***

Trigger warnings: nincs

- Merre mégy? - kérdezem Lizzyt ahogy kilépünk az iskola ajtaján. Nincs túl sok barátom, mert nem igazán tudom hogyan kell közelíteni valakihez, gyakorlatilag csak vele tudok hosszabban elbeszélgetni az osztályból. Nagyon kedves lány, de inkább csak azért vagyunk jóban mert nincs más az osztályban akivel kijönnénk és közel is tudunk kerülni hozzá.

- Most a nővéremnél alszom, szóval a város fele - mutat az iskola sárgás épülete mellé. - Gondolom te a másik irányba tartasz.

- Igen, ma biciklivel jöttem - bólintok kicsit zavarban. Rengetegen özönlenek ki az ajtón, mi pedig itt álltunk meg a lépcső aljánál és úton-útfélen belém jönnek. Méghozzá pont egy ilyen beszélgetés miatt amik általában kínos elköszönéssel zárulnak.

Miután néhány másodpercig csendben állunk, Lizzy töri meg azt.

- Akkor én megyek, majd holnap találkozunk - indul el nekem hátat fordítva.

- Persze, jó utat - intek még neki.

Már innen látom hogy rengetegen vannak a biciklitárolónál, így behúzódok a lépcső mellé hogy megvárhassam amíg elmegy a tömeg anélkül hogy mindenki átbotlana rajtam. Átnézek a biciklimre, ami nagyjából középen van lelakatolva, de előtte áll egy banda, látszólag már menni készülnek.

Nagyon nem szeretem amikor ilyen sok ember közt kell lennem. Akkoris utálnám ha béta lennék, de omegaként ez kész rémálom. A legtöbben már az alkatomból megmondják hogy omega vagyok, de annak ellenére hogy a béták kevésbé érzékenyek a feromonokra, ígyis érzik rajtam a nemem, ha ránézésre nem egyértelmű. Ha pedig egy hozzám hasonlót látnak, sokkal kevésbé fogják vissza magukat az emberek, főleg akkor ha ennyi kamaszról van szó. Nem tudok úgy átjutni egy ilyen tömegen hogy legalább egy kezet meg ne éreznék magamon. Ami azért... Kifejezetten visszataszító. Sokkal kevésbé fogják vissza magukat az emberek ha olyan valakiről van szó, akit kevesebbnek hisznek maguknál.

Szerencse hogy alapból igyekszem kerülni a társaságot, így elég sok bajtól megkímélem magam. Alapból sem szeretek ismerkedni, vagy beszélgetni... Valahogy sosem tudom mit kéne mondanom, vagy a másik véglet, mikor minden mondatot túlgondolok és átültetem olyan szituációkba amik soha nem fognak megtörténni egészen addig amíg a szorongás teljesen el nem uralkodik rajtam.

Hatalmas szerencsémre nem kell sokat várnom mire a kis csapat elmegy a biciklimtől az egyikőjüket kivéve, aki a kerékpárnak dőlve előveszi a telefonját. Nem baj, egy emberrel még én is elbírok... Ez még nem annyira a világ.

Elég ijesztőnek tűnik, hozzám képest sokkal masszívabb a testalkata, még így, görnyedten és támaszkodva is magasabb nálam. Szőkésbarna haja előre hajolva teljesen eltakarja az arcát, de még így is süt róla hogy az a típus akivel ha nem muszáj nem állnék szóba.

- Szia... Bocsi, arrébb tudnál menni? - szólalok meg összegyűjtve minden bátorságom.

Felemeli a fejét és rezzenéstelen arccal mér végig, míg végül zsebre teszi telefonját.

- Miért? - kérdezi végül inkább olyan hangnemben, ami arra utal hogy azt akarja tudni miért hallgatna rám, mintsem a tényleges okra kíváncsi.

- A biciklim előtt állsz... - mutatok a kicsit kopott, de azért viszonylag kényelmes járműre.

- És? - emeli fel a szemöldökét.

- Így nem tudom elvinni.

- A lakat ott van - mutat rá maga mellett.

- Igen, de-

- Szerintem első sorban nagyrészt az akadályozza meg hogy elvidd. - Gondolkodás nélkül vágott a szavamba. Szinte nem is érdekli amit mondok. De még csak vitatkozni sem tudok vele... Elég megfélemlítő aurája van, de érződik hogy teljesen visszafogja a feromonjait. Még ígyis teljesen egyértelmű hogy alfa.

Egy olyan alfa aki tudtára akarja éppen adni mindenkinek hogy nem akar senki közelében lenni. Ezzel a kisugárzással ösztön szinten távoltart mindenkit anélkül hogy az ő feromonjától bűzlene az egész park, vagy szétkürtölné hogy ő micsoda.

