Másnap reggel Geralt a javasasszony kunyhója felé vette az irányt, ahol Moroha lábadozott az előzőnapi harcot követően. Amikor Geralt belépett a kunyhóba, a javasasszony nyers modorral fogadta: - Veszélyes dolgot tettél, a főzeteitek halálosak az emberek számára.

- Ha nem adtam volna neki pár csepp Fecske főzetet, meghalt volna mielőtt ideérek vele! – vágott vissza Geralt. Egyikük sem tudta, hogy a szélhámos szörnyvadász épp a kettejük civakodását hallgatja.

Az ébredező Moroha félálomban figyelte a witcher és a javasasszony közti veszekedést, a fehérhajú férfi viselkedése emlékeztette őt valakire.

- Hogy kerültem ide? – nézett körbe Moroha.

- Én hoztalak ide, miután alaposan helybenhagyott egy királygriff – válaszolt Geralt.

- Az a dög eltörte a kardomat...bosszankodott Moroha, majd a karján éktelenkedő sebhelyre nézett. – Aztán jött egy fehérhajú fickó – minimum félig, ha nem egészen szellem lehetett – és elintézte a szörnyet.

- Nem tudom, honnan jöttél, kölyök, vagy miféle szerzet vagy, de örülj, hogy egyáltalán élsz. A kardod legyen a legkisebb gondod – morogta Geralt. A Fecske főzet, amiből kaptál az emberek számára halálos. - És sem félig, sem egészen nem vagyok szellem, ebben biztos lehetsz – nézett rá Geralt szúrós tekintettel.

- Pedig a hajad és a szemed az ellenkezőjét bizonyítja – állapította meg Moroha.

- Hát...kölyök, ha hiszed, ha nem, nem szellem vagyok, hanem witcher, és alapvetően a királygriff levadászására szólt a megbízásom, nem szélhámos szörnyvadászok megmentésére – válaszolta idegesen Geralt.

- Kikérem magamnak, nem vagyok szélhámos, vénember! – duzzogott Moroha.

- Na idefigyelj kölyök. Először is: a harcstílusodból ítélve még egy nekkerrel se tudnál elbánni, nemhogy királygriffel. Másodszor: Ez a vénember akadályozta meg, hogy szörnyeledelként végezd és van nevem is – Geralt – mutatkozott be a witcher.

- Én Moroha vagyok, és mi az a witcher? – hangzott a válasz.

- Röviden, a witcherek kifejezetten szörnyvadászatra szakosodott harcosok. De mostmár mennem kell, mert találkozóm van a társammal. Egy jó tanács: a továbbiakban valami kevésbé veszélyes hivatással próbálkozz, Moroha – mondta Geralt, és távozott a javasasszony kunyhójából. Ezt követően Moroha is útnak indult, közben Geralt tanácsán gondolkodott, de elvetette a kevésbé veszélyes hivatás ötletét. Ciri eközben a Feketeág nevű faluban várta Geraltot újabb megbízással. A helyiek szerint ugyanis furcsa dolgok történnek a Farkasok tisztása körüli erdőben. Röviddel a faluba érkezése után Geralt találkozott is Cirivel, és a kapott információk alapján el is kezdték a kérdezősködést a falusiak körében. Moroha eközben talált egy viseletes kardot, és kénytelen-kelletlen felcsatolta. Nem sokkal később egy táborhelyet talált, és mivel elhagyatottnak tűnt, gondolta, összeszedi, ami használható. Így is tett, épp a tegezét töltötte fel, amikor a föld alól előmászva 2-3 kb. 1 méter magasságú szörny támadt rá. Csontsoványak voltak, kezükön-lábukon 4-4 hegyes karomban végződő ujjakkal.

- Vasromboló lélekrabló! – kiáltotta Moroha, és rövidesen végzett a szörnyekkel. Pár pillanattal később egy bandita sétált oda hozzá, aki eddig a közeli bokrok egyikéből figyelte a táborukat kifosztó Morohát.

- Szép munka, kölyök, jól elbántál ezekkel a szörnyekkel – mondta a bandita.

- Hát, végül is szörnyvadász vagyok – mosolygott Moroha. Erre a bandita bajsza alatt sunyi vigyor jelent meg.

- Hát...ahogy látom, elég viseletes a kardod – mutatott a Moroha övén lógó fegyverre. Nem rég zsákmányt rejtettünk el a társaimmal a közeli erdőben egy tisztáson, de szörnyek lepték el az erdőt, és nem tudjuk visszaszerezni a zsákmányt. Ha segítesz, tiéd lehet az egyik kard a zsákmányolt fegyverek közül. Egyenest a novigradi fegyverkovács műhelyéből loptuk őket.

- Végül is... nem hangzik rosszul – gondolta Moroha, azzal kezet nyújtott a banditának, mire az egy, a zsákmány helyét jelölő térképet adott neki.

- Következő napnyugtáig van időd végezni a szörnyekkel. Itt fogok várni a táborhelyen – mondta a bandita a távozó Morohának, közben baljós mosolyra húzódott a szája.

Eközben Geralt, útban a Farkasok tisztása felé letáborozott, és a Hollószirtnél levadászott királygriffből kinyert alapanyagokat elővette, hogy főzetet készítsen belőlük. Ahogy benyúlt a nyeregtáskába, kezébe akadt egy pengetöredék.

