A meccs végét jelző sípszó elhangzott, a játékosok megköszönték egymásnak a meccset, majd elhagyták a pályát. Az Inarizaki csapata mosolyogva sétált az edzőjük felé, mindannyian büszkék voltak magukra, hogy nehezen ugyan, de le tudták nyomni az ellenfelet. Mivel ez csak egy edzőmeccs volt, az Itachiyama játékosai nem vették annyira szívükre a vereséget, az intenzív meccs kompenzálta ezt. Mindkét csapat szerint tökéletes gyakorlás volt.

Hanabi életében először nézett végig röplabdameccset, de annyira magával ragadta a játék, hogy egy pillanatra se tudta levenni a szemét róla. De ne feledkezzünk meg a játékosokról sem- a Miya ikrek szinte vonzották a tekintetét. Nem sokat ért a röpihez, de még neki is nyílvánvalóvá vált, hogy mindketten nagyszerű játékosok.
Az ellenfélre sem lehetett azt mondani, hogy gyengék; mindketten meglepődtek, hogy mennyire profi csapat is az Itachiyama, hiszen minden elképzelésüket felülmúlta. Chie-t szabályosan elkápráztatta Sakusa játéka, minden ütése ámulatba ejtette. A meccs alatt néha azon kapta magát, hogy indokolatlanul a fekete hajú fiút bámulja, mintha memorizálni akarná arcának minden vonását.

A fiúk végig a meccsre koncentráltak, nem engedhették meg maguknak a bambulást, így nem is figyeltek a lányokra. Azonban egy alkalommal az ikrek tökéletes támadása után Osamu egyenesen Hanabira pillantott. Mivel meccs előtt észrevette, pontosan tudta, hogy hol ül a barátnőjével és egyenesen a szemébe nézett a pontszerzése után. Arcán nem az eddig megszokott apró mosoly volt látható, hanem egy szélesebb és őszintébb, amely még vonzóbbá tette fiút.
Egy pillanatig tartott az egész, csak egyetlen pillanatra láthatta Hanabi azt a csodás tekintetet, amivel ránézett a szürke hajú, mégis képtelen volt kiverni a fejéből a meccs további részében.

Még a játék vége után is hevesen dobogó szívvel sétált ki a teremből Chie társaságában. A többi diák addigra már elment, csak néhányan lézengtek még a tornaterem körül. A szőke hajú lány kilépett az ajtón barátnője mögött, de csuklóját megfogva valaki megállította, mire kérdő tekintettel fordult hátra. Egy mosolygó Atsumuval találta szembe magát és rögvest észrevette a mögötte álló ikertestvérét is.

- Hogy tetszett a meccs?- kérdezte a szőke feladó a védjegyévé vált mosollyal az arcán.

- Jó volt- reagált Hanabi szűkszavúan, majd találkozott a tekintete Osamuval, mire halvány pír szökött az arcára. A szőke hajú iker is elmosolyodott és közelebb lépett a lányhoz, hogy beszélgetésbe elegyedhessen vele.

- Jobban játszotok, mint vártam- válaszolta Chie.

- Igazán?- nevetett fel magabiztosan Atsumu.- Ez nem meglepő, hiszen én vagyok az ország legjobb feladója!

- Azért ne túlozzunk- szólta le azonnal a fekete hajú lány.

- Hazudni bűn, Tsumu- oltotta be rögtön Osamu is.

- Az egyik! Úgy értem, az egyik legjobb!- korrigált gyorsan a feladó, mielőtt teljesen porba tipornák volna az önbecsülését.

Osamu mintha meg se hallotta volna, visszafordult Hanabihoz és tovább faggatta a meccsről. Szerette volna tudni, hogy milyen játékosnak gondolja őt, látva hogyan játszik egy meccsen. Atsumu sikertelenül próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe, nem akarta engedni ikertestvérének, hogy kisajátítsa kiszemeltjét.

