- Annyira szeretlek Richárd. És sajnálom. - mondtam majd újra elkezdtem hányni a vadi új kocsijába.
------------

- Basszus Amy! - húzta félre a kocsit, amitől majdnem beleestem a saját hányásomba. Undi..

- Sajnálom Richárd - remegtem miközben próbáltam felülni. Őszintén szólva féltem tőle hiszen most tettem tönkre a kocsiját és még ő is kapott belőle. - Sajnálom. - kezdtem el sírni. Richárd kiszállt a kocsiból és odalépett hozzám hogy segítsen kiszállni. Magához ölelt és a fejemet simogatta miközben próbált nyugtatgatni.

- Semmi baj. - mondta lágyan és a nyakamhoz bújt. - Semmi baj kislány - éreztem a mosolyát és a szuszogását az érzékeny területen és egyből megnyugodtam. Bevezetett a házba majd segített levenni a kabátomat amit kivitt a fürdőbe és beledobta a kádba. Utána dobtam az ingemet is. Próbáltam levenni a pólómat de útközben elbambultam. Teljesen kimerültem. Meleg kezeket éreztem magam körül és levette a pólómat majd a nadrágomat is. Ott álltam előtte fehérneműben és még kínosabban éreztem magam. Furcsa volt hogy nem használta ki a helyzetet. Hogy nem kezdett el viccelődni. Odament az ajtóhoz és levette a fogasról a pink köntösöm majd belebújtatott. Most az volt a célja hogy melegen tartson.

Én képtelen voltam irányítani a testem ezért neki kellett eligazítania. Mintha a lelkem kívülről nézne és röhögne rajtam. Richárd gyorsabbnak látta azt ha felkap menyasszony pózba és bevisz a szobámba. Óvatosan letett az ágyra majd lehúzta az összes rolót, becsukta az ajtót és felkapcsolta az ágy feletti ledlámpa soromat ami szép meleg fényt adott. Bár már bebújtam az ágyba és betakaróztam Richárd biztosra ment és még jobban eligazította a párnákat és a takarót. Nem bújt be mellém csak lefeküdt és átölelt. Éreztem különleges illatát ami megnyugtatott mégis ébren tartott, hogy kiélvezhessem minden percét. Elkezdte simogatni az arcom és éreztem a tekintetét magamon.

- Mi történt ma a suliban? - kérdezte halkan

- Csak hiányoztál. - mosolyogtam.

- Rose. - szólított a második nevemen - komolyan. - aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.

- Történelem dogát írtunk. Biztos amiatt lettem rosszul.. - hazudtam mert nem akartam elmondani az igazat.

- És ezt most elhiggyem? - mosolygott a hajamba.

- Igen, kérlek.

- Rendben. - suttogta a fülembe. Ezzel el is nyomott az álom. Annyira kimerültem a mai és a tegnapi naptól.

Mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Egy papír fecni hevert az ágyon.

El kellett mennem, sajnálom. Szívesen ébredtem volna melletted.

Kómásan mentem ki a szobámból mikor megláttam Jamest miközben a bőröndjeit küszködi fel a lépcsőn. Mindketten ledöbbentünk. Én azért mert itt van és hihetetlen hogy ideköltözik. Ő pedig szerintem azért mert szörnyen nézek ki.

- Szia. - tette le a bőröndöket a padlóra de végig engem nézett.

- Szia. - köszöntem vissza kínosan és az ujjaimat kezdtem el babrálni. - Hogy hogy ilyen korán itt vagy? - kérdeztem és visszatartottam a lélegzetem. Mi van ma veled Amy?!

- 9 óra van - nevetett fel halkan.

- Oh. - elvörösödött az arcom. Ilyen sokat aludtam volna? James láthatja rajtam hogy azt sem tudom hol vagyok ezért ő kezdeményez hogy oldjuk a feszültséget kettőnk között.

- Az anyukád nem jön ma haza. - Fura volt hogy ezt mondja mert az ő anyja is. Persze 100%-an megtudom érteni. Talán az még furább lenne ha úgy hívná..

