Elég sok kényelmetlen és zavarba ejtő dolgot élt már meg Lee Felix életében, ám össze nem tudta hasonlítani a régi érzéseket ahhoz, ahogy az előtte álló két fiú a nappaliban kő-papír-ollóval próbálja eldönteni, mégis ki aludjon a kicsi szobájában elhelyezett kanapén, s ki aludjon a földön. Hiába dobta fel korábban azt az ötletet, hogy a páros pihenjen az ágyon, ő pedig összekuporodik majd a másik rettentően kemény heverőn, nem éltek a lehetőséggel - sőt, még egy kisebb vita is kerekedett közöttük, ahogy ezt megemlítette.

- Mondtam már, hogy alszok én a földön, hát nem igaz! - fújta fel magát a kicsi, ahogy a srácok még mindig azon dolgoztak, hogy mit fognak kezdeni magukkal.

- Ne szórakozz, Felix - szólt rá Changbin rosszallóan, s Hyunjin is követte.

- Te engedted meg, hogy itt legyünk. Már elmondtam. Nem fogsz a földön aludni vagy azon a beton cuccon - mondta a magas, s vissza is tértek a bugyuta játékhoz. Az ausztrál csak hitetlenkedve rázta meg fejét, s már vagy ezer menet lement. De amint hosszas gondolkodás után eszébe jutott a végleges megoldás, úgy csillantak fel szemei, s a szerencsétlenkedők közé állt.

- Mit szólnátok hozzá, ha mindhárman az ágyon aludnánk? - kérdezte izgatottan, mire a másikak azonnal lefagytak, s próbálták felfogni a szavak lényegét.

- He? - bukott ki nem éppen illendően Binnie-ből, mire Hyu finoman megcsapta a karját, majd a pasztellre szentelték minden figyelmüket.

- Úgy is nagy az az ágy. Szerintem kényelmesen elférnénk. És nem lenne az, hogy itt veszekedtek nem tudom meddig ezen a hülyeségen, aztán utána bevágjátok a durcit egymásra - magyarázta, s ahogy belelendült, egyre kezdett elszabadulni a szerelmesek fantáziája; de próbáltak nem annyira kimutatni érzelmeiket egymás előtt, így az alacsony kételkedve pillantott párjára.

- Na? - biccentett. - Ha neked jó, nekem is - ejtette ki a szavakat gyengéden, mire a fiatalabb azonnal mosolyogni kezdett, s ezer wattos vigyorral bólintott a rózsaszínnek.

- Ha tényleg nem zavar, legyen. Ám ha kényelmetlen a dolog, azonnal szólsz, és lemegyünk a padlóra - szúrta oda nevetve a magas, miközben összekulcsolt kézzel siettek Lix után, aki néhány párnát felkapva indult el az emeletre.

Torkában dobogott szíve, s már ezerszer megbánta, hogy ilyen kedves természettel áldotta meg a sors; hisz ha a két fiú vele fog nyugovóra térni, akkor semmit nem fog tudni aludni. Ez pedig elég rettenetes jövőképnek bizonyult abból a szempontból, hogy másnap jön családja, s minden energiáját le fogják szívni a tagok. Dehát ilyen az élet...

Changbin párja mögött lépkedett, s Felixszel ellentétben izgatottság járta át porcikáit. Nem akarta bevallani magának, de titkon abban reménykedett, hogy ő fog a kicsi mellett aludni, s ő élvezheti a két szépség szeretetét; igen. Seo Changbinnak kétségtelenül kétfelé húzott hatalmas ketyegője. Most pedig, hogy itt volt a markában a lehetőség, nem akarta, hogy kicsússzon onnan, s semmissé váljon. Ám ahogy párjára gondolt, rettenetes bűntudat jelent meg elméjében. Szerette a fiút, teljes szívéből; úgy, ahogy embernek képtelenség lenne szeretni egy másik embert. Akkor mégis miért vágyott más után is?

Hyunjin azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel - hiszen már rég felértek a szobába, s már vagy ezerszer csettintett szerelme arca előtt -, így egy édes csókot adott párnácskáira, melytől azonnal visszatért a valóságba Bin, s finoman kezdte mozgatni ajkait, mely rögtön lángra lobbantotta egész valóját. Majd elveszett a gyengéd érzelmekben, s rendre azt gondolta, ezért megéri élni; ez az igaz szerelem.

- Szeretlek, bébi - suttogta a magas cseresznye ajkaira, mire az csak bágyadt görbületet villantott, s magához húzta az alacsonyt.

- Én is téged, gyönyörűm - motyogta puha tincseibe, melyekre apró puszikat szórt, majd úgy figyelte, hogy s mint dolgozik a legfiatalabb.

