Taehyung

Botorság lett volna részemről, ha azt állítom; én nem akarom ugyanúgy ezt az estét, mint Jungkook. Ha az eszemet be is tudtam volna csapni, a testemet nem, ami minden egyes érintést követően csúnyán elárult. Bár még mindig lehetett érezni a kamilla illatát, sokkal jobban dominált a kókusz, s én azon az estén csak azt akartam. Arra volt szükségem, Jungkookot akartam és ehhez minden gátlásomat képes voltam levetkőzni. Kirázott a hideg, amikor a pólóm alá nyúlva simított végig a derekamon, érintésébe egyre jobban bújtam, többért vágyakozva. Éreztem, ahogy a csókunkba belemosolygott a követelőzőbb tetteim miatt, majd elválva tőlem simított végig ajkaimon, mit nyálunk nedvesített. Pólóm alját felhúzva nézett a szemembe kérdőn, valamiféle engedélyre várva. Bizonytalanul ültem fel, hogy le tudja szedni a számára zavaró, számomra inakbb komfortos ruhadarabot. Kissé pirosodva tűrtem, hogy vörösödő szemeit éhesen végig vezesse rajtam, ahányszor csak szeretné, azért az egy kicsit megnyugtató volt, hogy Jungkook szerint nem csorbult a vonzalmam, s képes olyan tekintettel méregetni, hogy attól szabályosan zavarba jöjjek. Végre újra az ajkaimra hajolt, úgy döntött el az ágyon, lábaim közé férkőzve. Meglepődve nyögtem fel, amikor megéreztem merevedését az enyémnek nyomódni, az ajkaim marcangolását is durvábban folytatta, kezét a hasamon járatva. Nem tetszett, hogy már sokadik alkalommal is elvált az ajkaimtól, ami lüktetett a megpróbáltatásoktól, de kárpótolt azzal, hogy a nyakamon hagyott apróbb puszikat. Oldalra döntve a fejemet hagytam, hogy csókokat, néhol harapásokat hagyjon a bőrömöt, miközben próbáltam a hangomat egyre jobban visszafogni.

-Ne fogd vissza magad. - suttogta a fülembe. - Hallani akarom. - puszilt fülem mögé, mire megborzongtam.

-Akkor érd el, hogy ne tudjam visszafogni magam. - húztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.

Mosolyogva csókolt lejjebb, hogy a nyakam és a vállam közti résznél állapodjon meg. Felsóhajtottam, amikor végignyalt a bőrömön, majd megharapta, egyre erősebben. A hajába túrva húztam el a fejét nyakamtól, mikor tudatosult bennem, hogy mit szeretne csinálni.

-Nem szabad. - néztem hegyesebb szemfogait, mik bizonyára fájó mód lüktetett neki. - Nem szabad. - ismételtem meg magam.

-Tudom. - nyomott egy puszit az ujjaimra, mik száján pihentek.

Lehunyt pillákkal élveztem, ahogy mellkasomat szántotta végig csókjaival. Egy nyögés szökött ki ajkaim közt, amikor a mellbimbómra hajolt, ezáltal elérve azt, hogy egyre jobban eláztassam a nadrágomat és a takarót is, újfent. Ujjaival a másikat vette célul, hangomat egyre hangosabbra bíztatva ezáltal, nem is kellett sokat tennie annak érdekében, hogy ne tudjam visszatartani a sóhajokat vagy éppen a nyögéseimet. Türelmetlenül sóhajtottam fel, csípőmet is megemelve, jelezve, hogy haladhatna tovább, mert igen kényelmetlen érzés volt, ahogy a nedves ruha a combomra tapadt, illetve a helyem is egyre szűkösebbé vált odalent. Mosolyogva pillantott fel rám, sokkal gyengédebben húzta végig ajkait a hasamon éktelenkedő hegen. A takarót marcangoltam, amikor a nadrágomon keresztül nyalt végig az ágyékomon, előről is kissé eláztatva az anyagot. Szinte megkönnyebbülve szökött ki a levegő a tüdőmből, amikor elkezdte leszedni a nadrágomat és az alsómat, azonnal felemeltem a csípőmet, hogy könnyebb dolga legyen. Úgy szállt el a cseppnyi önbizalmam, ahogy realizáltam, hogy teljesen ruhátlanul feszítek alatta, ő pedig szemérmetlenül nézett végig rajtam. Hogy oldja szorongásom végre ő is elkezdett vetkőzni és hülye lettem volna nem kihasználni a helyzetet, hogy ne legeltessem a szememet kidolgozott felsőtestén. Kezemmel észrevétlenül próbáltam valamennyire eltakarni magamat, de Jungkook a csuklómra fogva nyomta a fejem mellé, csípőjét is nekem feszítve, egy mély morgást váltva ki saját a magából.

