Jungkook

Értetlenül néztem az előttem sétálókat, főleg Taehyungot. Eddig teljesen maga alatt volt, sőt úgy csinált, mint, akinek már maga a létezés is hatalmas fájdalommal járt, most meg előttem sétált Namjoonnal és minden erejét beleadva magyarázott valamiről. Fogalmam sem volt róla, hogy hol, na meg mikor ismerték meg egymást, de látszólag egyre közelebb kerültek egymáshoz, ezen a is sétán, néha meg sem kellett szólalniuk és már beszélgettek, engem teljesen figyelme kívül hagyva. Csalódottan kullogtam mögöttük, már azon gondolkodtam, hogy egyedül beülök valahova.

-Muszáj? - csattant fel Taehyung.

Namjoon csak bólintott egyet, mire a másik határozottan felém lépett. Érdeklődve néztem le rá, nem tudtam mire számítsak, de már annak is örültem, hogy egyáltalán tudja, hogy ott vagyok velük és nem csak Namjoon létezik ezen a bolygón.

-Sajnálom. - sóhajtotta, mire homlokráncolva néztem rá, nem értettem mi történik. - Igazából direkt ignoráltalak, mert..zavarban vagyok miattad. - vette halkabbra, s ugyan még mindig nem értettem, hogy miért mondja ezt de élveztem, ahogy a pír úgy kúszik fel az arcára, ahogy beszél. - Amiatt, ami történt. Meg, amit kértem tőled.

-Aludj vele. - mutattam az idősebbre. - Úgyis körülötte vagy.

-Látod, hogy milyen? - hitetlenkedett Taehyung. - Én veled akarok, téged kértelek meg, nem pedig Namot, szóval ne szívd a véremet, mert megverlek.

Tüzes omega. Nagyon élveztem, hogy ennyire könnyen fel lehet idegesíteni őt, nevetve karoltam át a vállát, nem törődve azzal a ténnyel, hogy a tekintetével gyilkol. Mivel már jó ideje arról panaszkodott, hogy túlságosan is éhes, betértünk egy gyorskajáldába. Egyből elhaladt a sor mellett, majd hol a táblára meredt, hol pedig cipőjét fixírozta, mintha olyan nehezére esett volna a választás. Mind a ketten már rég kinéztük miket akarunk enni, sőt ameddig Taehyung válogatott, meg is csinálhattam volna magamnak az ételt, sóhajtva néztem végig, ahogy egyik pillanatban a sorban áll, majd a másikban kiáll onnan, hogy újra eldöntse, mit szeretne rendelni. Türelmetlenül néztem Namjoonra, hogy legalább ösztönözze arra, hogy válasszon, mert az előbb is olyan jól tudott rá hallgatni, de csak megvonta a vállát, majd leülve nézte, ahogy Taehyung még mindig hadilábon áll.

-Tessék. - jelent meg mögötte egy férfi. - Úgyis ezt fogod kérni, mindig ezt csinálod. - nevetett fel.

Felvont szemöldökkel néztem végig rajta és kezdtem úgy érezni, hogy hozzá képest senki nem néz ki jól. Egészen eddig rendben volt az önbizalmam, majd ez a fickó az öltönyével és kócos hajával teljesen lerombolta azt.

-Kösz. - csillant fel az omega szeme, majd ez a csillogás csak nagyobb lett, amint felnézett a megmentőjére. - Sz-szia.

Nem tetszett az, ahogy Taehung erre a pasasra néz és a fülig érő mosolya sem, ami mondjuk jól állt neki, sőt még az eper illatát is jobban érezni lehetett. Egészen addig méregettem a másik alfát, ameddig Taehyung a sokat mondó pillantását ránk nem vette, és ameddig Namjoon el ne húzott engem is onnan.

-Ki ez? - kérdeztem Namjoontól őket bámulva. - Nem szimpatikus a srác.

-Jin. - válaszolta, mintha nekem így tudnom kéne. - Tae exe, amúgy meg rendes alak.

