Jungkook

Nem aludtam, tényleg csak csukott szemmel élveztem azt a nyugodtságot, amit ő nyújtott nekem. Már a délutáni vizsgám miatt sem izgultam annyira, mint eddig. Na meg kiélveztem a helyzetet, hogy így van ürügyem őt folyamatosan ölelgetni.

-Jungkook. - böködte meg az arcomat, mire kinyitottam a szememet. - Tudod, hogy mennyire összezavarsz?

-Miért? - ültem fel vele együtt, hogy érezze érdekel is az, amit mondani akar. - Most nem is csináltam semmit.

Sóhajtva tette a vállamra a kezeit, úgy helyezkedett el az ölemben, hogy kényelmesebb legyen neki. Megnyugtató volt, hogy annak ellenére is ott maradt, hogy mellettünk még egy csomó hely volt. Ezekszerint a nem túl szenet viselkedésem tényleg hatásosnak bizonyult.

-Nem is most, hanem úgy általaban. Először is... Nagyon normális voltál, kicsit perverz, de normális. Bár perverznek még most is az vagy. - tette hozzá gyorsan. - Utána meg a semmiből egyszercsak randira hívsz, majd egy teljesen másik személlyel lefekszel. Kiakadsz azon, hogy én Namjoonnal találkozok, végül másnap mintha kicseréltek volna. - ezután komolyan nézett a szemembe. - Skizofrén vagy?

-Mi? Nem! - ráztam a fejem. - Miért lennék? Nos, randira azért hívtalak, mert tényleg el akartam menni veled, komolyan. - simogattam a combját. - A többire meg nincs mentségem. Elég jelnek vettem azt, hogy közel egy hónap elteltével nem mondtál semmit, szóval elengedtem a dolgot. Az meg csak szimplán zavart, hogy az illatodat elnyomja a menta.

A legkevesebb beleszólásom nem volt abban, hogy ő kivel meg mikor találkozik, emiatt nem is zavarhatna, főleg nem kellett volna megemlítenem neki. Már csak abból kiindulva, hogy én még azóta is máshoz járok.

-Nagyon sajnálom, hogy zavar, de ezentúl is érezni lehet majd rajtam. Namjoon a barátom és ennyi. Én legalább nem jövök vele össze, ha nem jön össze valakivel.

-Ez jogos. Tudom, hogy barátok vagytok, egy szóval sem mondanám, hogy maradj távol tőle csak azért, mert nekem nem tetszik valami. - vontam vállat. - Te is fogod érezni rajtam a kamillát függetlenül attól, hogy épp lefeküdtem vele vagy nem.

-Gondoltam. Engem nem is fog érdekelni, hogy mit csinálsz vele, csak ne legyél köcsög.

-Nem leszek. Ígérem. - nevettem fel.

Az nem kifejezetten tetszett, hogy ez a dolog nem érdekelné. Valahogy minden mondatából az jött le nekem, hogy ennyi volt az egész, maradtunk lakótársak meg valami barát féleségek és részéről ennyi volt a dolog.

-Mikor leszel túl a vizsgákon?

-Ma, végre. - döntöttem hátra a fejemet. - Megírom a vizsgát és berugok.

-Hát ez szomorú.

-Miért? Terveztél valamit?

-Nem mondanám. - rázta a fejét. - Csak beszélgetni akartam veled vagy valami ilyesmi, megismerni. De ez ráér tekintve arra, hogy itt laksz.

-Akkor nem rugok be és veled is beszélek.

Annyira sajnáltam, hogy el kellett mennem otthonról azt a hülye vizsgát letenni, főleg úgy, hogy most kezdett el csak közeledni felém. Még élvezni akartam a közelségét és azt is, hogy próbálkozik megismerni engem. A szokásosnál is ramatyabb hangulatba léptem be az egyetem kapuján, ahol egyből a nyakamba ugrott Kwang és elkezdte a szokásos panaszkodását is.

-Ma tényleg el kell mennünk valahova.

-Nincs sok kedvem hozzá. - jegyeztem meg halkan. - Végre sikerült elérnem, hogy Taehyung beszéljen velem.

-Na, végre. - sóhajtotta fáradtan. - Nem ezt beszéltem neked tegnap is? Már, amikor hagytad. - pillanatott vissza. - Akkor nálatok iszom le magam, nekem mindegy. Majd csak lökj ki az ajtón és rendben leszek.

Kínzó lassusággal telt el az idő, azt hittem soha nem szabadul haza. Az meg nem dobta fel a kedvemet, hogy amint elhagyhattuk a termet Kwang le sem akadt rólam, ráadásul még Namjoonnal is összefutottunk, aki szintén velünk akart tartani. Egyszer adatik meg nekem a lehetőség, hogy Taehyunggal legyek, erre minden ami csak mozog, keresztbe tesz akarva vagy éppen akaratlanul is. Nem a szerencsémről voltam híres, de valamennyire jobb kedvem lett, ahogy betettem a lábam a lakásba.

-Nem ülsz le? - kérdeztem Taehyungot, amikor egy halom lappal a kezében tört be a nappaliba.

-Néha pihenned is kell. - tette hozzá Namjoon, most az egyszer egyet is értettem.

-Nem, ezt el kell intéznem, mert a kiadóm seggbe fog rakni. - vette el a kezembe tartott poharat. - Ezt meg elviszem.

