természetesen rajtam és Carloson kívül.

Bazdmeg Nicol! Megint magamat ejtettem csapdába. Láttam, Max szemében azt a kis reménysugarat, hogy ő rá esik majd a választásom, de nem fogom neki ezt az örömöt megadni az biztos. Charles amúgyis majdnem lekapott a repülőtéren szóval....oda fordultam hozzá és hevesen az ajkaira tapadtam. Az első másodpercben éreztem, hogy megvan lepődve és bizonytalan, de ez mind elszállt. Egyszerűen leírhatatlan, hogy milyen iszonyat jól csókol. Szenvedélyesen, de mégis finoman. A szánk elvált és egymásra néztünk. Egyikünk sem törődött azzal, hogy rajtunk kívül más is van a gépen. Ennek a csodás pillanatnak egy "azta kurva" vetett véget.

-Ez nem volt semmi!-hüledezett Sara.

Tekintetemet a földre sütöttem, majd Maxre. Láttam, hogy csalódott és én is az voltam. Mintha megbántam volna amit tettem. Az út hátra lévő része csendben telt el egészen a hotelig.

X

-Nem semmi volt az a csók Nicol!-hozta fel a témát mikor csomagoltuk ki a cuccainkat.

-Muszáj felhozni?-akadtam ki.

-Én azt hittem, hogy örülsz, hogy megcsókolhattad Leclercet. Izzodt köztetek a levegő a reptéren.

-Nem és felejtsük ezt el.-dőltem le az ágyra. Sara is beugrott mellém.

20 percig olvasgattuk az Instát, Facebookot, szóval az ilyen közösségi oldalakat.

-Nicol mi a f....!-akadt el a mondata.

-Mi van?

Az arcomba tolta a telefonját ahol egy cikk volt megnyitva. Rólam volt egy kép és Maxal, mikor fagyizni voltunk.

Max Verstappennek új barátnője van?

Vajon mi történt a másikkal? Ez is egy ilyen egyéjszakás kaland lesz, mint a többi? A lánynak a kilétéről eddig nem tudni semmit, de addig is sok boldogságot nekik.

A szemeim háromszor nagyobbak lettek, mint általában. Felugrottam az ágyból és a folyosóra indultam.

-Hová mész a mobilommal?

-Egy pillanat csak elintézek valamit.

A Redbullosok szobája felé vettem az irányt. Ahogy tudtam, vertem az ajtót.

-Nicol? Micsoda meglepetés! Azt hittem csak munkával kapcsolatban állsz velem szóba?-dőlt az ajtófélfának.

-Igen, de ez most más. Fontos!

-Valóban?

A kezemben lévő telefont a holland arcába nyomtam.

-És?-rántott vállat.

-Mi az, hogy és? Téged cseppet sem érdekel, hogy rólunk cikkeznek ráadásul valótlant?

-Eltaláltad. Van még valami?

-Istenem akkora egy paraszt vagy nem is értem mit erőltetem itt magam.-nyomkodtam a kezemben lévő eszközt.

-Ha valami van akkor gyere be és itt beszéljük meg.-állt el az útból.

Nem tudom, hogy mi lett volna a helyes, de én hülye bementem hozzá. Körbe néztem a szobában, de mikor hátra fordultam hirtelen a falhoz nyomtak.

-Szóval? Mi a probléma?-suttogott a fülembe.

-Max...kérlek...-kerestem a szavakat, de nem találtam. Vagy talán nem is akartam találni.

-Miért őt választottad?-kérdezte, mikor már egyre jobban a nyakamat csókolta.

-Büszkeségből!-nyögtem ki.-Max én nem akarok az egyik egyéjszakás kalandod lenni!-néztem rá.

-Ettől ne félj! Már az első találkozásunk óta nem úgy tekintek rád.

Hirtelen felkapott és az ágyra estünk mindketten. Életem egyik legszebb éjszakája elé néztem, hiszen, miért hazudjak magamnak? Kurvára szeretem ezt az embert!

Sziasztok!❤Itt is lenne az újabb rész, ami egy kicsit hosszú lett, de remélem ez is elnyerte a tetszéseteket😍Ha igen akkor várom a kommenteket! Nagyon szép hétvégét kívánok nektek. Puszillak titeket😘!