Kicsit elkeseredetten és ijedten hajolok le hogy leszedjem a lakatot. Eszem ágában sincs magamtól összebalhézni egy alfával... Meg se kellene mozdulnia, elég lenne eleresztenie a feromonjait és már mozdulni se bírnék.

Persze hogy pontosan ilyenkor kezd el remegni a kezem és elsőre rossz kulcsot is próbálok, majd mikor már a jóval sokadjára beletalálok a lyukba, nem tudom elfordítani.

A srác a szeme sarkából bámulja ahogy szenvedek mialatt rágyújt egy cigire. Le sem veszi rólam a szemét, szinte lyukat éget a lakatba.

- Kérem a kulcsot - nyújtja a kezét ahogy kifúj egy adag füstöt. Amint elér hozzám a szag, szaggatottan kezdem venni a levegőt, rosszul vagyok a szagától. Szinte marja a légcsövem.

- Mi? - pillantok rá kétségbeesetten. - Miért?

El akarja venni a biciklim? Vagy mit szeretne? Mégis mihez kezdene egy alfa egy random omega biciklijével? Ráültet egy elefántot, vagy egykerekűt csinál belőle? Ők nem azok a fajták akik rászorulnának az ilyenre.

- Kérem a kulcsot - ismétli még mindig ugyanolyan rezzenéstelen arccal. Nem tűnik lenézőnek, vagy rémisztőnek, csak... Nem tudom mit gondolhat.

Kicsit habozva ugyan, de odaadom neki, mire ő egyet még szív a cigijéből, majd mellém guggol és elsőre beletalálva a lakatba kinyitja azt. Leveszi, és összezárva azt ugyanúgy nekidől a kerékpárnak, folytatva a pöfékelést.

Így tényleg nem fogok tudni elindulni... Fogalmam sincs mit kéne tennem. A biciklim nem hagyhatom itt, de a srácot meg nem tehetem arrébb.

Még mielőtt újra megszólalhatnék, az alfa megelőz.

- Te omega vagy? - kérdezi.

Helyben vagyunk... Gondolhattam volna. Már amikor felsejlett bennem hogy ő alfa el kellett volna mennem és hagynom hogy elmenjen magától. Most biztosan jönni fog a zsarolás, és hogy mit tegyek meg azért hogy elvihessem a biciklim. A megaláztatás és a kihasználás...

- Igen - mondom lesütött szemmel. Magam előtt összefogom a kezem és úgy kezdek el a félelemtől játszani az ujjaimmal. Innentől bármelyik pillanatban bekövetkezhet a baj.

- Vigyázz jobban.

Csak ennyit mond ahogy visszanyújtja a lakatot a kulccsal.

- Mi? - kérdezem értetlenül. Mire próbál célozni?

- Persze hogy a leggyengébb béta is felfedez ha pontosan úgy viselkedsz mint egy tipikus omega.

- Bocsánat...

- Nem magam miatt mondtam, hanem mert így sokkal jobban magadra vonzod az összes figyelmet.

Teljesen igaza van... Mindenki omegának néz ha teljesen úgy viselkedek mint egy. De ha én az vagyok, hogy legyek olyan mint egy béta vagy alfa? Nem tudom átvenni az ő személyiségüket, a szagukat pedig végképp.

- Akkor... Elvihetem a biciklimet? - nézek rá kicsivel később mikor már a cigije végét szívja

- Ez csak rajtad múlik - áll félre. - Akadálya már nincs.

Végre valahára magamhoz vehetem a kerékpárom... Hatalmas megkönnyebbülés fut át az egész testemen ahogy kitolom a tárolóból.

A srác egy intéssel köszön el, én pedig egy biccentéssel felelek erre miközben felülök és elkezdek tekerni.

Soha nem gondoltam volna hogy valaha ennyit fogok küzdeni egy bicikliért. Ez elég kínos volt és kicsit frusztráló is... Ez a srác nagyon fura. Remélem hogy soha többé nem kell találkoznom vele. Azt elég tudnom róla hogy alfa, és ha ez önmagában nem lenne elég zavaros a stílusa. Valamilyen szinten van benne nemtörődömség, de inkább teljesen érzelemmentes volt. Semmi pozitív vagy negatív érzést nem láttam rajta. Kicsit ijesztő volt, de nem maga a személye, hanem csak... A kisugárzása. Alfához képest miután megszólalt nem tűnt olyan veszélyesnek. Mondjuk egy omegának bárki veszélyt jelent. De főképp az alfák. Ők született irányítók, akik bármikor bárhol behódoltatnak egy hozzám hasonló embert. Meg se kéne szólalnia, máris megtennék bármit amit csak akar. Így működnek a feromonok. Befolyásolják mások hangulatát, tetteit, gondolatait, érzéseit. Az alfák képesek szimte teljesen irányítani az omegákat, a bétákat pedig csak korlátozottan, míg az omegák főként olyankor bocsátanak ki nagy mennyiségű feromont amikor valamilyen érzelmük nagyon felerősödik. Ezzel az egyedüli probléma hogy az általunk kibocsátott feromonok legnagyobb része vonzónak hat a béták és főleg az alfák számára, ezért kell már kiskorunkban megtanulnunk hogy hogyan nyomjuk el őket, vagy gyógyszert szedni hogy korlátozza a kibocsátást.