-Ne legyél gonosz és hagyd, hogy nézzelek. - nyomott egy puszit a számra. - Gyönyörű vagy, Tae. Hallani akarlak, érezni, látni, szóval ne takard el magad.

Combomra fogva húzta nagyobb terpeszbe a lábamat, hogy lejjebb csúszva lepje el csókjaival. Hátra vetve a fejemet szívtam be a kókusz illatot, amit a párnái árasztottak ki magukból és, ami a levegőben terjengett az enyémmel keveredve. Hangosan nyögtem fel, amint megéreztem nyelvét bejáratomnál mozogni, combjaimba mélyesztette ujjait, úgy emelte fel lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen. Lehunyt pillákkal túrtam a hajába, bíztatva további cselekedetekre, amit szerencsére meg is kaptam. Combjaim egyre jobban remegtek, ahogy nyelve tempóján is gyorsított, ha nem tartotta volna, képtelen lettem volna rá. Egyre jobban lazultam el, ahogy az agyamat elborította az eufórikus érzés, már minden porcikám a kielégülésért kiabált. Szabályosan levegő után kaptam, ahogy nyelve munkája mellé társította serényen mozgó ujjait.

-Jungkookah, többet. - préseltem ki nehezen magamból a szavakat.

Kuncogva hajolt vissza hozzám, ujjait még mindig bennem hagyva, amiktől képes lettem volna elmenni, ha nem vágytam volna ennyire rá.

-Tudtad te, hogy mennyire édes vagy? - adott egy csókot a szám fölé. - Imádom. Imádom az ízed. Türelmetlen meg ne legyél.

Fújtatva nyúltam az öve után, hogy kioldva azt vezessem nadrágjába a kezemet és vágyát ingereljem tenyeremmel. Felmordulva lökte markomba magát, szabad kezével próbálva leszenvedni a megmaradt textíleket, miközben ujjait is egyre gyorsabb mozgásokra bíztatta. Mellkasomat domborítva kapkodtam levegő után, ahogy újra a nyakam nyúzása lett a kedvenc tevékenysége, csípőjét is egyre gyorsabban lökte kezembe, jobban lüktetve szorításomba, s már a vállámon ülő kisördög ordítva könyörgött azért, hogy magamban érezhessem. Alhasamba is kialakult egy görcsös érzés, vágyakoztam azért az érzésért, amit majd nyújtani fog, a csomóért.

-Jungkook, kérlek. - nyögtem fel. - Akarlak, szükségem van rád. - fogtam csuklójára, hogy megállítsam a mozgásában.

-Amit csak szeretnél, gyönyörűségem. - húzta ki ujjait.

Végignéztem, ahogy az ágy melletti éjjeliszekrény fiókjából kiveszi az óvszeres tasakot, amit lazán vettem ki a kezéből és a szoba másik felébe dobtam. Jungkook érdeklődve nézte végig a mozdulatot, majd a határozott arcom láttán felkuncogott.

-Ugye tudod, hogy milyen módon készül a gyerek? - vonta fel a szemöldökét.

-Nem leszek terhes. - jelentettem ki határozottan.

-Jó, de ha még..

Nem hagytam, hogy befejezze mondatát, a nyakába kapaszkodva húztam le egy csókra, reménykedve abban, hogy el fogja felejteni, amit mondani akart.

-Jungkook, ennyi erőből egy botra is húzhatnám. Téged akarlak, nem egy gumit. - fogtam két keze közé az arcomat. - Mindenhol csak téged akarlak érezni.

