Valószínűleg a kiegészítés (azóta bevezetés) című fejezetből észrevettétek, de csináltam a napokban néhány stilisztikai változtatást a könyvön, illetve egyelőre a két főszereplő aestheticet is kapott, amiket ide is beszúrok mert nagyon szeretem őket, és nagyon jó háttér alapanyagok. (Legalábbis nekem, mert teljesen ráfüggtem erre a történetre.)

Illetve ami változás még, hogy most már minden fejezet elejére lesz és van beszúrva egy kép, illetve egy dal, mindkettő a fejezethez kapcsolódóan.

Cian aesthetic

Liam aesthetic

***
Trigger warning: nincs

Azt hiszem, ez életem eddigi legrosszabb éjszakája.

Miután nehezen bevánszorogtam a szobámba, magamra vettem az egyik legelnyűttebb pólómat, bemásztam az ágyba, összegömbölyödtem és csak zokogtam. Rengeteg ideig.

Közben ránéztem a telefonomra, ahol Liam hagyott néhány aggódó üzenetet. Mikor elmeséltem neki mi történt teljesen kiakadt. Mentőt akart hívni, meg rendőrt, pedig azt hogy apám még le is vetkőztetett és megfogdosott el se mertem mondani neki. Alig tudtam lebeszélni róla, mikor pedig végre mégis sikerült ő akart idejönni hogy lekeverjen egyet apámnak és ellássa a sebeim. Aztán hála az égnek letett róla és utána már csak a lelkemet ápolgatta amíg olyan stabil állapotba nem kerültem hogy nyugodt szívvel elmehetett aludni, anélkül hogy egy teljes roncs fogadná reggel a chaten.

Már nem sírok, a sérüléseim pedig már egész elfogadhatóak. Bár a bordám még mindig nagyon fáj, már képes vagyok úgy lélegezni hogy ne szökjenek könnyek a szemembe. Liam rengeteget segített, sok olyan üzenetet írt amiket így hogy elment aludni is el tudok olvasni és segítenek mikor nagyon reménytelennek érzem magam. Nagyon jól esik újra és újra ránézni arra hogy igenis számítok, és hogy ő elfogad úgy ahogy vagyok, meg velem marad, és mellettem áll, támogat, és hogy sokkal többre is vihetem annál hogy egy utolsó omega vagyok, meg apámnak egyáltalán nincs igaza bármit mond.

Nagyon megmelengeti a szívem a törődése. Akkoris, ha nem tudja ennyivel semmissé tenni a kárt amit apám ma este okozott, úgy érzem nagyon sokat jelent nekem. A mellkasom felmelegszik ha csak arra gondolok mennyi törődést kaptam tőle, és hogy én is nagyon szeretném viszonozni neki ezt. Be is vallotta hogy gondjai vannak a megnyílással az emberek felé, de én úgy érzem hogy nekem már eléggé kezdi felfedni a belső énjét, amitől... Különlegesnek érzem magam.

Hiszen ha nehezére esik megnyílni, akkor ha megteszi valaki felé az ritka alkalom, nem?

Fogalmam sincs miért tölt el ez a gondolat ennyire jó érzéssel.

Annak ellenére hogy hajnal négy van, és nagyon jól tudom hogy alszik, nem is elérhető, megnyitom a beszélgetést csak hogy lássam az üzeneteit... Melegség járja át az egész testem ahogy ránézek a beszélgetésre, amit annyiszor nyitottam meg az elmúlt órákban hogy a retinámba égett az utolsó üzenetek képe. Ami ebben a pillanatban megváltozik.

Liam státusza elérhetőre vált, majd másodpercekkel később megjelenik egy üzenet.

Liam
Hali

Hirtelen úgy megrémülök, hogy kilépek az egész chatből és lezárom a telefonom.

Mikor néhány másodperccel később feleszmélek újra megnyitom az üzeneteket.

Liam
Nem tudok aludni
Gondolom te sem

Cian
Szia
Nem nekem se sikerült

Liam
Tudom hogy nagyon rosszkor hozom fel ezt, de... Lenne valami amit meg kéne beszélnünk
Vagyis inkább amit el szeretnék mondani
Tudom hogy szörnyű az időzítés de nem tudok vele várni

Cian
...
Mi az?

Mi az eget akarhat?

A szívem teljesen összeszorul, fejben könyörgöm azért hogy csak nehogy azt mondja hogy többé nem akar velem beszélni. Azt én nem bírnám ki... Nem szokott ilyeneket írni, főleg nem csak úgy. Ez a "rosszkor hozom fel" dolog csak arra utalhat hogy olyat akar mondani ami potenciálisan rosszul eshet...

Már remegek az idegtől ahogy meglátom hogy elkezd írni.

