Ez az mikor messziről meg láttam a büfét pocakom örömmel konstatálta és örömtáncot lejtett! S még nagyobb örömet okozott hogy nem volt sor! 

-Jó napot!- Köszöntöttem kedvesen az eladó urat.

-Jó napot kis asszony! Mit adhatok?- Mosolygott vissza kedvesen a bácsi.

-Mit ajánl? Most vagyok itt először és nagyon éhes vagyok.

-Hmmm... talán a házi specialitást ajánlanám.- Mondta széles mosollyal az arcán.

-És a házi specialitás mit takart?

-Nagyon finom palacsintát!

-Ohh - csillantak fel szemeim a kedvencemmmmmm *-*- de mégis mennyibe fog kerülni ?

-Darabja 1000 Ft.- Itt kicsit elszomorodtam s pocakom is jelezte ezt egy nagy mordulással.

-Hát akkor 1 db szeretnék és kakaósat.

-Akkor 1 db kakaós csokis palacsinta rendel!Foglaljon helyet!

Választottam egy szimpatikus padot s helyet foglaltam mellettem Hamu álldogált egy ideig majd le feküdt. Egy 20 perc múlva meg is jelent a kedves bácsi 2 db hatalmas csokis palacsintával és egy köteg répával! Csak csodálkoztam néztem hatalmas szemekkel ... ahogy lerakta elém meg Hamu elé egyből falatozni kezdtünk ! Olyan isteni finom volt ! Bár a papáét senki sem tudja űberelni . Miután végeztem visszavittem a tányéromat.

-Nagyon finom volt és agyon hálás vagyok köszönöm szépen !!-Mielőtt folyathattam volna a hálálkodást vagy hogy kifizethettem volna a pluszt az öreg bácsi kacsintott egyet és már el is tűnt. Elvittem még meg itatni Hamut majd felültem rá s indultunk is .

Csodálatos érzés volt szabadon vágtázni az erdő hűs levegőjében .. nem gondolkodtam semmin és senki .. csak élveztem a szabadság ízét.. csodálatos le írhatatlan érzés! csodás helyeket láttam.. sokáig egy kis patakot követtem aminek a végén egy vízesés volt . Itt megálltunk ívó szünetre. Míg Hamu ivott én a lábamat lógattam a vízbe .. kellemesen hűvös volt. Mi közben itt lógattam a lábam hallottam a folyó csordogálását a madarak csicsergését a természet hangjait vissza gondoltam a büfés úrra hogy milyen kedves volt velem s ez a gesztus milyen örömet csalt az akkor háborgó szívembe. A háborgó szívvel indultam de mostanra már nyugodt .. de megoldást még nem talált ... viszont úgy érzem  nincs már messze!   

Gondolataimból Hamu csikiző sörénye zökkentett ki jelezve nekem ő már menni szeretne .Így hát menni kellet a visszaút rövidebbnek tűnt .. mikor vissza értünk lecsutakoltam rendbe raktam Hamut elköszöntem tőle s a buszhoz indultam. 

Még vagy 1 óra volt mire indult de én csak beraktam a fülesem és bambultam ki az ablakon néztem az embereket . A két öribari ajtót maguk után becsapva dühtől vörös fejjel száguldottak ki és beszálltak egy terepjáróba ami egyből el is hajtott. Sokat mondó még is kiszámítható jelenet  volt az eddigiek alapján .. de kitudja lehet hogy kitűnő tanulók. Ezen tűnődve egy szer csak valaki lehuppant mellém kivettem a fülesem s a mellettem ülőre pillantottam. 

-Szalag osztás után gyorsan el tűntél .

-Hát a hasam szólított!- Mindketten el nevettük magunkat .

-Milyen volt hogy ment a tanulás? 

-Köszönöm jól sikerült egész könnyen ment .. bár azt hittem nehezebb lesz .. meg hát az öribari páros szőke tagja nem könnyítette  meg  a dolgot a folytonos nyafogásával ..

-Meg is dicsértek érte .. és hát nálunk is ugyan az ment nagyon idegesítő volt!

-Ahogy el néztem nem is sikerült nekik utána se sokra jutni.