Jungkook

A halál szele legyintett meg Taehyung által ahogy behúztam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Vörösödő arcomra tapasztottam a kezemet, mintha így eltudnám felejteni azt a tényt, hogy ebben a kis lényben kétszer annyi erő van, mint amit mutat. Nem jöttem rá, hogy azért haragszik, amit a konyhában műveltem vele, vagy azért, mert behoztam ide, bár jobban elnézve őt talán az zavarta, hogy semmi hátsó szándékom nem volt.

-Egyrészt, ez fájt. - tartottam fel a kezemet, amikor egy újabbat akart rám verni. - Bocsi, nem szórakozásból csináltam....Jó, egy részét igen, mert jól nézel ki de az a srác, ott kint azt hiszi járunk.

-Hogy mi?

Az életem utolsó szikráját láttam abban a pillanatban megcsillanni Taehyung szemeiben, szinte minden bűnömet megbántam, bár az nem tartozott közéjük, hogy a másikkal egy kicsit szórakoztam. Az kifejezetten jól esett.

-Mondd meg neki, hogy nem igaz. - tett egy határozott lépést felé.

Én, mint egy erős alfa, aki nem fél egy omegától, férfiasan meghúztam magamat és hátrálni kezdtem, ugyanis nem akartam, hogy az arcom újra a mancsaival találkozzon, mert rendesen fájt.

-Ez nem ilyen egyszerű.

-De az. - bökte meg a mellkasomat. - Van szád, amivel hazudtál, szóval most szépen megmondod neki, hogy nem igaz. Egy napja ismerlek.

-És már a szobámban vagy. - ültem le az ágyamra, felnézve rá. - Tehetséges vagyok. - mosolyogtam rá, de ez a mosoly gyorsan le is hervadt, ahogy közelebb jött. - Kérlek, Taehyung, fél órába nem fogsz bele halni. Azért mondtam, mert nem fog leszakadni rólam, nem volt hozzá türelmem.

-Jungkook. - tette két kezét a vállamra. - Te egy igazán köcsög ember vagy.

-De azért szeretsz? - simítottam derekára és az ölembe húztam.

Tudtam, hogy Taehyung egy időzített bomba volt, de annyira élveztem a helyzetet, ha akartam volna sem tudtam a szívatásával leállni, de ami még jobb volt, hogy nem is akartam. Ahogy elnéztem az ölemben ülőt és a szemében néha megcsillanó gyilkos fényt, rájöttem, hogy Taehyung nem is annyira bájos, mint ahogy mutatja.

-Utállak. - kapta fel a párnámat, majd egy elegáns mozdulattal meg is csapott vele. - Mit képzelsz, hogy ilyeneket csinálsz?

-Már bocsánatot kértem.

-Honnan veszed, hogy az a bajom, hogy elkezdted? - csapkodott folyamatosan a párnával, én pedig egyre jobban vesztettem el a fonalat.

Kuncogva fogtam le a csuklóját, hogy ne ütögessen tovább és a biztonság, na meg a saját szórakozásom kedvéért is az ágyra döntöttem, szinte ráfeküdve. Túl aranyos volt, ahogy megszeppenve nézett fel rám.

-Bármit is tettem, sajnálom. - néztem rá bocsánatkérően. - Csak fél órát kérek. Hidd el, ebben az időben még belém is szeretsz. Szóval szeretsz?

-Lesz más választásom? - kérdezte, feladva minden próbálkozást.

-Nem igazán.

-Akkor muszáj leszek szeretni téged. - fintorgott, amikor egy puszit nyomtam az arcára. - Mondtam, hogy jó, nem kell kínoznod.

-Tudom, hogy élvezed. - nyomtam még egy puszit az arcára. Mosolyogva néztem a szúrós szempárt, kifejezetten jól állt neki, amikor dühös volt.

-Jungkook, esküszöm, hogy nagyon szeretlek, csak ne puszilgass. - próbálta visszatartani a nevetését.

-Tudtam, hogy gyorsan belém szeretsz. - adtam egy újabb puszit az orrán elhelyezkedő anyajegyre.

Eddig köztünk volt valami komolytalan, mind a ketten tudtuk, hogy ezt az első perctől fogva nem kell komolyan venni, mégis olyan gyorsan változott meg a légkör, amint elváltaltam Taehyungtól. Pontosan meg sem tudtam volna mondani, hogy ki kezdeményezte a csókot, már csak annyira eszméltem fel, hogy az alattam fekvő ajkai az enyémmel együtt mozognak, egy eléggé szokatlan érzést keltve bennem.