Felix bizsergő ajkakkal s homályos, párás tekintettel pillantott fel Changbinra, kinek arcán egy cseppnyi megbánás sem látszódott; hiába hitte azt az alacsony, hogy borzalmas bűnt követett el, az előtte magasló, fenségesnek tűnő fiú minden bút kiirtott lelkéből se perc alatt, s igazi, mindent elsöprő szerelemtől bimbózó virágok kezdtek megjelenni a bordái között tengődő virágoskertben. Egész lénye megremegett, ahogy könnycseppjeit ujjbegyeivel törölgette le a fekete, miközben finoman húzta magához közelebb. Mintha hallotta volna Lix gondolatait, úgy fúrta tekintetébe sajátját, majd ajkára suttogva szólalt meg.

- Menj aludni, hercegnő - búgta édesen, ahogy egy pillekönnyű csókot nyomott a pici homlokára. Nagy nehézségek árán vált el tőle, de derekát még mindig nem engedte ki jobb kezének szorításából; úgy préselte magához a törékeny testet, mintha bármelyik pillanatban el tudna porladni a nagy erőkifejtés miatt. Azonnal észrevette az ausztrál az idősebb hamisnak látszó mosolyát, de próbált nem nagy jelentőséget tulajdonítani neki. A burkolt elutasítás miatt azonban a belsejét marcangoló aggodalmak újra megjelentek, s visszaesett a tengerszint alatti gödörbe.

- Mi lesz Hyunjinnal? - tudakolta rekedtesen, ahogy alsó párnácskájába harapott. Hirtelen húzta magához Bint, majd nyakhajlatába temette homlokát. - Nem engedhetem, hogy így maradjanak a dolgok... Nem tehetlek tönkre titeket - rebegte megtörten, s ezzel párhuzamosan tört ki belőle a zokogás új hulláma. Nem tudta elviselni még gondolatát sem annak, hogy a magast esetlegesen megbántsa; ám mi lesz akkor, ha kiderül, milyen galád tettet követett el az éj leple alatt?

- Mit érzel irántunk, baba? - tette fel a mindent eldöntő kérdést Changbin, s e tettre a pasztell rögtön megdermedt; gyémántjai is elapadtak.

- Ho—hogy ért—ted? - dadogta, amint újra levegőhöz jutott, majd ezzel párhuzamosan ezer meg ezer rémkép jutott eszébe; mit fog szólni a másik ahhoz, hogyha bevallja a teljes igazságot?! - Megígéred, hogy nem utálsz meg? Megígéred, hogy nem halsz bele? - pillantott reménykedve a csokoládé íriszekbe, melyeknek tulajdonosa gondolkodás nélkül bólintott egyet.

- Még ha embert öltél volna, akkor sem tennék semmit, manó - erőltetett görbületet a várakozó, s ezzel próbálta leplezni, szíve milyen hevesen is zakatol.

- Szerelmes vagyok beléd, Changbin - vallotta be a pasztell, s erre a mondatra még a világ is megállt mozogni a magasabb galaxisában; ám amit utána hallott, ennél is jobban megrengette. - Hyunjinba is szerelmes vagyok - egészítette ki magát a fiatal, de nem kapott azonnali reakciót; félve vizslatta az előtte állót, aki mozdulatlanul, kikerekedett szemekkel kereste a szavak értelmét; ketyegőjének hangja dobhártyáját kíméletlenül szakította szét, s úgy érezte magát, mintha tüdőjét súlyok nyomták volna össze. Túl szépnek, kecsegtetőnek hangzott a kisebb ajkán kiszaladó vallomás.

A fiú, aki iránt hónapok óta - elnyomott - érzelmeket táplál, szerelmet vallott neki; úgy érezte magát, mintha egy filmbe csöppent volna, melyben minden a legjobb forgatókönyv szerint alakul; csak azt nem tudta, hogy a harmadik fél is szerepel-e a mesebeli szereposztásban.

- Megoldjuk, édesem. Bízz bennem. Mert akár hisze, akár nem, én is szeretlek titeket - ketyegője is megszakadt, ahogy hangtalanul döntötte előre fejét a rózsaszín, s rázkódó vállakkal adta ki magából a felgyülemlett érzelmeket; keserű, fájdalmas sírást hallatott. Ám az idősebb ösztönösen tudta, mit és hogyan cselekedjen, hogy újdonsült szerelme minél előbb lehiggadjon. Finoman csúsztatta fel tenyereit a másik hátán, majd textíliába bújtatott bőrének simogatásába kezdett; gyengéd mozdulatokkal próbálta megnyugtatni a tombolót, kinek remegése az apró gesztusokra csillapodni látszott. Egyre kevesebbet szipogott, s pulzusa is kezdett visszaállni helyére; ez pedig azt jelentette, hogy idővel minden jobb lesz.

- Felmegyek aludni - motyogta kábán Felix, kin látszott, abban a pillanatban érte el a fáradtság utolsó szele, s ha nem tér azon nyomban nyugovóra, belehal a kimerültségbe. - Te nem jössz? - adott apró csókot a fekete gondterhelt arcára, mire az megrázta tincseit, s mesterkélt mosolyt öltött magára.