Ilyenkor úgy irigylem a bétákat... Nekik alig van feromon kibocsátásuk, ami nincs hatással senkire. Csak élik az életüket ahogyan akarják, átlagosan... Nem kell folyamatosan kilógniuk a sorból, anélkül hogy bármit tennének. A tény, hogy ők béták védelmezi és az egyhangúság burkában tartja őket. Ők akkor tűnnek ki, ha tesznek érte és megérdemlik.

Egy férfi omega... Már a létezésével kitűnik. A társadalom mindössze nagyjából két százaléka tartozik ide. Ez azt jelenti hogy száz emberből nagyjából összesen jó esetben kettő olyan mint én. A nők a maguk három-négy százalékával valamivel többen vannak, de ők nem is olyan feltűnőek. A nőknek eleve törékenyebb a testalkatuk, sok közöttük a formás, alacsony és ártatlan tekintetű, de ha egy férfi ilyen... Az feltűnik. Épphogy melleket nem ragasztottak ránk. Nem tudnánk úgy kinézni hogy ne süssenek rólunk a feminim vonások.

Tudom hogy ez egy ősi evolúciós előny, hogy nagyobb a vonzerőnk, tehát több utódot hozunk létre, meg az alfákkal nagyon magas a megtermékenyítési ráta, de ma... Ez már csak hátrány. Főleg a férfi omegáknak. Születéstől fogva kitaszítanak és kihasználnak, esélyt sem adnak arra hogy bármivel több lehess a nemednél. Függésbe kényszerítenek, hogy szükséged legyen egy alfára ahhoz hogy élhess. Ők már aranykanállal a szájukban születnek. Nem értem hogy lehetnek természetüknél fogva így felemelve... Igen, vonzók, intelligensek és ügyes vezetők, de ők is csak emberek... Nem kellene születési jogként kezelni a nemük. Leginkább azért nem, mert így minket is ugyanezen az apropón nyomnak el. Úgy gondolkodnak, mintha alsóbbrendűek lennénk. Pedig belül ugyanolyanok vagyunk. Mint a hat nem ugyanúgy ember és ugyanúgy megérdemlik hogy egyenjogúként kezeljék őket. Hogy a jogokat ne a születéssel, hanem a tettekkel lehessen kiérdemelni.

De ehhez mi nagyon kevesen vagyunk. Testileg gyengék, lelkileg pedig érzékenyek vagyunk, így lehetetlen ilyet elérni... Mi vagyunk az öt százalék. Amit mindenki magának akar, mégse akarják hogy annyi legyen belőlünk ami mindenkinek elég.

Ez az alfa is rögtön uralkodott rajtam ahogy hozzászóltam. Pedig igazán nem kértem semmi nagy dolgot, nem is akartam vele sokáig beszélgetni, vagy "elcsábítani" ahogy azt sokan hiszik amint hozzászólunk valakihez. Ha egy omega viselkedne ugyanígy, rögtön falhoz szegeznék és tennének róla hogy többet megszólalni se merjen. Nem véletlen hogy nincsenek köztünk nagyszájú nagymenők. A mi félelem feromonjaik nem bénítanak meg senkit, nem fog tőle senki riadtan elfutni vagy elkerülni. Pedig a legnagyobb vágyunk csak az lenne hogy tényleg olyanok legyünk mint bárki más és eltűnjünk a tömegben. Zaklatások, kihasználás, vagy megaláztatás nélkül. Hogy csak úgy élhessük az életünk ahogyan szeretnénk, és tehessünk azért hogy azzá váljunk aki lenni akarunk, ne csak az akinek lennünk kell. De ameddig a világ tele van olyan emberekkel akik felhatalmazzák magukat a joggal, hogy felettünk állnak ez nem történhet meg.

***

Köszönöm hogy végigolvastad az első fejezetet, hamarosan érkezik a következő. Addigis, ha tetszett nyugodtan írd meg a véleményed kommentben, nagyon szívesen fogadom a hosszabbakat, sokat jelent a támogatás ameddig készül a következő fejezet. ♥️