Chie ebben a pillanatban észrevette Sakusát, aki egyedül sétált ki a teremből, egyik csuklóján a maszkjával. Miközben kulacsának utolsó cseppjeit itta ki, nagyon úgy nézett ki, mintha keresne valamit. A fekete hajú lány összeszedve minden bátorságát, odasétált a fiúhoz.
Érdeklődve pillantott le rá a göndör hajú játékos és azonnal felismerte a lányt, akivel tegnap beszélt.

- Csak nem a kézfertőtlenítőt keresed?- kérdezte Chie irónikusan, miközben kedvesen rámosolygott a magasabbra.

- De- közölte egyszerűen Sakusa.- Van nálad?

Chie egy pillanatra ledermedt, a fiú szinte látott a feje fölött megjelenni egy hatalmas kérdőjelet. De aztán kapcsolt és zsebéből elővette kézfertőtlenítőjét, majd átadta a fiúnak. Sakusa elmormolt egy halk "köszönömöt", magában pedig hálát adott az égnek, amiért végre megszabadulhat a kezeire rátapadt baciktól.
Visszaadta a fekete hajú lánynak a kölcsönkért tárgyat, aztán felvette a maszkját, eltakarva a fél arcát.
Belenézett Chie zöld szemeibe, de tekintete nem árult el a lánynak semmit arról, hogy mire gondolhat most. Pár pillanatnyi hallgatás után, ami Chienek keservesen hosszúnak tűnt, a göndör hajú végre megszólalt.

- Megadod az elérhetőséged? Még beszélhetnénk... ha nem bánod- a mondat végét olyan halkan mormolta, hogy a lány semmit nem hallott belőle, de nem is érdekelte. A lényeget felfogta és az neki bőven elég volt.

Lángvörös arccal bólintott egyet, majd gyorsan telefonszámot cseréltek a fiúval, aki ezután visszasietett az épületbe átöltözni. Chie hevesen dobogó szívvel fordult barátnője felé, aki éppen akkor köszönt el az ikrektől. Hamar megtalálta barátnőjét és odasétált hozzá, ahogy közelebb ért, egyből összeráncolta a szemöldökét Chie kipirult arcát látva.

- Miről beszélgettetek?- kérdezte Chie, mielőtt Hanabi bármilyen megjegyzést tehetett volna rá.

- Elhívtak estére, hát... bulizni. De nélküled nem megyek!- jelentette ki azonnal.- És még előtte... ki miatt döntöttél úgy, hogy átváltozol rózsává?

- Cseszd meg!- érkezett a rövid és velős válasz Chie részéről, ami kuncogásra késztette Hanabit.

- Szóval?

- Csak beszéltem egy kicsit Sakusával, meg elkérte a számom...

- Hogy mi?!- képedt el teljesen a szőke hajú, mire barátnője elvörösödve bólintott egyet.- Wow... mellesleg, a bulira visszatérve, az Itachiyama is ott lesz.

- Mi?!- kiáltott fel Chie akkora hangerővel, hogy kb a fél város hallotta.

- Csak holnap indulnak vissza, ezért az Inarizaki elhívta őket is.

- Csak a két csapat lesz?

- Még lesz pár ember. Atsumu azt mondta, az egyik csapattársuknál lesz a buli, itt a cím- mutatott fel Hanabi egy cetlit.

- Nemár, ez a város másik végén van!

- Tudod, feltalálták a közlekedési eszközöket- világosította fel Hanabi barátnőjét, mire az kiöltötte a nyelvét.- Megyünk?

- Eh, nem is tudom...- húzta el a száját.- Szeretnél?

- Az ikrek szeretnék, ha ott lennénk.

- De te szeretnéd?- vonta fel a szemöldökét a fekete hajú. Hanabi csendbe burkolózva gondolkozott egy ideig, végül sóhajtva fordult Chie felé.

- Egy kicsit... legalább jobban megismerhetnénk a csapatot.

- Na jó, legyen- adta be a derekát Chie, mire a szőke mosolyogva ugrott a nyakába.

- Te vagy a legjobb!

- Tudom, valami újat mondj.

Mindketten hazafelé vették az irányt, hogy meggyőzzék a szüleiket a buliról. Még egymással is meg kellett beszélniük a részleteket, emellett elkészülni, így tartalmas délutánnak néztek elébe.