Nem engedte a szerelmeseknek, hogy bármit is a helyére rakjanak és segítsenek neki, így csak egymásba feledkezve, gyengéd szavakat és érintéseket váltva várakoztak az ajtóhoz közel, s már mindketten érezték a puha paplanok sokaságát testüknek nyomódni; tagadhatták volna, de rettenetesen fáradtak voltak, s ennek hangot is adtak. Rendre ásítozták el magukat, s néhány mondat már jobban hasonlított motyogáshoz, mint rendes beszédhez.

Lix is érzékelte ezt a nyomott hangulatot, így próbált minél gyorsabban szedelődzködni, nehogy a végén állva aludjanak el a fiatalok. Ám hiába a párnák és takarók sokasága, nem tudta eldönteni, mégis milyen sorrendben térjenek nyugovóra; egyedül abban volt biztos, hogy Hyunjinnak kell az egyik szélen maradni, hisz középen ezer százalék, hogy meghalna. Ahogy tovább jártak agytekervényei, ádáz képek jelentek meg elméjének vásznán, s csak nem akart tőlük szabadulni; mivel ő a legkisebb, neki kéne középen aludni, s a szerelmespár közé kéne férkőznie. Tudat alatt tudta, hogy ez nem csak a helytakarékoskodás miatt jutott eszébe, de ha már belepottyant egy ilyen esély az ölébe, bolond lett volna nem kihasználni azt. Így miután végre helyére rakta az ágyneműket, összecsapta kezeit, mivel azonnal felkeltette a páros érdeklődését. Árgus szemekkel figyelték - emiatt pedig picit be is rezelt -, de nagy levegőt vett és úgy vázolta fel a helyzetet.

- Tudom, furcsának fog hangozni, de mivel én vagyok a legkisebb, és valahogy tényleg el kéne férni ezen az ágyon, ezért úgy lenne szerintem a legjobb, hogyha középen helyezkednék el - amint ezt kiejtette, szinte megfagyott a másik kettő. - Persze, ha nektek is megfelel. Nem erőltetem - egészítette ki magát halkan, s lesütött pillákkal várt. Nem tudta megnézni a reakciókat, de belül imádkozott, nehogy balul süljön el ideája.

Changbin volt az, aki először felocsúdott, s ahogy párja megszorította kezét és bólintott, rögtön választ adott.

- Tökéletes lesz - ahogy ezt kimondta, mintha Lix válláról több ezer tonna teher zúdult volna le, úgy fújta ki bent tartott levegőjét. Aprókat lépve kapcsolta fel a kisszekrényen álló villanyt, a nagyot pedig le is oltotta azon nyomban, s biccentve várt arra, hogy a belül levő leheveredjen. Kicsit sem visszafogott kacagás szaladt ki belőle, ahogy végignézte az újabb kő-papír-olló menetet, de most már tudta, nem valami hülyeségen megy a harc, így megrázva tincseit mászott be Hyu után, aki megnyerte a kört. Bin volt az utolsó, aki elhelyezkedett, s így véglegesen elzárva minden fényforrást próbáltak aludni egymás mellett.

Nem tudott magával mit kezdeni Hyunjin - hisz minden éjszaka párját fogva aludt el -, így úgy tett, mintha azonnal kidőlt volna, s csípőjénél fogva húzta magához a fiatalt, aki majdnem megnyekkent a mozdulatra. Fogalma sem volt mi történik körülötte, de ahogy az erős végtagok csontos testrészét szorongatták oldalról, s nyakában érezte a puha tincseket, kellemes sóhaj szaladt ki ajkán s öntudatlanul somfordált hátrébb. Changbin semmit sem érzékelt a sötétben, de neki is megvolt különös hóbortja, így szemrebbenés nélkül fészkelte be magát Lix mellé, kinek vállába temetkezett, s mindkét kezét feje alá temette. A legkisebbnek majdnem kiszakadt szíve bordájának öleléséből, s egyáltalán nem segített rajta az a tény, hogy Binnie lehelete csupasz bőrét szántotta fel. Majd felrobbant, s sírni tudott volna az ingerek hatására, de oly' kellemes volt az, hogy valakik végre szeretik, hogy nem mert elmozdulni helyéről.

