Ám Ryan fejében megszólalt a vészharang, így egy gyors mozdulattal megszakította a romantikus pillanatunkat. Nagyokat pislogva próbáltam értelmezni azt, ami ebben a pár másodpercben történt. Mikor Ryanre néztem, ugyan ezt fedeztem fel nála is. Nem értette ezt a helyzetet, ahogyan azt sem, hogyan kerültünk bele ebbe. Talán túl fontosak lettünk egymásnak? És ha igen az rossz lenne? Baj lenne, ha történne valami kettőnk között?

- Ömm.. - próbált szóhoz jutni, miközben mutogatott - Hívj, ha van valami. - mosolygott rám, de tudtam, hogy ez igazából a "szállj már ki a kocsiból" mondatát helyettesítette. Válaszként csak bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból és a csomagtartó felé sétáltam. Gyorsan kivettem a táskámat és lecsaptam a csomagtartót. Ahogy bezárult, Ryan mintha robbanást hallott volna,úgy lépett a gázra és tűnt el jó messzire. Nem értettem az egészet, de talán jobb is, ha nem foglalkozom vele. Amúgy sem tudnék mit kezdeni ezekkel a gondolatokkal, ám van egy kis probléma. Én tipikusan az az ember vagyok, aki mindennel foglalkozik. Ami egyenlő azzal, hogy álmatlan éjszakáim lesznek Ryan miatt és a meg nem történt csókunk miatt.

A ház üresen fogadott, senki nem volt otthon ami valahol megnyugtatott, valahol pedig kiakasztott. Felmentem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Ledobtam a cuccaimat a földre és mikor felnéztem észrevettem egy alakot állni az ablakomnál. Aprót megugrottam az ijedtségtől, de olyat ordítottam, hogy azt még egy férfi is megirigyelné.

- Jézusom. Több nőiességet. - sétált elém lassan Derek.

- Te meg mit ólálkodsz a szobámban? - tártam szét a karom.

- Megkaptam néhány napra. Szóval van egy szobatársad. - kacsintott, amire csak a szememet forgattam válaszként.

- Szuper.. - motyogtam az orrom alatt - Hol van mindenki? - mutattam érdeklődöttséget az iránt, hogy még a szobámban van.

- Mindenki dolgozik.

- A didi bárban? - kérdeztem, mire Derek felhorkantott.

- Igen ott.. - próbálta visszatartani a nevetését.

- És James? - sóhajtottam.

- Nem tudom. - vont vállat.

- Értem. - Idejét sem tudom annak, hogy mikor láttam utoljára Jamest, de tudtam, hogy beszélnem kell vele és tudnia kell az igazságról. Talán ha tud róla akkor majd segíteni fog - Muszáj beszélnem vele. - pillantottam fel rá, miközben az ajkamat rágcsáltam. Az utóbbi időben teljesen rászoktam az ajakrágásra, így be kellett szereznem vagy három ajakápolót. Bár nem bánom. Isteni illatuk van.

- Megtaláljuk ne aggódj. - válaszul csak bólintottam egyet és neki álltam kipakolni a bőröndömből.

- Segítsek? - kérdezte a hátam mögül Derek.

- Nem kell. Illetve. - egyenesedtem ki és felé fordultam - Megkereshetnéd Jamest. - kacsintottam. Derek egy sóhajtás után kiment a szobámból és elhagyta a házat, hogy megkeresse. Nekem egy telefon hívás is elég lett volna, nem szó szerint értettem..

Miután kipakoltam szörnyű fejfájás uralkodott el rajtam, ami elnehezített mindenben, amit csinálni szerettem volna. Lementem a földszintre, hogy gyógyszer után keresgéljek, majd miután megtaláltam töltöttem magamnak egy pohár vizet és legurítottam a gyógyszerrel együtt. Keserű utóíz maradt a számban, amit muszáj voltam leöblítenem valami mással. Arra gondoltam, hogy iszok egy citromos teát, bár biztos nem lesz olyan finom mint Ryané volt. Apropó Ryan. Nem volt olyan rég, hogy elhajtott a házunk elől, de nekem máris hiányzott. Azt hiszem egyre többet gondoltam rá és ez nem tetszett..

- Hé! - jött ki James a teraszra, ahol a teámat szürcsölgettem.

- James! - tettem le a bögrét a földre és felálltam, hogy megölelhessem - Annyira jó újra látni! - szorítottam erősebben.

- Mi a helyzet? - kérdezte vidáman.

- Derek talált meg? - kérdeztem mielőtt nagyon belemélyednénk a dolgokba.

- Nem. - nézett rám furán - Miért?

- Megkértem, hogy keressen meg. - nevettem fel.

Leültünk a kanapéra és minél közelebb próbáltam lenni hozzá. Nem tudom miért, egyszerűen csak hiányzott, hogy vele legyek. A kapcsolatunk eléggé megváltozott. Azt hiszem mindketten lenyugodtunk és nem tengett bennünk annyi érzelem a másik iránt. Megtanultuk, hogyan legyünk barátok és hogyan játsszuk el a testvér szerepet.

- James, beszélnünk kell. - kezdtem.

- Oh. Miről szeretnél beszélni? - karolt át és a hajamat kezdte el simogatni.

