Jungkook

Taehyung körül a feszültséget szinte vágni lehetett volna, de még így is jó képet vágott a dologhoz, pedig Kwang sem könnyítette meg omega társa helyzetét, sőt szerintem még direkt provokálta is. Legtöbbet Yoongival foglalatoskodott vagy éppen szemmel ítélkezett, mindezt úgy, hogy rám volt tapadva. Csak mosolyogva néztem őt, valahol aranyos volt és büszke voltam rá, hogy legalább megpróbálta, ez is valami. Taehyung kezét szorongatva próbáltam az este megmaradt részében minél távolabb lenni barátomtól a későbbi, otthoni nyugodt percek miatt, na meg azért, mert szerintem is kezdte túlzásba vinni azt, amit éppen csinált. Kedvesem legnagyobb örömére az utunkat keresztezte egy fagyizó, ahova nyilván be kellett menni, főleg akkor, ha egy terhes omega éppen megkívánta a kókuszos fagyit. Nagy szemekkel nézett rám, felnézve a lépcsőre, majd újra vissza rám, jelezve, hogy követnem kell.

-Nem gondoltam volna, hogy egyszer nehéz lesz lépcsőt másznom. - lépdelt fel. - Szerinted ennél lesz nagyobb hasam? A lábaimat így se látom már.

-Ha igen, felviszlek. - kuncogtam.

Sóhajtva tipegett be a mosdóba, ahova folyamatosan húzott magával. Nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert ennyire ragaszkodó napja van, vagy mert nem akarta, hogy Kwang közelében legyek, amíg ő távol van.

-Kook, nem azért mondom, hogy később veszekedés legyen, csupán csak ez az észrevételem és nem bírom ki, hogy ne osszam meg veled, főleg úgy, hogy te is benne vagy. Mármint, hogy téged is érint. - csukta be maga után az ajtót.

-Igen? - léptem hozzá közelebb. - Hadd tipeljek, Kwangról van szó. - sóhajtottam.

-Nem látod a fától az erdőt. - vonta össze a szemöldökét, mire értetlenül néztem rá. - Mármint tényleg nem veszed észre, hogy mit csinál vagy csak nem akarod?

-De mit? Azon kívül, hogy azon van, minél jobban idegesítsen téged. Ezt észrevettem, szerintem miért próbálok minél jobban távol lenni tőle? - simítottam derekára nyugtatásképpen.

-És még....?

-Nyomul, de mindig ezt csinálja. Ilyen volt mindig is.

-Arra gondoltam, hogy manipulál. - mondta halkabban. - Amióta eljöttünk, folyamatosan azt csinálja. De, ha te nem így látod, akkor sajnálom, én csak szólni akartam, miattad. - vont vállat, majd az ölelésembe bújt.

-Őszintén nem így vettem észre, de hallgatok rád. - nyomtam egy puszit a hajába. - Majd beszélek vele.

Elgondolkodva mentem le a többiekhez Taehyunggal az oldalamon, talán tényleg hallgatnom kellett volna a megérzéseire. Mégis nem tudtam volna kinézni Kwangból, hogy manipulált volna, hiszen nem származna abból semmi jó neki. Sóhajtva néztem végig rajta, éppen bele volt buzulva Yoongiba, ezért sem gondoltam azt, hogy bármit is tervezne vagy ehhez hasonló.

-Szerinted, ha erre kérek csokit, adnak? - forgolódott a pult felé.

-Biztos kell? - szakadt el Yoongitól Kwang.

Csöndben keltem fel a helyemről és a pulton lévő csoki öntetet elvéve sétáltam vissza, nem törődtem azzal, hogy ezt éppen lehet nem szabad, ha Taehyung csokit akart, akkor kapott is.

-Egyél csak, szerelmem. - mosolyogtam a csillogó szemei láttán. - Legalább tudjuk, hogy a gyerek szereti a csokit.

-Mikor születik meg? - kérdezte Yoongi mosolyogva.

-Hat hét, vagy előbb. - tettem hozzá halkabban, mivel Taehyung erre a kijelentésre valamiért kifejezetten érzékeny volt.

-Csak addig ne, amíg meg nem lesz a baba kocsi. Utána nekem mindegy mikor akar kibújni belőlem. Egy hetet kell rá várnia, ki kell bírnia. - döntötte vállamnak a fejét.