Szakadatlan próbált ő is elhajózni az álmok tengerén, s majdnem sikerült is neki - a magas szuszogásának hallatára -, ám hirtelen keletkezett űr bal oldalánál, ahogy az idős kipattant mellőle, s hevesen emelkedő mellkassal libbent ki az ajtón, majd az alsó szintre sietett. Nem tudta elképzelni mi történt vele, így finoman kicsusszanva Hyunjin mellől - aki észre sem vette mi történik -, sietett le, majd amint meglátta az erkélyen ácsorogni és pöfékelni Binnie-t, kinek hátizmai teljes mértékben kidagadtak, s eres kezeivel rendre szorongatta a korlátot, nyelnie kellett egyet. Hiába nem mondanak az emberek olyat egy férfire, hogy gyönyörű, ő mégis az volt; túlontúl tökéletes.

- Mi a baj? - szólalt meg finoman, s tenyereit a fekete vállára simította, kinek ezen mozdulat miatt libabőr kezdett végigcikázni testén. Még nagyobbat szippantott a rákrúdból, s halovány mosollyal nézett a fiatalabbra.

- Semmi baj, hercegnő - hazudta szemrebbenés nélkül, s azonnal el is kapta tekintetét, majd a Holdat kezdte vizslatni. - Menj csak vissza - egészítette ki magát, de szavai süket fülekre találtak. Lix megfordult, s háttal dőlt neki a korlátnak, majd újabb tudakolásba kezdett.

- Nem hiszem el, hogy semmi bajod nincs - jelentette ki magabiztosan. - Ha nem lenne valami gáz, nem ácsorognál kint az öt fokban félmeztelenül, s nem szívnád el a hatvanadik cigidet.

- Megszámoltad? - ugratta a fekete, hogy kicsit terelje témát, de ezúttal sem járt sikerrel.

- Vicces vagy. Nagyon - mondta ironikusan Lix, s az idősebb íriszeibe pillantott. - Azt szeretném, ha őszinte lennél velem! - bukott ki belőle, s érezte, hangja is megremeg. - Nem fogok semmit mondani, csak mondd el mi a baj, kérlek! - esdekelt. Ám fogalma sem volt, mekkora lavinát indít el ezzel a feketében. Hanyagul dobta el a félig még égő szálat az idős, s a kisebb elé lépve szorította neki a fának.

- Te vagy a bajom! - szűrte ki fogai közül Changbin agresszívan, mire azonnal lefagyott a pici, s próbált volna visszakérdezni; ám Bin gyorsabb volt, s rögtön folytatta. - Elegem van abból, hogy idejössz és felkavarsz mindent! Elegem van abból, hogy olyan gondolataim vannak, amiket egy épkézláb ember azonnal elítélne! Elegem van abból, hogy Hyunjint ilyen szinten nézem hülyének! - kelt ki magából viszonylag halkan, hogy nehogy felkeltse párját. - Te vagy az oka, mindennek Felix, a kurva életbe! - vágta utoljára a fiatalabb fejéhez, kinek ajkai reszketésbe kezdtek, s már majdnem elindultak könnyei is; ám a fekete most is gyorsabb volt nála, s állánál fogva emelte fel a fiú fejét, majd amint az megpillantotta a vágytól izzó tekintetét, rájött mindenre; rájött, mégis mit tett.

Nem volt sok ideje elemezni a helyzetet, hisz egyik pillanatról a másikra simogatta meg Changbin ajkát, s úgy érezte, lelke is beleremeg a lehelet finom csókba. Óvatos és gyengéd volt a fekete, fenekénél fogva tartotta a picit, aki a puha tincsekbe csúsztatta vékony ujjait, s úgy kezdte morzsolgatni a hajkoronát. Lehunyt pillái alatt mintha ezer lámpás gyúlt volna, úgy élvezte a kényeztetést, s amint ráharapott alsó ajkára az idős, úgy engedte be nyelvét s derekára ugorva hagyta, hogy még intenzívebb legyen az érzés. Mintha táncot jártak volna érzékszerveik, úgy simultak össze s vágytak egyre többre, ám levegőjük véges volt, így kelletlenül váltak el. Lihegve, pihegve döntötte Bin homlokát a pasztellnek, akiből kitört minden - amit eddig elrejtett -, s zokogva bújt a fekete mellkasába, hogy ott találjon megnyugvásra.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz - suttogta az idős halkan, s ölelése még szorosabb lett; szíve is megszakadt az összetört rózsaszín látványa miatt.

Tudta, hogy helytelen amit tett, s ennek még súlyos, ha nem végzetes következményei lesznek. De miért mindig az a gyümölcs tiltott, amelyik a legízletesebb?!

Hello, Guys
Megjottem az új résszel, yey
Végre eljutottunk valameddig haha
Remélem tetszett, és szívesen olvastátok.
Véleményre kivancsi vagyok, mint mindig.
Legyetek jók, csókolok mindenkit!