Újra egy csókra húztam le, s hálát adtam azért, hogy nem fírtarja tovább a dolgot. Úgy látszik, hogy egy előnye mégis akadt annak, hogy nem lehetek terhes. Lábaimat jobban terpeszbe húztam, hogy minél előbb és jobban hozzám férhessen. Ujjaimat a hátán húztam végig, ahogy egyre jobban tolta előre magát, közben ajkaimra marva, úgy tartva bennem a hangomat. Dereka köré fontam a lábaimat, hogy minél mélyebbre tudhassam őt magamban. Nem tudtam már tisztán gondolkodni, egy cél vezérelt már csak, egyet láttam csak a szemem előtt. Megemelve a csípőmet jeleztem neki, hogy elkezdheti a mozgást, amit lassan meg is tett. Vággyal teli szemekkel néztem fel vöröses íriszeibe, amik engem pásztáztak folyamatosan. Fejemet a párnák közé vetve húztam közelebb magamhoz, egyre gyakrabban megemelve csípőmet, ahogy gyorsított tempóján.

-Gyorsíts, kérlek. - nyaltam végig kiszáradt ajkaimon. - Jungkook, elfogok... - halt el a hangom m, ahogy elvált tőlem.

Hirtelen éreztem meg a bejáratomnál újfent a nyelvét, csalódottan nyögtem fel, nem arra vágytam, hogy a nyelve juttatason el a csúcsra, egészen másra vágyott minden egyes porcikám. Hajába túrtam, amint merevedésemre fogva kezdte el azt is mozgatni, sodorva engem a teljes kielégülés szélére, ami nem sok időre rá be is következett. Megremegtem alatta, ahogy villámcsapásként ért az érzés, bár a görcsölő fájdalom alhasamban megmaradt, emiatt magamhoz húzva kérleltem, hogy ne játszadozzon velem tovább, mert lassan ki fog borítani.

-Jungkook, többet adj. - suttogtam ajkaira, nem törődve azzal, hogy holnap valószínűleg kellemetlenül fogom érezni magam emiatt. - Kérlek, fáj, nagyon fáj. - csókoltam meg, hogy a végén megharapjam. - Ma a tiéd vagyok, használd ki. Használj ki, csak enyhíts a fájdalmat, könyörgöm.

Csak dőlt belőlem a szó, nem is tudtam jóformán, hogy mit ejtettem ki a számon. Nem bírtam ki, egyre jobban marcangolt a fájdalom és vagy Jungkook iránt. A fejem mellett támasztotta meg a kezét, miközben a csípőjét újra előrelökte. Akaratlanul is egyre jobban húztam terpeszbe a lábaimat, megemelve folyamatosan a csípőmet, hogy minél többet kaphassak belőle. Tetszett az érzés, ahogy bennem van, ahogy mozgott és végre azt érezhettem, amire vágytam is.

-Jungkook, kérlek engedd... Engedd a csomót is.

-Tessék? De..

Ismételten nem hagytam szóhoz jutni, mivel hagyta magát, ezért a hátára fordítottam és a csípőjére ültem. Miután végig csókoltam a mellkasán, elkezdtem mozogni rajta, ahogy az erőm engedte. Kezeit a csípőmbe mélyesztette, segítve a mozgásban, olyan tempóban, ahogy neki kényelmes volt. Elmosolyodt, ahogy egyre jobban éreztem lüktetését magamban, végre közel jártam ahhoz, amire eleinte vágytam.

-Tae, lassíts.

Hiába mondta ez, a keze nem engedte ezt, sőt még gyorsabban is mozgatta csípőmet, folyamatosan fellökve magát, eltalálva a gyönyört okozó pontomat folyamatosan. Kegyetlen egy lények az omegák, bármennyire ks fáj, mi a csomót akarjuk, figyelmen kívül hagyva, hogy utána mennyire kelletlen az érzés. Egyszerűen csak akarjuk, én is mindennél jobban vágytam rá és kielégülésswl töltött el az, hogy meg is kaphattam. Megremegve dőltem Jungkook mellkasára, teljesen öaazemocskolva őt, miközben próbáltam valamennyire visszanyerni a légzésem normális tempóját.

-Tudtad... Hogy amit mondasz és, amit teszel az két külön dolog?

-Taehyung...

-Ha azt akarod mondani, hogy terhes leszek, maradj csöndben. Nem leszek. - próbáltam helyezkedni úgy, hogy ne érezzem a fájdalmat.

Csendben húzta magunkra a takarót, ujjait a hátamon járatva, ezáltal segített az ellazulásban. Teljesen lefárasztott az este, a szemeim is egyre jobban nehezedtek le még a fájdalom ellenére is.