Liam
Izé...
Még nem ismerjük egymást olyan régóta, de kifejezetten közel kerültünk egymáshoz, meg elég jól kijövünk
Szóval nagyon jó a közeledben lenni, meg veled beszélni
Meg úgy általánosságban is nagyon örülök hogy ismerhetlek
Még nem mondhatom teljesen biztosra, de már kis ideje elég erősen fennáll ez a dolog és nem akarlak hitegetni
Szóval csak azt szeretném mondani hogy... Szeretlek
És öhm
Nem azért mondom mert azonnal választ várnék, vagy hogy rögtön viszonozd, azt is megértem ha neked esélytelen hogy így érezz, vagy ha kis idő kell ahhoz hogy átgondold te így érzel-e

Oké... Mi?

Micsoda?

Ilyen... Ilyen nincs. Ilyen nem létezik. Lehetetlen hogy ez velem történik. Biztosan álmodok, de körbenézve a sötét szobában és megérezve a fájdalmat a bordámban biztosra veszem hogy ez a valóság.

Percek kellenek hogy magamhoz térjek, mire akár egyetlen értelmes gondolat kúszik a fejembe.

Honnan kéne tudom ha szerelmes vagyok?

Még soha senki nem vallott nekem komolyan szerelmet... Legalábbis úgy hogy egészséges, egyenlőségen és kölcsönösségen alapuló kapcsolatot akarna.

Szeretek Liammel lenni, meg sokkal szebb az egész világ ha vele vagyok, de fogalmam sincs hogy ez már szerelemnek számít-e... Senki sem magyarázta el hogyan állapítsam meg ezt. Oké, könyvekben meg filmekben láttam, de az más. Ott nem vonatkozott rám a dolog... Nem akarom Liamet félrevezetni.

De annyira jól esik hogy azt mondta szeret... Ő az első, mégse akarom ezt mástól hallani. De ilyen állapotban nem tudom biztosra viszonozni amit ő érez... Ezt ki kell aludnom. Át kell gondolnom. Fogalmam sincs mit érzek... Főleg arról nem, hogy ez szerelem-e.

Az biztos, hogy van... Valami. De hogy ez barátság, vonzalom, szerelem vagy szimpátia nem tudom. Az ösztöneim azt súgják hogy ez az érzés különleges, de nem tudom bízhatok-e bennük.

Cian
Nem tudod elképzelni milyen jól esett ezt most hallani ♥️

Liam
Tényleg? 😃
Ennek nagyon örülök

Cian
Igen
De uhh...
Azt hiszem nekem kell egy kis idő hogy összeszedjem a gondolataim meg az érzéseim irányodba
Nagyon nagy baj...?
Teljesen megértem ha haragszol

Liam
Ugyan, dehogy
Mondtam hogy nem akarlak siettetni
Tudom hogy nehéz ilyenkor összerendezni a gondolataid, nem kell kapkodni
De azért... Remélem nem csináltam nagy hülyeséget
Ugye nem bántottalak azzal hogy elmondtam?
Tényleg nem akarok még egy terhet a nyakadba pakolni

Cian
Ugyan, nem bántottál
Attól hogy kell egy kis idő míg összekapom magam még fontos vagy nekem és annak ellenére hogy csak pár hete ismerlek máris nagyon közel állunk egymáshoz
Rengeteget jelentesz nekem, függetlenül attól hogy mit érzek ♥️

Liam
Te is pótolhatatlan vagy számomra
Nem is tudom mihez kezdenék nélküled
Szeretlek ♥️
Nem kell visszamondanod, nem azért írtam, csak még egyszer be akartam gépelni... Nagyon jó érzés

Cian
Persze, meg tudom érteni
Én is szeretlek, csak még nem tudom hogyan 😅

Liam
Semmi gond
Egy kis témaváltásként
Lenne kedved valamikor a héten találkozni?
Mondjuk szerdán a Starbucks előtt a városban?

Cian
Öhm
Elég rosszul festek
Nem hiszem hogy így látni akarsz
Tényleg nagyon gáz az arcom
Meg jelenleg kikelni sem nagyon bírok az ágyból, szerintem hétfőn suliba sem megyek

Liam
Az nem baj ha az arcod olyan amilyen
Ha úgy érzed magad hogy el tudsz jönni akkor jó lenne találkozni
Majd olyan helyre megyünk ahol neked kényelmes
Még mindig én állom

Cian
Hát... Oké
Akkor ha úgy leszek, szerdán találkozhatunk
De csak ha tényleg nem riaszt el az arcom
Nagyon visszataszítóan festek
A fél arcom be van dagadva, az orrom tiszta lila a szám pedig nagyon felszakadt

Liam
Kétlem hogy tudnál visszataszítóan kinézni
De bárhogyan nézel ki nem változik a hozzáállásom, ígérem

Cian
Köszi ♥️

Annyira... Fura a törődése. Meg a személyisége. Még mindig nem értem a váltást a sulis, és az általam ismert énje között. A gimiben, de még annak a környékén egyszer sem jött oda hozzám, olyan mintha egyáltalán nem is ismerne. Kezdem azt hinni hogy ott szégyelli hogy nem úgy viselkedik velem ahogy azt elvárnák tőle, vagy hogy nem akarja hogy bárki megtudja hogy velem van.

