- Hazaviszlek. - mondta és felállt a padról. Rám sem nézve ment a motorjához én meg lefagyva ültem és meredtem utána..
---------------------------------

Richárddal másnap találkoztunk a suliban, de úgy csinált mintha semmi sem történt volna közöttünk. Én is igyekeztem úgy tenni, de nem tudtam elfelejteni a tegnapi majdnem megtörtént csókunkat. Richárd végül nem mondott semmit az igazgatónőnek arról, ami történt és Mr. William sem mondott semmit, hiszen azonnal kirúgták volna mivel nem ez volt az első ilyen panasz rá. Én viszont féltem hogy Richárdot kirúgják ezért és az sokkal rosszabb lett volna a számomra.

Valami megváltozott bennem. Nem tudok nyugodtan lélegezni amikor a közelemben van és biztos hogy nem csak a parfümje miatt érzem ezt. Amikor hozzám ér a csillagok között érzem magam és soha nem akarok onnan lejönni. De nem tudom ő mit érez.. Minden alkalommal amikor elém kerül, csak meg akarom csókolni puha ajkait. De nem tehetem hisz a bátyám. Legalábbis olyan régóta vagyunk együtt, hogy úgy érzem mintha az lenne. Ő a legjobb barátom, a bátyám. És sajnos ez már kezd több lenni.

A padomnál ültem és csak gondolkodtam mikor Nancy a semmiből termedt a mellettem lévő székben és körém fonta a karjait.

- Képzeld! - ujjongott. - Hétvégén bulizni megyüüünk!! - táncolt a széken.

- Hogy mi? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Igen mi! Óriási lesz Amy. Ez lesz az év bulija!

- Neked minden buli az év bulija. - kuncogtam.

- Ezért kell ott lennem mindegyiken. - mondta magabiztosan. Nevetnem kellett a viselkedésén.

- Csak mond hogy eljössz velem. - könyörgött. - Olyan rég voltunk együtt. - biggyesztette le ajkait.

- Jól van elmegyek. - sóhajtottam. Nem voltam a buli ellen sőt, ami azt illeti nagyon vártam.

Ott lesz Richárd is és egy csomó helyes pasi. A bulik előtt Nancyvel mindig órákat készülődünk, hogy a legjobbat tudjuk kihozni magunkból.

Nancyvel egész végig a bulit tárgyaltuk ameddig együtt volt óránk aztán ketté váltunk. Elmentem a büfébe mivel már nagyon éhes voltam. Szerencsére előttem csak páran álltak ezért nem kellett sokat várnom.

- Szia baby mit veszel nekem? - karolt át Richárd majd adott a halántékomra egy puszit.

- Jé, ilyenkor észre veszel mi?.. - gúnyolódtam.

- Naná. Mégis csak kajáról van szó. - röhögött. Csak forgattam a szememet. Mikor sorra kerültem kértem egy gofrit tejszínhabbal, majd kiálltam a sorból bevárva Richárdot. Miközben megfordultam az elveszett fiú beleharapott a habba és el is rohant. Szuper. Maradt egy sima száraz gofrim.. Lassan felbattyogtam az emeletre vissza a termünkbe. Megláttam Richárdot a haverjaival röhögcsélni. Annyira más volt. Talpig feketében és még helyesebben nézett ki mint ahogy szokott. A stílusa is lazább volt. Úgy nézett ki mintha semmi nem érdekelné. Valami megváltozott benne és félek ez nem a jó irány.

Úgy volt, hogy ma James jön értem a suliba de hiába vártam. Egy óra ücsörgés után inkább elindultam. Valaki megfogta vállamat majd a karjaiba vont. Éreztem az illatát és a bőrkabátja alól kilátszódott a karkötő amit tőlem kapott. Nekem is van egy de én sosem vettem fel. Hozzám bújt és megcsókolta a nyakamat.

- Elvigyelek? - kérdezte morogva Richárd.

- Igen. - sóhajtottam fel attól amit csinál.

- Remélem tudod, hogy csak haza viszlek nem a csúcsra. - azzal elengedett és a motorjához sietett. Mocsok. Felém nyújtotta a sisakot amit egy mosoly után felvettem majd felültem mögé. Szorosan átkaroltam a kabátja alatt. Éreztem izmait a pólóján keresztül.

Mikor hozzánk értünk mindketten leszálltunk a motorról. Levettem a sisakot amit a kezébe nyomtam ő pedig lerakta a motor ülésére. Távolabb álltam tőle ezért közeledni kezdett felém. Én csak álltam és vártam mire készül. Tenyerébe fogta az arcomat és nekem nyomta a csípőjét. Ettől a mozdulattól behunytam a szememet és próbáltam nem felnyögni. Mikor kinyitottam a szemem, egyenesen Richárd méreg zöld szemeibe meredtem. Elvesztem bennük és tudom, hogy ő is az enyéimben. Igazolta az, hogy már nem fért el a nadrágjában. Ettől elmosolyodtam és vette a célzást amitől még jobban neki nyomta a csípőjét az enyémnek. Oh Richárd Martinez megőrjítesz..

Közelebb húzott magához, így összeért a homlokunk. Mindig csak a homlokunk ér össze az ajkunk sosem találkozik..

