- Rose! - hallottam nem túl jól a hangot. Azt sem tudtam hol vagyok és hogy mi történt. A csuklómban éreztem erős fájdalmat és a fejem sem élvezte az utazást. Próbáltam kinyitni a szemeimet, hogy belenézhessek azokba a szempárokba, amik engem szólítottak. De nem ment. Próbáltam megmozdítani az ujjaim, vagy bármilyen kis hangot kiadni, de nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett az agyamnak. Éreztem, ahogy magához húz és belehajol a nyakamba és csak zokog. Minden könnye átáztatta a pólómat és éreztem a könnyeit beivódni a bőrömbe.

Ne sírj Richárd! Itt vagyok..

Egyre jobban szorított magához, és hírtelen fájdalmat kezdtem érezni a testemben. Ettől valahogyan sikerült felszisszennem.

- Amy! - kiáltott fel. Nem tudtam válaszolni és minden, amit mozgatni tudtam, az a szemöldököm volt, amit összeráncoltam.

Életben vagyok Richárd.

Idővel mindenemet tudtam mozgatni szépen lassan és fokozatosan. Még pihentünk a fűben, míg teljesen magamhoz nem tértem. Richárd karjaiban pihentem tovább és próbáltam erőt szerezni valahonnan.

- El kellene mennünk egy orvoshoz. - mondta aggódva.

- Jól vagyok, csak kimerült. - suttogtam.

- Lehet, hogy súlyos agyrászkódásod van. - folytatta.

- Inkább csak dobj egy üzit anyának, hogy Victoriánál alszom. Ha Nancyt mondanék John rájönne, hogy veled vagyok. - úgy éreztem minden szó után elalszok.

- Hol van a telefonod? - kérdezte és végigsimított a csípőmön.

- A nadrágzsebembe.

- Nem találom. - dünnyögte.

- Mert hátsóban van. - mosolyodtam el és hallottam, hogy ő is mosolyra húzza a száját, mert ilyenkor mindig halkan felnevet. Richárd lassan megemelt, hogy ki tudja venni a farzsebemből a telefonomat.

- Mi a kódod? - kérdezte.

- 1012. - mondtam erőtlenül.

- A dátumunk a kódod? - lepődött meg.

- Igen. - és ismét fejbevágott a sötétség.

Október 12-én történt minden.. Minden vele kezdődött. Idejét sem tudom, hogy mikor ismertem meg, és hogyan lettünk ennyire jóban, de megtörtént. És én hálás voltam ezért.

Nyár volt amikor az akkori barátommal -történetesen Jamessel- szakítottunk.Teljesen ki voltam. Ő volt nekem az első, de a kapcsolatunk egy szörnyű vitába torkollott. Fájt, rettenetesen fájt, mindaz amit tett és mondott. Azt hiszem az első szerelemből sosem fog teljesen felépülni az ember. Egész életében kísérteni fogja a boldogság a a fájdalom és a "mi lett volna ha.." kérdés. Persze túlságosan is fiatalok voltunk ahhoz, hogy működjön. Így hát elrontottunk.

Azokban a nehéz pillanatokban volt mellettem Ő.. Richárd. Ott volt mellettem, amikor azt hittem nem élem túl az éjszakát. Amikor azt hittem, soha többé nem leszek szerelmes. És akkor, amikor csak nyugalomra volt szükségem. Ekkor történt az, hogy több lett. Szinte a bátyámmá vált és én voltam a húga, akinek összetörték a szívét. Ő volt a mentőcsónakom a viharban. Ő volt az esernyőm, ami megvédett attól, hogy ne legyek vizes. És ő volt a vihar utáni csend a szivárvánnyal együtt. Éreztétek már ezt? Hogy valaki képes visszahúzni az életbe egyetlen egy mosollyal, egyetlen egy érintéssel. Csak egy kis figyelmességgel is képes azt éreztetni veled, hogy fontos vagy.

Ezt tette a nagy Richárd. Egészen addig, ameddig ebből is több lett..