- Honnan tudod? - néztem rá döbbenve.

- Hagyott egy cetlit a pulton meg némi pénzt kajára. - Cetlik.. Mi van, senki nem képes beszélni ebben a házban?

- Oké. - mondtam halkan. - Én most lemegyek. - mutattam zavartan lefelé a lépcsőn majd elindultam. Amint eltűntem James látóköréből megnyugodtam. Megtámaszkodtam a konyhapulton és behunytam a szemem. Nem tudom mi bajom volt. Nem foghattam mindent a töri tanárra. Vagy igen?

Elolvastam anya üzenetét amiben az állt, hogy ma nem jön haza és rendeljek kaját. Úgy ennék egy óriási vastag tésztás pizzát. A gondolattól már majdnem összeestem amikor James szólított és kiragadott a pizzás álmomból. Ijedtemben fordultam meg így bevertem a könyököm és szenvedni kezdtem. James azonnal odarohant hozzám és próbált simogatni miközben egyik lábamról a másikra ugráltam.

Mikor lenyugodtam megszólaltam.

- Rendelhetnénk pizzát.

- Legyünk átlagosak? - kérdezte aranyosan mosolyogva.

- Mi bajod van a pizzával?! - néztem rá undorodva.

- Az hogy mindenki pizzát zabál.. Bízol bennem? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.

- Isten ments. - ráztam a fejem

- Kérlek. Jó lesz. - Beleegyeztem és felküldött a szobámba. Ameddig ő lerendezte a rendelést nekiálltam átöltözni. Felvettem egy babarózsaszín mackónadrágot és a pulcsiját amiből kilátszott a pocim. Imádom  ezt a szettet olyan jó meleg és puha. Tökéletes.

Leültem törökülésbe az ágy sarkára és vártam James engedélyére, hogy lemehessek.

- Amy! - kiáltott fel mire berobbantam a konyhába.

Mikor megláttam a nappalit rögtön megálltam.

Te. Jó. Ég.

- James - suttogtam. Az egész étkező teli volt gyertyákkal, minden szépen el volt rendezve. Még vörös és fehér rózsa is volt az asztalon. Nem is hallottam, hogy kiment volna. Elképedve mentem az asztalhoz ahol várt. Kihúzta nekem a széket mire leültem majd ő is leült az asztal túloldalára. Felvette a vörösborját és a magasba emelte. Én is felemeltem majd koccintottunk.

- Az új kezdetekre hugi. - mosolygott.

- Wáow. - többet nem is tudtam mondani. Az asztal teli volt sushival. Életemben nem ettem még de ízletesnek látszott

- Ez milyen? - rámutattam az egyikre.

- Omlettes. Finom kóstold meg. Mártogasd bele ebbe. - Odanyújtott felém egy sötét színű löttyöt.

- Ez mi? - kérdeztem tőle félve amiért kiröhögött.

- Szójaszósz. Hidd el így finomabb. - nyújtotta közelebb a szószt. Beletunkoltam az omlettes sushimat és egybe bekaptam. Amint ráharaptam kidülledtek a szemeim.

- Uram Isten ez valami fantasztikus. - sipítoztam örömömben miután lenyeltem.

Befaltunk mindent ami az asztalon volt. Ha nem ettem meg húszat akkor egyet sem.

Miután befejeztük a vacsorát felmentünk az emeletre és egymással szembe fordultunk.

- Köszönöm a vacsorát. Nagyon szép és finom volt. - mosolyogtam az óceán kék szemeibe. Elvesztem bennük.

- Jó éjszakát Amy. - bólintott.

- Jó éjszakát James - bólintottam. A szobáink egymással szemben vannak a folyosó végeiben. Mielőtt becsuktuk volna az ajtót még visszapillantottunk a másikra. elmosolyodtam majd becsuktam. Lehuppantam az ágyamra. Még mindig világított a ledlámpám. Megnéztem a telefonom mert villogott és láttam hogy Nancy keresett minden lehetséges módon. Nem volt energiám sem esélyem visszaírni neki, mert elnyomott az álom..

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! 😇💕