-Lehet a bolt közepén szülsz meg. - gondolkodott hangosan Kwang. - De, ha nagyon muszáj el tudnunk mi is venni egyet, csak mondjátok meg milyen kell.

-Azt elintézem, megszülni helyettem nem akarod? Attól félek. - húzta el a száját.

-Nem kell félni, biztos ügyes leszel. - bíztatta Kwang. - Ha lehet ügyes lenni egy szülésben. Nem megy nekem ez a bíztatás.

-Legalább próbálkozol. - nevetett fel Taehyung.

Ez egy éles váltás volt ahhoz képesr, amit Taehyung mondott, bár nem mintha nem örültem volna neki. Vártam azt a pillanatot, amikor végre kettesben lehettem Kwanggal, hogy beszéljek vele, s mivel úgy érezte l, hogy feltétlenül el kell jönnie velünk hazáig, ez a pillanat gyorsan meg is érkezett.

-Beszélhetünk? - maradtam kint vele az ajtónk előtt.

-Azt ne mondd, hogy megkéred a kezét.

-Mi? Nem... A viselkedésedről akarok beszélni.

-Az apám lennél? - vonta fel a szemöldökét.

-Isten ments, csak ha már nekem is feltűnik, hogy provokálod Taehyungot, akkor neki is. Miért csinálod? Az ő ötlete volt, hogy gyertek ti is.

-Ha együtt marad veled, hozzá kell szoknia. - emelte fel a kezét védekezően. - Ha ezt elviselni, akkor arra született, hogy az omegád legyen. Ha nem, akkor majd dobni fog és valaki újat kell keresned.

-Te tulajdonképpen mit szeretnél? - tettem karba a kezemet. - Ezek alapján nagyon azt, hogy szakítsunk.

-Miért akarnám? Megsütött a nap? - ráncolta a homlokát.

-Folyamatosan azt sugallod, hogy szét kéne mennünk, szünetet javasolsz, a lelkemre akartad beszélni, hogy dobjam Taehyungot. Miért manipulálsz?

-Én nem... - sóhajtotta.

-Érzel valamit irántam? - kérdeztem hirtelen, amikor megfogalmazódott bennem ez a kérdés. - Többet, mint barátság?

Csöndben álldogált előttem, talán még bűntudata is volt azért, amiket felvezettem neki.

-Nem.... Már nem. Bevallom, eleinte igen, máshogy néztem rád, mint egy haverra, akivel néha lefekszem. - sóhajtotta tehetetlenül. - Szíven ütött, hogy felcsináltad Taehyungot, ráadásul nem is akárhogy, gyereket tettél belé. Akartam, hogy szakítsatok, Yoongival is csak azért jöttem össze, hogy.... Ezt nem részletezem. - hadarta. - De egyre jobban kedvelem meg őt, téged egyre jobban engedlek el. Szóval már nem mondanám azt, hogy bejössz. Azért is baszogattam Taehyungot, zavart, hogy együtt vagytok.

-Kwang, szeretlek, tényleg... De arra azt hiszem rájöttél, hogy nem olyan módon. - vakargattam a tarkómat. - Megfogadom a tanácsodat, tartsunk mi szünetet. Rendezd magadban a dolgokat, oké?

-Rendben.

Egy gyors ölelést követően mentem be a lakásba, ahol Taehyung várt rám. Feltehetőleg mindent hallott, mert egy igen pici, győztes mosoly jelent meg az arcán, de nem mondott semmit sem.

-Túl jók a megérzéseid.

-Sajnálom. - suttogta.

-Úgyis vissza fog jönni. Csak remélem Yoongival az oldalán és nem egy manipulátor személyében. - öleltem magamhoz Taehyungot.

-Lehet akkor jó fej, ha nem akar eltűntetni engem.

-Amúgy az.

Sóhajtva ültem le vele a kanapéra, kicsit azt kívántam, bárcsak rosszak lennének Taehyung megérzései, kezdtem megérteni miért mondták, hogy dugásból sose lesz barátság.

-Kook, erről mit gondolsz? - mutatta fel az újságot. - Ebben több tartó van. Egyáltalán kell ilyen sok tartó egy babakocsira?

-Majd jövőhéten megnézzük. Ne aggódj, nem lesz semmi gond.

Olyan aranyos volt, hogy ilyen izgatott lett egy szimpla vásárlás miatt, bár ezen az izgalmon én is osztozgottam bőven. Elmondhatatlanul vártam már az érkezését, ez a hat hét lassan fog eltelni.