Az ajkaimra vándorolt a tekintete. Én nem mertem az övét nézni mert tudtam ha csak rápillantok úgy repülök rá mint a mézre. Ajkaimat megnyaltam és közelebb tettem az övéihez tudatva, hogy mi is a célom. Richárd mohón esett neki az ajkaimnak és egy másodpercet sem adott arra, hogy tiszta levegőhöz jussak. Harapdálta az alsó ajkaimat és mindenhol ott volt a nyelve. Nem tudtam vele lépést tartani amit észrevett és elhúzódott. Felkapott majd bevitt a házunkba. Még jó hogy mindig nyitva van az ajtónk. A küszöbön lerakott és újból nekiesett az ajkaimnak. Átfontam a karjaimat a nyakán ő pedig a fenekemre tette nagy tenyerét.

- Khm.. - szakított félbe egy férfi hang. Mindketten szétrebbentünk és a hang irányába fordultunk.

- James? - lepődtem meg - hazataláltál? - kérdeztem gúnyolódva.

- Igen, de én legalább egyedül. Neked segítség kellett.. - tette keresztbe a kezeit.

- James. - mondta Richárd nyugodtan.

- Richárd. - mondta ugyan olyan hangnemben mint Richárd.

- Ti ismeritek egymást? - néztem rájuk.

- Jobb lesz ha most takarodsz a házamból. - mondta higgadtan James amitől kidülledt a szemem. Mi van? Richárd jó kisfiú módjára hagyta el a házat de előtte egy puszit nyomott a homlokomra. Kifele menet visszanézett a bátyámra majd becsukta az ajtót.

- Mi volt ez?! - üvöltöttem rá.

- Nem szeretném ha vele társalognál. Ami pedig most történt egyenesen megtiltom.

- Ki vagy te az anyám? - förmedtem rá. James oda jött hozzám és az ajtónak lökött. Karjait mellém támasztotta.

- A bátyád vagyok és azt csinálod amit mondok. Nem találkozol vele többet. Nem beszélsz vele többet. És ha még egyszer meglátom hogy a szádban matat nagyon megfogja bánni, mert szarrá verem. - csapott a falba amitől összerezzentem. - Megértetted?! - üvöltött.

- Lehet hogy a bátyám vagy. - szöktek könnyek a szemembe. - De attól ez még az én házam és azt csinálok amit akarok és azzal akivel akarom. - kikerültem és felsiettem a szobámba. Hallottam hogy jön utánam. Becsaptam az ajtót és majdnem sikerült kulcsra zárnom de belökte az ajtót amitől én hátra estem és bevertem a fejem az ágy sarkába. Ijedten néztem rá és ő is rám. Megfogtam a fejem amin egy kis seb keletkezhetett mivel vérzett. James gyorsan elrohant egy nedves törölközőért és a fejemhez tartotta. Felszisszentem a fájdalomtól mikor a sebre helyezte az anyagot. Leült mellém és úgy ápolta a fejem. Nem lehetett nagy seb mivel hamar elállt a vérzés és szerencsére nem is fájt annyira. James hozott még vizet és fájdalom csillapítókat és addig nem hagyott míg be nem vettem őket. Nem akart egyedül hagyni ezért minden lépésemet figyelte és mellettem volt.

A telefonom este vibrátornak állt mert folyamatosan rezgett az üzenetektől. Jamesnek azt mondtam hogy biztos csak Nancy az, de tudtam hogy Richárd írt és aggódik. Csak akkor bombáz ennyi üzenettel ha aggódik és nem vagyok elérhető.

Mérges voltam Jamesre de nem okoltam azért ami történt. Nem tehet róla nem tudta hogy ott vagyok. Rosszkor voltam rossz helyen. Hagytam hogy ápolgasson és figyelje minden mozdulatom. Jól esett ez a sok figyelem amit most kaptam tőle. Viszont ki kell derítenem mi az oka annak, hogy ennyire utálja Richárdot és hogy honnan ismerik egymást.

- James. - mondtam fáradtan, mert még mindig nem hatott a gyógyszer. - Mi van köztetek Richárddal? - néztem fel rá. Az ágyamban feküdtünk és simogatta a karomat. Az én kezem a hasán feküdt így éreztem ahogy megfeszülnek az izmai és az állkapcsa mindjárt összeroppan.

- A legjobb barátom volt. - sziszegte. - De azóta sok minden történt..

- Micsoda? - kérdeztem lágyan. Féltem hogy leordítja a fejem de szerencsére próbált higgadt maradni.

- Egy csapat voltunk. Egy nagy csapat voltunk hatan. Egy család. Imádtunk motorozni így alakult ki a mi kis famíliánk. Illegális versenyeken vettünk részt. A zsaruk mindig a nyomunkban voltak. Királyok voltunk. - nevetett fájdalmasan - De az az idő elmúlt..

James szemszöge:

Amy azt hiszi hogy csak széthullott a csapatunk. Pedig jóval többről volt szó. A kijelölt területeink, utcáink végig ki voltak rakva virágokkal, gyertyákkal, és emlék tárgyakkal. Mindez azokért akiket elvesztettünk. Rengetek harcon mentünk keresztül az ellenséggel szemben és sokan buktak el közülünk is.

Ez az oka annak amiért Richárdot nem akarom a szemem előtt látni. Megölte a bátyámat.

Sziasztok! 😊
Végre elérkeztünk a kedvenc részemhez! *o* Remélem nektek is annyira fog tetszeni mint nekem.
Szép estét és jó szórakozást😘