Másnap reggel hulla fáradtan ébredtem. A testem nem akart megmozdulni, még azért sem, hogy kinyomja az ébresztőt. Hagytam, hadd vinnyogjon a telefonom.

- Kapcsold már ki azt a szart! - hallottam James dühöngő hangját, miután betörte az ajtómat. Úgy látom ő jól van. Csak hümmögtem egyet aztán bevágódott az ajtóm. Úgy két perc múlva már nekem is sok lett a vinnyogás, ezért megnyomtam a kis piros x-et és elhallgatott. Már csak egy teendőm volt. Emberivé varázsolnom magam. Miután ez megtörtént elindultam a buszmegállóba. Ma nem jött értem senki, de talán nem is bánom. Jó volt kicsit egyedül utazni a fülesem társaságában. Magányra volt szükségem és egy tervre. Vagy csak le kellene ülnöm anyával beszélgetni? Kétlem, hogy elmondaná, vagy ha mégis tuti, hogy nem számolna be mindenről. Nekem viszont mindenről tudnom kell. Nem fogom megfogadni James tanácsát..

- Szia édes! - szakította félbe a gondolkodási menetemet Richárd. Egyik karjával átkarolta a vállam és így haladtunk tovább.

- Szia! - mosolyogtam. Félig még mindig a tegnapon agyaltam, így kissé nehezemre esett figyelni Richárdra, de azért megpróbáltam - Min agyalsz ennyire? - kérdezte egy kis idő után.

- Semmin, ne haragudj! Én csak elbambultam. - néztem magam elém, miközben mentünk le az ebédlőbe.

- Látom, hogy aggaszt valami. - vette le rólam a kezét és úgy jött tovább mellettem. Richárd az volt, aki mindig tudta, hogy mit kell csinálnia, vagy épp pont nem tudta és mindent csinált csak azt nem, amit kellett volna.

- Csak az anyám, jelen pillanatban. - ültünk le az egyik kerek asztalhoz és ott vártuk a többieket, akik hozták a sok finom kaját a menzáról.

- Mi történt? - kérdezte és rákönyökölt az asztalra.

- Késő este jár haza és falatnyi ruhákban mászkál. Dugi pénzt is tart az egyik ocsmány vázában.. - mondtam undorodva.

- Szuper. Szóval a pénz amit tőle kaptunk az kurválkodásból jött össze.. - mondta unottan és undorodva Richárd.

- Halkabban! - szúrós pillantást vetettem rá.

- Na hali! Itt van minden istenien finom kaja. Remélem éreztétek az iróniát! - vigyorgott Nancy. Vic és Kayla is letették az asztalra a tálcájukat.

- Ez mi? - kérdezte Richárd az egyik krumpli félére mutatva.

- Összeturmixolt vizes krumpli és nyers hús. - széles mosolyra húzta a száját Nancy. Én csak a szememet forgattam, hogy képesek ezért a szennyért fizetni.

- Mit akarsz tenni anyáddal? - kérdezte Richárd, miközben haza fuvarozott engem.

- Fogalmam sincs. - ingattam a fejem - Mit tehetnék? Úgysem mondaná el..

- Mondjuk követhetnénk. - mondta.

- Micsoda? - nevettem fel. Nevetséges lenne követni az anyámat, nem?

- Követhetnénk. - mutatott előre, és észrevettem, hogy beszállt a kocsijába. Sima egyszerű ruhát viselt, bár abból is a legszexibb darabot..

- Mégis hová megy? - kérdeztem.

- Nem tudom, de most megtudjuk. - váltott és a gázra taposott, hogy utolérjük anyát. Bevallom, ez az indítás nagyon tetszett..

- Még csak három óra. Nem hinném, hogy.. Amúgy sem olyan ruhát vett fel, hogy.. - képtelen voltam a hogy után folytatni. Egyszerűen nem akartam kimondani, hogy mi is, vagy mit csinál az anyám.

- Szuper. Eljött vásárolni, mi meg ezért követtük. - akadtam ki - Tök fölösleges volt. - motyogtam magamban.

- Nem biztos. Várjuk ki a végét. Holnap úgysincs semmi dolgunk. - mondta Richárd és hátrébb döntötte az ülést és elfeküdt rajta.

- Mit csinálsz? - kérdeztem.

- Csak elfekszek egy kicsit. Pihenek. A nők sokáig eltudnak vásárolni. Most melyik tejet vegyem? Ebben kevesebb a zsír de az bio. Hjaja nagy dilemma.. Most melyiket is válasszam.. - játszotta el.

- Mit tudsz te erről? - kérdeztem nevetve.