Amikor találkoztunk, csak azt vártam, hogy megöleljen és hozzá bújhassak. Hogy a mellkasára hajthassam a fejem és megnyugodhassak, miközben csókokat hint a homlokomra. Mindig vártam, hogy majd megcsókol. De sosem tette..

Októberben rendezett egy végzős egy nyár búcsúztatós bulit. Kicsit jobban belement az őszbe, mint amennyire tervezte. A lényeg, hogy meg lett tartva, és hogy Richárd elhívott rá. Volt bennünk egy kis alkohol, de nem annyi, hogy ki legyünk ütve. Szórakoztunk táncoltunk és mindig a nyomomban volt. Simogatta a hátam, vagy épp a combomra tette a kezét és ott pihentette. Csodálatos este volt.

A buli már réges régen véget ért az emberek számára, amikor kiültünk a kertbe egy pokróccal és leterítettük a fűbe. Lefeküdtünk a csillagos ég alá, és gondolatban összekötöttük a sok kis világító pontot. Az egyik karja átölelt és magához közel tartott, a másikkal pedig mutogatott a csillagok felé.

- Szerinted az emberek szellemei csillagok 'testébe' bújnak? - kérdezte merengve, mire felnevettem.

- Nem hinném. Szerintem a csillagok túl kicsik ahhoz, hogy beléjük lehessen bújni. - nevettem fel.

- Talán igazad van. - gondolkozott el ezen - De akkor mégis hová megyünk a halál után? - merengett tovább. Minden amit nézni tudtam, az az arca volt. A barna haja a borostájával és gyönyörű szemeivel, amik úgy ragyogtak, mint a csillagok.

- Lehet, hogy mégis igazat adok neked. - néztem vissza a csillagokra - Néhány embernek a szeme úgy ragyog akár egy csillag. - mosolyogtam.

- Szóval a szemgolyójuk felkerül a csillagok közé? - viccelődött és kitört belőlünk a nevetés.

- Nem te lökött. - nem bírtam abba hagyni.

- Gyere menjünk. Későre jár. - felállt és segített felkelni a földről. A pokróc tiszta részét rám terítette, mert egy kicsit már hűvös volt ahhoz, hogy egy szál semmibe flangáljak kint hajnali négykor. Ahogy rám terítette, megdörzsölte a karom majd a szemeimbe meredt, ahogy én is az övéibe. A dörzsölés lelassult és elgyengült, inkább simogatás lett belőle. Azt hiszem teljesen elvesztünk egymás szemeiben és a pillanatban, amink volt. Hiszen különleges pillanat volt. Ajkaink egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg végül meg nem éreztük egymást. Csodálatos érzés volt az ajkain megpihenni. Melegséget adott, biztonságot és szerelmet. Szeretve éreztem magam, miközben a karjaiba vont és csókolt puha meleg ajkaival. Nem akartam kiszakadni ebből a meséből. Ebben a világban akartam maradni örökké. De mint tudjuk.. Az örökké sokszor csak egy két perc. Fel kell ébrednünk vagy így, vagy úgy. Mindenhogy fájni fog ezt garantálom. Hogy túléled -e? Nem biztos. De ez egy remek alkalom arra, hogy valaki más lehess.

Életem legrosszabb percei voltak, mikor elszakadt az ajkaimtól.. Csak kábán álltam előtte és szinte könyörögtem a tekintetemmel, hogy adjon többet belőle. De nem kaptam..

- Gyere, tényleg menjünk be mert kezdek nagyon fázni. - mosolygott majd átkarolt és így mentünk be. Leültünk a kanapéra és elaludtunk. Soha többé nem kaptam olyan csókot. Minden amit ez után kaptam az a fájdalom volt. Soha többé nem éreztem magam olyan fontosnak..

Sziasztook! 😇😘

Remélem tetszett nektek ez a rész, hamarosan hozom a következőt és kiderül, hogy mit is tett Richárd Amyvel, amivel teljesen összetörte a lány szívét.