- Hmm...Különös...Ez biztos Moroha kardjának egy darabja...Nem hétköznapi fegyver – mondta a pengetöredéket nézegetve, majd visszatette a nyeregtáskába, és elkészítette a főzeteket. Miután végzett, tovább indult, hamarosan pedig elérte a falusiak által említett erdőt. Az erdő szélénél leszállt lováról, és a kantárnál fogva vezette tovább. Nem sokkal később farkasok nyomaira bukkant, közben pedig feltűnt neki, hogy hátasa nyugtalanul prüszköl.

- Igen, Keszeg, én is érzem – mondta Geralt, miközben egy Axii jellel megnyugtatta lovát. A következő pillanatban vörösen izzó szemű farkasok kisebb falkája támadt rá. Jobb kezével előrántotta acélkardját, baljával pedig Igni jelét idézve félkörívben felperzselte maga előtt az aljnövényzetet. A farkasok ugyan megijedtek a tűztől, de továbbra is támadni akartak. Geralt erre egy ördögi puffgolyó bombát dobott a farkasok közé. A bombából felszabaduló mérges gáztól vonyítva menekültek a farkasok.

- Semmi kétség, egy leshen garázdálkodik az erdőben – vonta le Geralt a következtetést. Ez idő alatt Moroha a tisztás felé tartott épp, mikor 2 holttestet fedezett fel. Először azt hitte, farkasok végeztek velük, mivel a távolból hallotta a farkasüvöltést, aztán ahogy közelebb ment, megfagyott az ereiben a vér.

- A bandita végzett a társaival, magának akarja a zsákmányt, és velem akarja kihozatni egy farkasokkal teli erdőből – gondolta – eszébe jutott ugyanis, hogy a táborban három személy holmija volt. Ahogy közeledett a tisztáson megjelölt helyhez, hirtelen farkasok támadtak rá. A Vasromboló lélekrablót használva könnyedén végzett a farkasokkal, pár pillanattal később azonban, mintha az egyik fa megmozdult volna. És valóban – az egyik fa hirtelen egy szarvaskoponya fejű lénnyé alakult, melynek testét mintha összenőtt faágak alkották volna.

- Hát ez remek...Egy démoni farkasokat idéző erdőszellem – morogta Moroha, de a következő pillanatban a lény újabb farkasfalkát küldött rá.

- Gyilkos karmok! – kiáltotta Moroha, és egy csapásra elintézte a rá küldött farkasokat. A lény azonban egy csapat holló alakját öltve eltűnt az erdőben.

- Több célpont ellen több fegyver kell – azzal Moroha elővette az íját, és egy nyílvesszőt lőtt a levegőbe, a várt hatás azonban elmaradt, ugyanis a nyílvessző rövidesen visszahullt a földre.

- Mi történt? – nézett Moroha döbbenten, mikor a támadás hatástalan volt. A következő pillanatban azonban a növények gyökerei életre keltek, és Morohát elkezdte elnyelni az erdő, mire ő kiáltozni kezdett.

Eközben Geralt tovább haladt az erdőben, minden érzékével figyelve, ugrásra készen, ugyanis észrevette a fák susogásán, hogy valami megváltozott. Aztán a távolból kétségbeesett kiáltozásra és egy furcsa zajra figyelt fel. Azonnal nyeregbe pattant és vágtára ösztökélte Keszeget, ugyanis az ösvény, amin haladtak, elkezdett átformálódni. Nem sokkal később a kiáltozás forrását is megtalálta: valamit, vagy inkább valakit mintha el akarna nyelni az erdő. Vágtában leugrott a nyeregből, és egy Igni jellel elperzselte a Morohát fogvatartó gyökereket.

- Geralt, segíts, üldöz egy feldühödött erdőszellem! – kiáltott kétségbeesetten Moroha.

- Moroha?! Mit keresel te itt?! – kérdezte meglepve Geralt.

- Hát... - kezdte volna Moroha, Geralt azonban rákiáltott: - Feküdj! – és ezüstkardját előrántva lekaszabolt pár feléjük tartó gyökeret. Moroha újabb támadással próbálkozott, de sikertelenül.

- Ez nem erdőszellem, hanem egy leshen - mondta Geralt. Vagy az alakját váltogatja, vagy az erdőt manipulálja. Hirtelen egy raj holló tűnt fel a fák között.

- Ott! – kiáltott Geralt, majd leakasztott az övéről egy kékes burkolatú gömböt, és a hollók közé dobta. Ahogy a gömb szétrobbant, ezüstös por terítette be a környéket, a leshen pedig alakot öltött. Ekkor Geralt elővett egy kék folyadékot tartalmazó fiolát, és megitta a tartalmát. Amikor Moroha ránézett, látta, hogy a szeme elkezd elszíneződni.

- Geralt...A szemed... - mondta Moroha meglepetten.

- Vissza! Mindjárt támadni fog. A holdpor bombával csak rákényszerítettem, hogy alakot öltsön – mondta Geralt. Igaza is lett, ugyanis a leshen kezeit előreszegezte, és gyökerek sokaságával készült felnyársalni Morohát és Geraltot. Utóbbi azonban, mintha pont erre számított volna, támadóállást vett fel, majd mindkét kezével Igni jelet idézve támadott, ám most erősebb lángokkal, pár pillanattal később a leshenből egy kupac hamu maradt.

- Szóval, Moroha...Mit is kerestél te itt? – vonta kérdőre Geralt a szélhámos szörnyvadászt.

- Hát az úgy volt...kezdett bele Moroha, a kimerültségtől azonban összeesett.

- Hát ez remek...Megint lehetek bébicsősz...Öreg vagyok én már ehhez – morgott Geralt, miközben a leshen maradványaival és az ájult Morohával a lován elindult vissza Feketeág falujába.