- Anya mindig magával vonszolt. Én voltam aki tolta a kocsit és facebookozott.. Ő mindig beszélt hozzám. - merengett el - Én mindig unottan válaszoltam és minél hamarabb le akartam zárni a beszélgetést. Sosem figyeltem rá eléggé. Csak akkor amikor már késő volt. - szemeiben könnyek gyűltek össze, de nem engedte meg magának, hogy végig folyjon az arcán. Megfogtam combját és éreztem, hogy egyre jobban ellazul és megnyugszik - Ne haragudj. - törölte meg az arcát.

- Miért haragudnék? Néha ki kell mondanod dolgokat, hogy jobban érezd magad.

- Ezzel kapcsolatban nem tudom magam jobban érezni. - mondta letörten.

- Majd jobb lesz. Egyszer majd minden jobb lesz. - néztem ki az ablakon.

- Ezt te sem hiszed el ugye? - nézett rám - Nem vetted még észre, hogy minél öregebb vagy, annál több probléma zúdul rád.

- De. De el kell fogadnom. Nem szomorkodhatok.

- Pedig azt teszed. Nem tudod elfogadni, hogy az anyád mást is csinál esténként. - bólintottam egyet. Ezt megkaptam.

Órákig ültünk a kocsiban és várakoztunk.

- Ez kezd nagyon unalmas lenni. -csúsztam lejjebb az ülésen.

- Nekem mondod? - kérdezte félig aludva.

- Miért mondod ezt? - néztem rá.

- Nekem igazából semmi közöm nem lenne hozzá. - vont vállat.

- Akkor mégis minek eredtél utána?! - akadtam ki - Senki nem mondta neked!

- Mert neked fontos. - mondta higgadtan - Ezért csináltam.

A kocsiban eluralkodott a csend. Arra tértem magamhoz, hogy Richárd beindítja alattunk az autót.

- Mégis hová mész? - kérdeztem.

- Anyukád után. Ő a célpont nem? - mutatott maga elé. Anya épp beszállt az autójába és elindította - Remélem nem haza megy, mert akkor tökön szúrom magam. - idegeskedett, amin én jót szórakoztam.

Talán fél órát kocsikázgattunk, amikor megálltunk egy bár előtt. Anya szépen betipegett az

ajtón, amit természetesen két szikla őrzött.

- Szuper.. Sosem jutunk be. - temettem az arcom a kezeimbe.

- Ne aggódj, megoldjuk. - azzal kiszállt az autóból és odasétált a biztonsági őrökhöz.. Richárd intett egyet, ezért szinte kivágódtam és azonnal ott termettem mellette. Az ajtó tárva nyitva állt, így bemehetünk rajta.

- Ezt mégis hogyan csináltad? - csodálkoztam.

- Régi haverok. - mondta lazán. Kitört belőlem a nevetés. Richárd és azok az alakok? Együtt? Vicces..

Körbejártuk egy párszor a helyet, de nem találtuk meg az anyámat. Aztán megláttam a hatalmas színpadot előttünk, teli csupasz nőkkel, akik rá vannak gabalyodva a rúdra. Persze volt rajtuk ruha csak épp nem az a fajta, ami sokat takarna. Minél többet néztem a táncot, annál inkább rájöttem, hogy ez nem annyira vészes. Úgy értem, biztos ti is láttátok már azt a fajtát ami inkább sport és nem ribanckodásból áll. Ez valahol a kettő között volt. Aztán megláttam anyát.. Azonnal ledermedtem és összeszorítottam az állkapcsomat. Richárd mögém állt és átkarolt. Furcsa volt, mert úgy viselkedett, mintha valami romantikus filmet néznénk, vagy épp a lemenő napot csodálnánk. Persze lehet, hogy neki ez egyenlő volt azzal..

Mikor anya felkerült a színpadra, mindenki lement róla és csak anya volt az egyetlen aki elfoglalta a nagy területet.

- Nem hinném, hogy ezt végig akarom nézni. - mondtam és a hányinger kerülgetett.. De inkább csak féltem attól, hogy mit fogok látni ezen belül, vagy mi lesz majd ezek után.

Mint kiderült anya volt a közönség és a klubb nagy kedvence, a legnagyobb híresség ezen a színpadon. Bevallom, jól csinálta amit csinált, és ezt is csak azért mondtam, mert ez nem a szexiségről szólt, és hogy megmutassa magát a férfiaknak. Inkább sport szerűen csinálta, de dögösen.

- Azt hittem sokkal rosszabbat csinál. - mondta mögöttem Richárd.

- Hát nem tudom. Ez sem jobb. - fintorogtam.

- Dehogynem Amy. Gondolj bele. Nem azért jön ide, hogy ágyból ágyba menjen lóvéért. Csak táncol érte. Ez még nem olyan undorító.

- És mégis honnan tudjuk, hogy ez az egész story? - tettem fel félve a kérdést.

- Sehonnan. - mondta John és a tenyerét a vállamra tette.