- Pihenj helyettem is, s ne hagyd magára Hyunjint. Legyél vele te, ha már én nem vagyok ott, hogy megadjam azt, ami igazán jár neki - nem értette a fiatalt, hogy Changbin mégis mire utalt szófordulatával, de ahogy a srác otthagyta, s cigarettáját felkapva lépett ki a balkonra, érzékelte, neki is hasonlóan kéne cselekednie.

Ám hiába esett majdnem össze a porcikáit átjáró gyengeségtől, a fürdőbe tért be először; hideg vizet folyatott arcára, majd amint letörölte arcáról a sós cseppek maradványait, ezer wattos vigyor jelent meg ajkán, s érezte, azok a klisésnek kikiáltott pillangók kezdenek hasában egyre gyorsabban megjelenni. Csiklandozták, felszántották tudatalattiját a lepkék szárnyainak hullámai, s ahogy ezresével süvítettek el, egész belsőjén végigtáncolt a perzselő szerelem.

Észre sem vette, hogy lábai megindultak; már csak azt vette észre, hogy szobájának közepén áll, s a magast bámulva még virgoncabbak lesznek a színes rovarok; félhomályban szuszogó látványa olyan volt, mintha egy sivatagban menetelő menekültnek vizet kínáltunk volna a végső kiszáradás előtt - igazi megváltást jelentett. Halkan, észrevétlenül osont ágya mellé, s amint kis lábujja nekiütközött a keretnek, tátogva káromkodta el magát, majd felemelve a takarót újra bekuckózta magát az időközben széttúrt ágyneműk közé. Óvatos mozgás csendült fel mellőle, s félve fordult meg, hogy megnézze, mégis mi történik jobb oldalán; ám nem számított arra, hogy az idősebb szembogarai kerülnek látómezejébe, majd az lustán nyammogva helyezi arcára kezét.

- Miért nem pihensz te is, kicsi? - arra számított Lix, hogy meg lesz dorgálva, mert felverte a másikat; de megszólalásának hatására csak még nagyobb lett lent megjelenő boldogsága.

- Nem tudok. Semmi komoly - hazudta, s azt hitte, sikerült elkerülnie a további vallatást; ám Hyu észrevette, hogy az alacsonyabb nem mondott igazat, így közelebb húzódva próbálta belőle kiszedni, mi volt távollétének valódi oka.

- Miért akarsz hülyének nézni, baba? - cirógatta meg a fiú pufók orcáját, melyre az kicsit megugrott, s órási bűntudat keletkezett elméjében; ám nem mondhatta el, mit művelt le ezelőtt több, mint tíz perce; Bin majd megoldja; hisz megígérte.

- Lementem inni és találkoztam Changbinnie-hyunggal, akivel váltottam pár szót, majd összeszólalkoztunk valami badarság miatt - ferdítette el a valós eseményeket, ám mégis közelebb járt az igaz történésekhez; ezzel az alibivel pedig meg tudta magyarázni, miért olyan zilált és összezavarodott egész lénye.

- Annyira sajnálom - motyogta a magas félálomban, s a színes tincseket ujjaira csavarta. - Miért nem lehet megvalósítani azokat a dolgokat, melyek úgy igazán a szívünkben lakoznak? - tette fel a költői kérdést, mire a másik felhúzta szemöldökét.

- Nem tudom, mire gondolsz - vallotta be az ausztrál szomorúan, ahogy Hyunjin agyán ötletek tömkelege cikázott végig.

- Megmutathatom? - lehelte a levegőbe, s Felix érezte, valami gyökeresen megváltozott; hirtelen az univerzum összes csillaga fényesebb lett; hirtelen annak gondolata sem zavarta, hogy a legidősebb megint a teraszon pöfékel. Minden terhes elgondolás eltűnt elméjéből, s csak az idősebbet érzékelte; ahogy állánál fogva emelte fel arcát, s oldalasan rádőlve, ledöntve, majd csípőjén megtámaszkodva figyelte érzékszervét, nem tudott parancsolni önnön ösztöneinek; cselekednie kellett.

- Csókolj meg, kérlek. Szükségem van a szeretetedre - ejtette ki a varázsszavakat, melyekre a nagyobb gondolkodás nélkül esett neki a cseresznye ajkaknak. Röpke, lehelet finom, játszi csók volt melyet váltottak, mégis képes volt elfeledtetni a magassal azt, hogy nem helyes az, amit tesz; képes volt elfeledtetni vele mindent; csak a puha játékszerekre volt hajlandó koncentrálni. Ahogy elvált a fiatalabbtól, majd annak vörös fátyollal borított tekintetébe nézett, azt kívánta, bárcsak örökké így maradhatna.

Karjai között a kisebbel, szeretetben, békében - Seo Changbin szerelmével és lényével karöltve.

Hello, Guys
Megjöttem a kövi résszel, yey
Sajnálom, hogy kicsit lassan jönnek a frissek, de a suli eléggé megborít lol
Remélem tetszett, véleményekre pedig nagyon kíváncsi vagyok, mint mindig.
Legyetek jók, csókollak titeket!