Mosolyogva fogtam egy másik poharat, majd töltöttem bele, bár az sem volt sokáig nálam, mert Taehyung elvette tőlem, arra fogva, hogy jobban megy a munka. Kötve hiszem, hogy úgy jobb lenne, ha berúgna, főleg, hogy valami fontosat csinált, de nem szóltam bele. Csak csöndben töltöttem neki is, hátha majd kedve tartja megint erre nézni és inni. Elkényelmesedve nyúltam el a kanapén figyelve, hogy azok ketten mennyire kijöttek egymással, bár reméltem egyik sem tervez komolyabban a másikkal, már csak azért is, mert Kwang nem a hosszú távú kapcsolatokra lett teremtve.

-Drágám. - fordult felém Kwang. - Tudod, hogy mennyire imádlak, de én most magadra hagylak. - nyomott egy puszit az arcomra. - Ittam annyit, hogy elmenjek az exemhez, hogy megmondjam neki egy seggfej. - kelt fel határozottan.

Még csak meg sem tudtam szólalni, sőt fel sem fogtam, hogy mit mondott, már szinte az ajtón kívül volt, így nem is akartam vele túl sokat foglalkozni.

-Szeirntem elkísérem. - kelt fel Namjoon is.

-Imádom a srácot, de nem a kapcsolatok embere. - figyelmeztettem. - De hajrá.

-Nem is ezért kísérem el. - ütögette meg a vállamat, majd ő is egyedül hagyott.

Pár percig csak ültem, reménykedtem benne, hogy Taehyung is megjelenik, de arra várhattam volna, így összeszedtem minden erőmet, hogy megkeressem.

-Mennyire vagy részeg, ha nem veszed észre, hogy itt vagyok? - szólalt meg a konyha felől egy üveg vízzel a kezében. - Fogalmam sincs mit ittál, de ez brutális. Nem tudtam befejezni a munkát. Tényleg seggbe fognak rakni. Bár helyes a főnököm.

Ennyire hadarni sem hallottam még őt, főleg nem ilyenekről beszélni, de erre is jó a pia. Legalább tudom, ha beszélni szeretnék vele csak leitatom.

-Azt hagyd rám. - kuncogtam. - Részeg meg nem vagyok, csak bátorra ittam magam.

-Ugyanez. - bólintott. - Neked mihez kell a bátorság.

-Ahhoz. - léptem elé. - Hogy elmondjam, ebben a percen rohadtul kívánlak. Jó, igazából minden nap így van. Meg azt, hogy nem adtam fel a randit. - tettem derekára a kezemet, majd kicsit közelebb hajoltam hozzá.

-Mintha hagynád, hogy igent mondjak rá. Múltkor is azt szerettem volna válaszolni, csak duzzogtál, mint egy kisgyerek. - karolta át a nyakamat.

Némán néztem rá, amint leesett, hogy a saját utamat nehezítettem meg a hülye férjemmel. A tekintetem folyamatosan a szájára tévedt, minden porcikám azt üvöltötte, hogy csináljam már meg, s az ösztöneim sem hagytak nyugton ezzel a gondolattal.

-Ha bátorra ittad magad, csókolj már meg. - húzott magához közelebb.

Mielőtt még reagálhattam volna, már az ajkaimra hajolt, s egyből mozgatni kezdte párnácskáit. Már ez az egy csók is megnyugvást nyújtott a vágyaimnak, amit makacs módon vezérelt az ösztönöm és ez csak erősebb lett, amint viszonoztam is. A hajamba túrva kérlelt többért, még a tenyerembe is úgy simult akár egy szelíd kismacska. Végignyaltam ajkán, miközben ujjaimmal a pólója alá simítottam, egyre lejjebb jutva. Hirtelen fogott csuklómra, leállítva mozdulataimba, elvállva ajkaimtól.

-Csak csúnya. - hajtotta le a fejét.

Határozottan nyúltam álla alá, hogy rám nézzen és lássa mennyire komolyan gondolom azt, amit mondani akartam.

-Tae, jól figylej arra, amit mondani fogok, mert a lehető legkomolyabban gondolom. - simítottam végig arcán. - Te gyönyörű vagy, tökéletes. Legyen rajtad bármennyi heg, akkor is ugyanennyire foglak vonzónak találni téged. Megértetted?

Aprót bólintva nézett a szemembe, mire mosolyogva hajoltam az ajkaira, sokkal hevesebben csókolva meg, miközben kezemet fenekére vezetve, hogy belemarkolhassak. Kifejezetten gyenge pontom ez a része. Lábamat combjai közé nyomtam, mire csípőjét elkezdte mozgatni, aprókat nyögve csókunkba. Tenyeremet nadrágjába vezetve ingereltem nyílásánál ujjammal, az alsóját egyre jobban eláztatva nedvével. Taehyung célzásként finoman lökött rajtam egyet, mire az ölembe kapva indultam meg a szobám felé, s nem érdekelt, hogy mennyire nem szereti azt a szobát, félig merev farokkal nem fogok neki lépcsőzni. Nyakába fúrva az orromat szívtam mélyen be az illatát, ami a vágy kellemes aromájával keveredett. Még volt annyi önuralmam, hogy valamivel finomabban rúgjam be az ajtómat, majd eldöntve Taehyungot az ágyon hajoljak fölé.