Érthető valamilyen szinten, de azért... Tőle többet várnék. Vagy hogy legalább elmondja mi áll emögött a viselkedés mögött. Legalább nekem vallja be hogy szégyell...

De az annyira elütne attól a Liamtől akit én ismerek. Ő kedves, figyelmes és törődő, pár órája képes lett volna idemotorozni csak hogy behúzzon egyet apámnak. Meg azt mondja nem érdekli hogy nézek ki, és hogy szeret, meg találkozni akar velem. Csak... Annyira megmelengeti a szívem és annyira vele akarok lenni hogy ez megijeszt. Ezért kifogásokat keres az agyam hogy miért ne lehetnék vele. Én már csak így működök... A férfi omegák így működnek.

Hogy nincs neki senkije? Pontosabban... Miért nincs senkije? A szüleiről még nem hallottam semmit, a barátairól azt mondja hogy csak kényszerbarátságok, egyikőjükhöz sem áll igazán közel, a korábbi kapcsolatairól sem igazán beszél. Igazából a múltjáról szinte soha nem beszél, az általános dolgokat kivéve.

De ezt meg tudom érteni... Én sem akarok rengeteg dologról beszélni a múltamból. Meg elég sokra nem is emlékszem, főként a tíz-tizenkét éves korom előtti időből, van olyan időszak is ami komplett sötétség. Szóval ha valaki, akkor én nem haragudhatok ezért.

Akkoris, miért akarna pont egy alfa olyan... Rémisztően furának és elérhetetlennek tűnni mikor igazából ilyen kedves? Ők fordítva szokták, a látszat az hogy törődőek és szerethetők, míg legbelül visszataszítóak akik semmibe vesznek mindenkit. A béták között jellemző az a lázadó személyiség amilyet ő magára öltött, de nincs az az alfa aki bétának akarna kinézni.

Bétaként az ember csak egy szürke kisegér a sok közül, míg az alfákat mindenki megbecsüli. Még egymás közt is tisztelik egymást. Nincsenek... Problémáik, vagy nehézségeik. Legalábbis ezt mondják róluk. Nem tudom, még soha nem voltam alfa. De az biztos hogy lényegesen kevesebb akadállyal és erőszakos elvárással találkoznak életük során mint bármelyik másik nem.

Ha valakik, ők igazán nem panaszkodhatnak.

Mégis... Liam olyan különös. Nem olyan mint egy igazi alfa. Legalábbis mint amilyenekkel eddig dolgom volt. Olyan... Sérült, vagy nem is tudom. Összezavar. Valahol mégis vonz ez a törött, zavaros személyiség. Van benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó.

Lehet csak azért mert ő az egyetlen aki őszintén szokta mondani hogy jól néz ki a hajam, annak ellenére hogy semmi különleges nincs benne azon túl hogy fekete és egyenes, vagy ahogy élénkzöld szemei felcsillannak minden egyes alkalommal mikor bármilyen ételről van szó, vagy hogy lovagiasan mindig mikor találkozunk ő áll mindent, nem hagyja hogy fizessek, hiába könyörgök neki, ahogy szinte szertartásszerűen ropogtatja az ujjait pontosan ugyanúgy minden alkalommal, vagy ahogy mindig összeszámol minden ablakot mikor bemegyünk valahova - ezért nem megyünk be soha az egyik kávézóba, ahol van egy teljesen üveg fal, amiről nem tudjuk eldönteni hogy minek minősül.

Ezek csak... Különlegesek. Az egész lénye egyedi.

Rengeteget beszélünk, mégse fogyunk ki a témából, ami nagyon fura. Eddig s legtöbb emberrel egy-két hét alatt már nem maradt semmi érdekes vagy új amiről beszélhettünk volna, főként azért mert eléggé különböztünk és az általános bájcsevely hamar unalmassá válik. Még soha senkivel nem éreztem magam ennyire egy hullámhosszon mint Liammel. Rengeteg dologban hasonlítunk... Szinte hihetetlenül sokban. Mintha csak a másik felem lenne. Talán ezt hívják lelkitársnak?

Annyira közel érzem magamhoz, olyan melegséggel tölt el hogy közel állunk egymáshoz... Soha nem akarom elengedni.

Nem akarom őt elengedni, de a testemet lelkemet ma rengeteg megpróbáltatás érte, így hirtelen üt be az összes álmatlanság utóhatása.

Bár magamban meg vagyok győződve arról hogy nagyon ügyesen ébren tartom magam, a valóságban időről időre kezd teljesen alvó állapotba kapcsolni az agyam, és pont mikor Liam azt mondja hogy még nagyjából fél óra és alszik csak csinál magának egy teát meg keres valami altatót nyom el teljesen az álom, úgy ahogy vagyok, egy szál pólóban, begubózva, telefonnal a kezemben.