Szóval Taehyungnak az ilyen gazdagnak tűnő világszépe emberek jöttek be, ez nem nyugtatott meg különösképpen. Összevont szemöldökkel figyeltem a beszélgetést és ugyan nem hallottam miről beszélgetnek de bőven elég volt, hogy láttam.

-Nam, mi a baja Taenek? Amióta beszélnek folyamatosan a hasát fogdossa vagy takargatja magát. Azt ne mondd, hogy miatt érzi magát csúnyának.

-Mi? Dehogy? - rázta a fejét. - Úgy találkoztam velük, hogy Taet műtenem kellett, érthető módon nehezen viselték, amióta ismerem őt, mindig is ilyen volt.

-Műteni? Mivel?

-Azt majd ő elmondja, ha akarja. - mosolygott.

Nem kerültem közelebb az engem foglalkoztató kérdésre adott válaszhoz, de már nem is tudtam rajta gondolkodni, mert Taehyung sebesen sietett felénk, kezében egy tálcával rajta a kajáinkkal.

-Bocsi. - tette le elénk. - Ezeket én állom, sose tudok dönteni. - piszkálgatta a pohara szélét.

-Mit mondott neked, hogy ennyire vigyorogsz? - bökte vállon Namjoon. - Vagy valami van abban? Mert akkor én is akarok.

Taehyung mosolya jobban kiszélesedett, sose hittem volna, hogy valaki tud ennyire aranyosan mosolyogni és mégis előttem volt az élő példa.

-Csak örülök, hogy találkoztam vele. Jó volt egy kicsit beszélgetni. - sóhajtotta. - Bárcsak újra össze tudnánk jönni.

-Neked aztán van ízlésed. - dünnyögtem előrébb dőlve.

-Először nem akartam tőle semmit sem, szóval mondhatjuk azt, hogy lett ízlésem.

Minden egyes mondattal az önbizalmamat rombolták ezek ketten. Sokáig csak a gondolataimba merültem, várva azt, hogy csak egy kicsit kettesben legek Taehyunggal, talán még rá is akartam kérdezni tőle, hogy mii váltotta ki ezt az utálatot saját magával szemben, egyszerűen csak tudni akarta, hogy kiverjem azt a fejéből és meglássa azt, hogy valójában mennyire gyönyörű. Ezen egészed addig gondolkodtam, ameddig haza nem kerültünk, valahogy nem volt hozzá pofám ezt megkérdezni, lehet, hogy majd egyszer magától is elmondja nekem, kiszedni belőle nem akartam, lehet valami olyan dolog volt, amit nagyon rosszul viselt.

-A nap nagy részében meg sem szólaltál, pedig már azt megjegyeztem, hogy te nagyon szeretsz beszélni. - dobálta le magáról a kabátot. - Főleg, ha engem kell idegesíteni. Baj van?

-Dehogy van, csak gondolkodtam. - ráztam a fejemet. - Talán, ha tovább vetkőznél figyelnék. - szóltam utána. - Sőt, biztos felkeltenéd az érdeklődésemet.

-Kapd be! - kiabálta ki, feltehetőleg a fürdőből.

Unottan vettem az irányt a földszinti fürdőbe, hogy elmossam a gondolataimat. Valószínűleg nem egy teljesen idegennel fogja megosztani a bánatát, még akkor sem, ha rákérdeznék erre, a fejemet tudtam volna a csempébe verni, amiért így felkeltette az érdeklődésemet és mindent egyszerre szerettem volna megtudni róla, pedig, ha egy minimális esélyem is volt nála, akkor előbb utóbb úgyis megismerem. Majdnem a saját lábamba estem el, mikor kisétáltam a fürdőből.

-Ha ez a pizsi egyre rövidebb lesz, én egyre boldogabb. - néztem végig rajta.

-Maradj már, a másikban megsültem már. - forgatta a szemét. - Álmos vagyok. - fogta meg a kezemet és felvezetett.

