Taehyung

Kábán nyitottam ki a szememet a viszonylag sötét kórterembe, kellett egy pár pillanat, amíg a szemem hozzá szokott a fényekhez és realizáltam, hogy a plafont bámulom. Szinte azonnal fel tudam volna pattani, hogy a gyerekem után siessek, ha már a hasamban lévő fájdalom engedte volna. Nyöszörögve keltem ki az ágyból, akár mint egy rokkant úgy motoszkáltam ki a nővérekhez, akik úgy néztek rám, mintha egy szellem lennék. Biztos látták rajtam, hogy vagy össze esek ott előttük vagy hányok, esetleg mind a kettő, mert azonnal mellém pattant az egyik, aki határozottan nagyobb volt, mint én. Kissé megszeppenve néztem rá, bár a határozottság akkor is ott motoszkált bennem, mondjuk, ha ő el akar cipelni, el is fog, ahogy kinézett.

-Vissza kéne még mennie. - simított kedvesen a hátamra. - Egy ideig nem is kellhetne fel.

-Vissza fogok menni, amint megtudom, hogy hol van és mi van a gyerekemmel. - próbáltam meg kiegyenesedni. - Addig én innen nem modulok, amíg nem mondják meg.

-Jól van, az apa nem rég vitte el, amint evett a pici, a szobájába fogják vinni. - kezdett el bekísérni.

-Jól van? - kérdeztem mire bólintott. - Nem volt semmi baja? - ennél a kérdésnél pedig megrázta a fejét. - Nagyon féltettem. Már ameddig magamnál voltam. Aludhatok is? - pislogtam rá, mint egy kisgyerek. - Az mi? - néztem fel az infúzióra.

-Fájdalomcsillapító. Ez most lefolyik, addig kérem ne kelljen fel. Megígérem, hogy be fogjuk ide hozni.

-Köszönöm. - próbáltam fent maradni. - Miért vagyok ilyen furán?

-Az altatás miatt. - nevetett fel. - Aludjon csak.

Szófogadóan csuktam be a szememet és már aludtam is, nem kellett engem kérlelni arra. Nem tudtam, hogy maga a szülés vagy az altatás miatt voltam ennyire aluszékony, még azt is felfogtam, hogy műtétem volt, bár az alig akart eljutni a tudatomig, hogy Jungkook miatt fájt deréktól lefelé minden egyes létező dolgom. Ha ezek után gyereket akar, szül magának, ezt is megfogadtam magamnak.

Valamivel kipihentebben keltem fel a mostanra már sötét szobában és hiába tisztult kina fejem az altatás utáni kábulatból, attól még nehezemre esett felfogni, hogy merre vagyok. Szusszantva fordítottam el a fejemet az ajtó irányába. Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam Jungkook a fotelban feküdni, mellkasán egy becsomagolt csöppséggel. Nem vártam tovább, egyszerűen minden stresszt és várakozást, örömöt kiadtam magamból könnyek formájában, ami kifejezetten zavaró volt, mert így alig tudtam csodálni a babámat.

-Tae? - emelte fel a fejét Jungkook.

-Megcsináltuk. - suttogtam mosolyogva.

-Ő a te érdemed. - nyújtotta az egyik kezét, hogy megfoghassa az enyémet. - Megcsináltad, szerelmem.

-Annyira féltem, amikor elvitték.

-Tudom. Én is, főleg amikor te is rosszul lettél. - ült feljebb óvatosan. - Le maradtál az első pelenka cseréről.

-Basszus, pedig arra pályáztam. - sóhajtottam fel hitetlenül. - Igazad volt, tényleg jó illata van, te eddig is ennyire érezted? - kérdeztem, mire bólintott. - Mázlista, akkor pelenkázd csak te.

Ugyan megszenvedtem azért, hogy felüljek, legalább addig, amíg az ágyat annyira megigazítsák, hogy hátra tudja dőlni kényelmesen, de az mindenért kárpótolt, amikor a kezembe tarthattam a fiamat. A kezdeti kis sírása után aludt, mint akit fejbe vertek. Úgy látszik ebből rám ütött.

-Amikor szültem, nagyobbnak éreztem. - nevettem fel. - Fáj nevetni. - húztam össze a szemöldökömet.

-Egész nap tudnám nézni, ahogy alszik. - ült közelebb az ágyhoz. - Nem tudom mi tetszik ennyire benne. - pislogott vöröses szemeivel.

-Ugye? Valami tetszik, de nem tudnád megmondani, hogy mi.

Nem tudtam mást tenni, mint tartani és nézni, ahogy szuszog és az igazak álmát alussza. Mindene tökéletes volt, az illata, a pici kis arca, még a keze is, amivel szüntelen markolászta az ujjamat. Biztos voltam benne, hogy mind a ketten úgy nézzük őt, mintha valami csoda lenne, bár nekünk az is volt. Hihetetlen nyugodtság járt át, most, hogy tudtam, jól van, így valamivel nyugodtabban helyezkedtem el, még az is plusz nyugodtsággal töltöt el, hogy Jungkook is mellettem volt. Így meg tudtam győzni magam arról, hogy ez nem álom, tényleg megtörtént, valóban lett egy közös babánk.

Ha ügyes leszek, ma még hozok egy részt ❤️