- Mit mondtak neked anyáék? Miért nem vagyok otthon?

- Nem voltál itthon? - vonta fel az egyik szemöldökét, mire megingattam a fejem.

- Nem. Miért te hol voltál? - néztem rá ugyan úgy.

- Furcsa módon mindig szerveztek valami kiruccanást. Szinte itthon sem voltam. - kicsit merengett, majd leesett neki, hogy ez nem volt természetes a mi családunkban - Mi történt? - fordult oda hozzám aggódva.

Elmeséltem mindent Jamesnek, aki már fel alá járkált a teraszon, én pedig szó nélkül ültem a kanapén. Elég sok időbe tellett, mire végre abba hagyta a szitkozódást és hírtelen elém térdelt. A lábam közé furakodott és a tenyerébe fogta ijedt arcom.

- Annyira sajnálom, hogy ez megtörtént és hogy nem lehettem melletted, de igérem.. Esküszöm, hogy többet nem fog ilyen előfordulni. Ha rajtam múlik biztos, hogy nem. Annyira sajnálom. - húzta közelebb az arcom magához és egy csókot nyomott a homlokomra, majd szorosan magához ölelt.

- Azt akarom, hogy elmenjen innen. - néztem rá könnyes szemekkel.

- Tudom. És el is fog. Egy perccel sem fog tovább maradni ebben a házban. Akármibe is kerül. Megígérem. - csókolt meg újra a homlokomon.

- Hogyan fogjuk elérni, hogy elmenjen? Az anyám nem engedné el. - szipogtam.

- Mint mondtam. Akármibe is kerül, elintézem, hogy elhúzzon innen és többé hallani se kelljen róla.

- Ugye nem csinálsz hülyeséget? - ijedtem meg.

- Amy. - simított ki az arcomból egy tincset és elérte, hogy nagyon figyeljek minden egyes szavára - Ha kell emberölést is elkövetek azért, amit veled tett. Csak hogy tudd. Mindent, érted mindent megtennék, hogy biztonságban tudhassalak. És nem én vagyok az egyetlen..

- James, te őrült vagy! - fogtam meg a kezeit és lehúztam őket az arcomról - Ez komoly dolog. Nem viccelődhetsz. - szidtam le a hülyesége miatt.

- Én nem viccelődök. Figyelj ide. - állt fel és engem is magával húzott, majd újra a tenyerébe fogta az arcomat - Ő nevelt fel. Minden rossz tulajdonságát eltanultam. Nem vagyok jobb nála - nevetett fel fájdalmasan.

- Dehogynem James! - fogtam én is a tenyerembe az arcát - Nem vagy olyan mint ő. - szinte könyörögtem neki, hogy elhiggye.

- Amy. Semmit nem tudsz rólam. Rólunk. Utálnál, ha rájönnél miket tettem régebben. Nem áll tőlem olyan messze az erőszak, mint gondolnád. És te vagy az egyetlen, akihez egy ujjal sem nyúlnék. Ne félj tőlem. De tudd, hogy bármit megteszek azért, hogy örökre eltűnjön a képből. - a mondandója megijesztett és kiakasztott egyszerre. Fogalmam sincs, hogy mit gondoljak róla, de úgy voltam vele, hogy elengedem a fülem mellett és csak annyit tartok meg belőle, hogy megoldjuk. Heves bólogatásba kezdtem, majd magához ölelt. Furcsa módon nem hittem el neki semmit. Nem akartam elhinni, hogy ő is a rossz fiúk közé tartozik, ám ha így lenne sem utálnám érte. Hisz az apja egy igazi tuskó. És ki mástól tanulhat egy kisgyerek, ha nem a szüleitől?..

Későre járt már az idő, amikor James elköszönt és elment aludni. Anya küldött egy üzenetet, hogy nem jönnek haza, mert John meglepte valami csodálatos ajándékkal. Gondolom kivett egy szobát a didibárban és jól megpörgeti az anyámat, hogy utána tejszínhabot nyalogassanak egymásról és jól bepiáljanak. Romantikus, nem igaz? Blah.

Tíz óra lehetett, amikor felkeltem a kanapéról, mert befejeződött az egyik kedvenc műsorom. Annyira élveztem otthon lenni, hogy minden percemet a földszinten szerettem volna tölteni, és ki szerettem volna élvezni, hogy azt csinálok amit akarok, ameddig haza nem jönnek a nagy romantikus szüleim. Kimentem a konyhába, hogy kipattogtassam az utolsó zacskó popcornomat és töltöttem magamnak a legegészségesebb italból is, a kólából. Ez előtt lecsúszott egy két pohár pezsgő is, de az mellékes. A popcorn illata teljesen kijózanított.

Épp nagy terveket szövögettem a fejemben, amikor megszólalt a csengő. A TV feletti órára pillantottam, ami túl későt mutatott ahhoz, hogy vendéget fogadjak, ám úgy gondoltam hátha egy rabló és elvisz jó messzire. Így történt meg az az eset, hogy pizsamában, kócos hajjal, smink nélkül indultam ajtót nyitni. Mikor kinyitottam a nagy bejárati ajtót és megláttam, hogy ki van a küszöb másik oldalán, csak a nevét voltam képes kimondani.

- Richárd..