Ugyan nem kellett volna perverzkednem, de nem bírtam ki, hogy ne bámuljam meg a seggét, főleg úgy, hogy előttem sétált fel. Nincs olyan lény a földön, aki nem használta volna ezt ki, ráadásul Taehyung kifejezetten jó idomokkal rendelkezett. A szobája úgy nézett ki, ahogy én azt kinéztem belőle. Rend volt mindenhol, sose tudtam ennyire rendet tartani. Egyedül az ágyával szemben lévő, az ablak elhelyezkedő asztalon voltak összevissza a papírok, de azok lehet az íráshoz kellettek neki. Újfent csak tehetetlenül hagytam azt, hogy Taehyung az ágyra lökjön és befeküdjön mellém. Ha úgy vesszük az imáim meghallgatásra kerültek, mert egy ágyban voltam vele, csak nem olyan értelemben, ahogy azt reméltem. De mindent szép sorjában. Kuncogva néztem, ahogy nekem hátat fordít, majd úgy kúszik közelebb hozzám.

-Ilyen pózban egészen mást is lehetne csinálni.

-Csak ölelj át. - dünnyögte álmosan.

Mosolyogva simítottam a derekára, majd közelebb húzva magamhoz helyezkedtem el, egészen addig, ameddig Taehyung feljebb nem húzta a kezemet a hasáról.

-Nem szeretem, ha a hasamhoz érnek.

-Miért nem?

Sóhajtva fordult hátára, majd kitakarva magát fogta meg a csuklómat és a pólója alá nyomva vezette végig a kezemet a hasán, pontosabban az azon lévő hegen. Óvatosan húztam feljebb, majd a köldöke és az ágyéka közötti vízszintes vágást.

-Gyűlölöm ezt a heget és a történetét is, nem szeretek ránézni, gondolni sem rá és azt sem akarom, hogy más lássa. Mintha így el tudnám tüntetni. - nézett fel rám könnyes szemekkel. - Nem szeretem, ha emlékeztetnek rá, ezért nem tudom elviselni, ha hozzá érnek.

-Mi történt? - kérdeztem elhúzva a kezemet.

-Műtét. - válaszolta szűkszavúan, majd nekem hátat fordított. - Jó éjszakát, Kook.

-Tae.

Valamiért izgultam, pedig már egy ideje eldöntöttem, hogy ezt meg akarom tőle kérdezni. Akartam őt, mintha csak valami láthatatlan kötelék húzott volna felé, egy olyan, ami már rég eldöntötte, hogy mi majd találkozni fogunk. Ami talán előre megírta a sorsunkat és, ami nem engedte, hogy az ő akaratának ellent mondjak, ha próbáltam is, akkor aljas mód újra a tudatomba férkőzött az az érzés, hogy nekem vele kell lennem. Ez valahogy több volt, mint csupán ösztön, ez a kötél folyamatosan egyre jobban szorult össze, egymáshoz egyre jobban csak lökve, legalábbis engem Taehyung felé megállíthatatlanul húzott, már azóta, amióta a parton megláttam őt. Talán emiatt fordultam utána, emiatt keltem fel, hogy oda menjek hozzá és amiatt akartam őt.

-Igen?

-Ne furcsálld a kérdést, csak válaszolj rá. - fordultam én is háttal neki, mire hümmögött. - Neked, hány randi kellene, hogy valakivel össze is gyere?

-Nem tudom, attól függ mennyire fog meg a személy. Talán olyan négy vagy öt.

-Eljössz velem egy randira? Pontosabban öt randira.

A hallgatása miatt meg is nyugodtam meg nem is. Talán azt fontolgatta, hogy igent mond, talán azt, hogy visszautasít.

-Nem kell azonnal válaszolnod. Gondold át, majd utána megmondod.

-Jó.

Az, hogy a kezét a derekam körül éreztem meg, majd azt, hogy a nyakamba bújik, meggyőzött arról, hogy van egy kis esélyem nála. Ha nem is sok, egy kicsi.