Ki sem mozdultam otthonról egészen másnap reggelig. Akkor is csak azért mert iskola volt. Semmi kedv nem volt hozzá, de muszáj volt menni. Így aztán a reggeli dolgok után felöltöztem és elhagyva otthonom elindultam. Volt egy furcsa előérzetem és nagyon nem jó értelemben. Eleinte igyekeztem nem foglalkozni vele. De aztán muszáj volt, mert már a buszon, amire felszálltam, túl sokan voltak és túl sok volt a véletlen érintés. Alig vártam, hogy a sulihoz érjek és leszálljak a járműről. Ám utána sem lett jobb. Mert a buszról leszállva sem volt nyugtom. Néhány merészebb diák, kanos dög, jött közelebb, környékezett meg engem. Először csak zavart, aztán meg már idegesített és meg is ijesztett. Mire elértem a suli épületét addigra már legszívesebben visszafordultam volna és hazáig futottam volna. Az ajtóban aztán utam állták. Szerencsére ismerős volt az illető.
- Gyere, most már biztonságban vagy. - Mingi haverom ölelt át fél kézzel, aztán így együtt mentünk az épületbe, oda ahol aztán szó szerint kirántottak Mingi keze alól.
- Te most velem jössz. - Seungwoo volt az, és olyan durva pokróc volt mint ezelőtt. Ellenkezni sem tudtam olyan erőszakosan fogott és húzott magával. Mindenkire, aki csak meg akarta állítani őt, durván rámordult.
- Eressz el. - amint megállt szabadulni akartam. Persze nem sikerült. Vagyis nem úgy ahogy szerettem volna. Mert szabad lettem, de csak mert belökött engem a mosdóba, de úgy hogy seggre estem. - Te hülye. Utállak! - nem csak csuklóm fájt így már hanem fenekem is. A reakciója eztán rendesen meglepett. Azt hittem minimum felpofoz vagy ilyesmi, de nem pedig morgásából mindenre tudtam gondolni csak arra nem ami volt illetve lett. Mert bizony harag s ütés helyett odalépett hozzám, felhúzott aztán fogta fájó csuklóm s nyalogatni kezdte. Természetesen nagyon zavarba hozott és el akartam húzni kezem, de ő nem hagyta.
- Sajnálom... - olyan közel hajolt, hogy abban a pillanatban fülig pirultam. Ám amit ezután tett... hát a levegő is bennem rekedt s néma sikolyra nyitottam szám. Hogy mit tett? Csupán csak belém mart. Pontosabban nyakamba harapott. Cseppet sem volt gyengéd, sem semmi hasonló.
- Ezt miért kellett? - mikor elvált tőlem könnyek szöktek szemeimbe - Elég lett volna ha megütsz. Még az is jobb mint ez. - kezem ekkor vettem el nyakamtól. Amint megláttam vérem azonnal elgyengültem. Nem bírom a vért na. Szerencsére Seungwoo azért elkapott és így nem ütöttem meg magam.
- Sajnálom... - ismételte magát, majd nyakamhoz hajolva végignyalt a seben melyet ő okozott - de meg kellett ezt tennem, hogy ne merjen hozzád érni senki sem, rajtam kívül.
- De... Miért? - hiszen mi nem is... mi csak... mi AZT tettük és csak azért mert akkor éppen tüzeltem. - Én csak... Én egy nyúl vagyok.
- És akkor? - megnyalt még a nyakamnál okozott sebnél, ami furcsa mód nem fájt már - Azt jelölök meg akit csak akarok.
- Te... Te... - nem tudtam, nem mertem kimondani, hogy miért jelölt meg. Hiszen az az ő fajánál egy igazán komoly dolog.
- Hogy miért? - arcom simította - Hangosak a gondolataid nyuszikám. Egyébként ha még nem esett volna le akkor te az enyém vagy, és ami az enyém az az enyém. Más nem nyúlhat csak úgy hozzá.
- De... Te eddig utáltál engem.
- Édesem, a látszat néha csal. - ismét arcom simította, majd még homlokon csókolt - Na, most már ideje kimenni. Még a végén azt hiszik kinyírtalak és lehúztalak a klotyón. - fura viccei vannak, de... most még ezzel is képes volt zavarba hozni.
Ezután természetesen együtt hagytuk el a mosdót, amin kívül kisebb csoportosulás fogadott, ami szét is széledt amint Seungwoo rájuk mordult.
- Minden rendben? - Yunho mintha futott volna - Mingi azt mondta, hogy akarata ellenére elrángattad ide Hongjoong-ot.
- Jah. És? Látod, hogy nem faltam fel. - vont vállat lazán - Na én léptem. - ugyan testvéréhez szólt, de az én fejemre adott puszit mielőtt valóban otthagyott volna minket.
- Hát ez meg? - Yunho enyhe értetlenséggel nézett testvére után - Mindegy is. - legyintett - Nem bántott téged ugye? - figyelme már felém irányult. Válaszolni akartam, de ő megelőzött. - Oh... Látom már. - észrevette nyakam - Úgy tűnik komolyabb a dolog mint hittem.