A süti osztogatás elég jó móka volt, de olyan fárasztó is.. Sok gyerek megkérdezte az anyukáját, hogy mégis mi a szöszt csinálunk mi, mire elmagyaráztuk nekik. Sok kisgyerek annyira aranyos volt, hogy adtam nekik is egy kis csomagot, mire fülig ért a szájuk. Ilyenkor jöttem rá arra, hogy tettünk valami hihetetlenül csodálatos dolgot.

Hazaérve ledobtam a kabátomat és a cipőmet is a földre és azzal a lendülettel borultam is bele a kanapéba. Hallottam, ahogy James röhög rajtam, anya pedig kérdezősködik, hogy milyen volt, hogy sikerült, de én csak dünnyögtem.

- Na meséljetek már! - anya teljesen ki volt akadva, amiért senki nem mesél, de megnézném, hogy ő tudna- e mit mondani a mai nap után.

- Kiosztottunk mindent, egy darab sem maradt. - dünnyögtem a párnába és csak reménykedtem, hogy anya hallja és nem kell megismételnem még egyszer, mert akkor esküszöm lelövöm magam - Most viszont felmegyek a szobámba aludni. Jó éjt mindenkinek! - vonszoltam fel magam a lépcsőn.

- De hát még csak hat óra van. - nevetett fel James, mire felmutattam neki a középső ujjam és mentem tovább a lépcsőn, meg sem állva az ágyamig.

Reggelig aludtam egészen addig, míg James be nem törte az ajtót.

- Boldog karácsonyt te nyomorék! - röhögött, én pedig úgy riadtam fel az ágyból, mintha bombát robbantottak volna mellettem.

- Mi a fene bajod van? - néztem érthetetlenül az előttem álló fiúra, aki egy világoskék színű farmerben virított egy barna övvel. A felső teste teljesen fedetlen volt. Talán már meg is bocsátottam neki az imént történteket. Bár sokszor láthattam már a felső testét, titokban mindig azt lestem. Izmos volt, erős és olyan, ami alá azonnal befeküdnél, csakhogy érezd minden porcikáját és izmát magadon. Még nehezebb volt ellenállni neki azért is, mert James teste jóval melegebb mint másé. Olyan, mintha 39 fokos lenne a hőmérséklete, ami egy hideg téli estén pont jó indok, hogy hozzá bújj. Persze én ezt nem tehettem meg..

- Minden rendben? - kérdezte. Gondolom meglátta rajtam, hogy elszomorodtam.

- Persze. - mosolyogtam rá őszintén.

- Az anyukád ma nem lesz itthon. Arra gondoltam, hogy karácsonyozhatnánk kicsit nélküle is. Elmentem az egyik sarki cukrászdába a környéken és vettem egy pár apróságot. A konyhában minden csak rád vár. - tárta szét karjait, mire felcsillant a szemem.

- Te elmentél és hoztál nekem sütit? - kérdeztem akár egy öt éves.

- Még szép! - nevetett fel édesen. Mosolya megbabonázott a hófehér fogaival együtt - Egy hercegnőnek ez jár, nemde? - felém nyújtotta kezét, hogy menjek vele. Megfogtam puha meleg kezét és levezetett a konyhába, ahol már minden a karácsony színeiben pompázott. Minden fel volt díszítve, már csak a fa hiányzott, de gondolom ez is James tervei közé tartozott. Az asztal szépen megvolt terítve. Teli volt hizlaló meleg és hideg süteményekkel együtt, én pedig arra gondoltam, ha ezt mind magamba szuszakolom ( és ezzel persze nem kell annyit erőlködni), akkor bizony nem lesz mit felvennem a jövőhéten mert kihízom az összes nadrágomat.

Kis idő elteltével az egész asztalt elpusztítottuk. Csak fogtam a hasam és úgy éreztem ez nem marad bent sokáig. Vagy így vagy úgy, ez kifog jönni belőlem és az nagyon fog fájni.

- Elmegyünk karácsonyfát nézni? - kérdezte felvont szemöldökkel és egy édes mosollyal az arcán.

Kerestünk egy közeli karácsonyfa árust és végig néztük az összes fát amit árul. Kicsitől a nagyig, drágától az olcsóig. Nem tudtuk mekkora legyen. Én szerettem volna egy szép nagy fát, ami nagyobb nálunk, de nem sok ilyen fát találtunk. Az összes megkopaszodva állt és még kicsik is voltak és drágák is. Vagy két órája keringtünk az óriási területen, hogy végre megtalálhassuk a tökéletes fát. Jamesnek persze a legkopaszabb és a legkisebb kellett.. Én viszont továbbra sem álltam meg addig, ameddig meg nem találjuk az igazit, a tökéleteset.

- Amy, menjünk már! - nyüszögött mögöttem James - Már órák óta itt járunk körbe és körbe, szerinted ha még hatszor körbe járod akkor lesz itt új fa?

- Nem, de meg kell találnom a legtökéletesebbet. - szenvedtem már én is a fáradtságtól.

- Miért akarod te mindig a legtökéletesebbet? - kérdezte komolyan és elkezdtem ezen gondolkozni. Miért kell nekem a legtökéletesebb fa, vagy épp bármi más? Miért nem érem be kevesebbel?

- Igazad van. - néztem rá - Csak azt akartam, hogy egy nagyon szuper karácsonyunk legyen, most hogy már te is itt vagy. - sóhajtottam, James pedig tenyerébe fogta az arcom.

- Az lesz kicsim. Igérem neked, hogy egy kicsi és kopasz fával is tökéletes karácsonyuk lesz.

És tudod miért? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Nem. - ráztam meg lassan a fejem.

- Mert ez nem a fán múlik. Hanem rajtunk. - lépett közelebb és az összes maradandó levegő is elszállt belőlem. Ahogy közelebb lépett, úgy nehezült a mellkasom is - Menjünk, mert már az első hó is ránk esett. - nevetett fel, mire elmosolyodtam. Észre sem vettem, hogy elkezdett havazni. Nagy pelyhekben esett rá a meleg arcomra, és így azonnal el is olvadt. A hajunkat és a kabátunkat már ellepte egy kisebb réteg és csodálatos látvány volt. Karácsony reggel van és esik a hó miközben karácsonyfát nézünk Jamessel. Jamessel.

A kapcsolatunk annyira más lett.. Már nem is tudom, hogy pontosan hol is állunk és hogy mik is vagyunk egymásnak, de talán ebben a pillanatban nem is érdekel mert tudom. Tudom, hogy szeretem, jobban mint kellene. Azt hiszem megtörtént..

- De még nincs fánk. - biggyesztettem le rózsaszín ajkamat.

- És most már tudod, hogy kell keresned? - kérdezte gúnyosan.

- Igen! Csakis a legtökéletesebbet hozzuk el! - mondtam boldogan, mire James szemforgatva rogyott össze a fáradtságtól - Gyere! Már meg is találtam. - ujjongtam és odavezettem a legkisebb és a legcsupaszabb fához, amit életemben láttam - Ez tökéletes lesz. - mosolyogtam rá, mire megkönnyebbülten magához szorított.

- Büszke vagyok rád. - nézett mélyen a szemembe - Megláttad, hogy ő is ugyan olyan tökéletes és ugyan olyan, mint a többi. Sőt, még szebb. - mosolygott rám és vártam, hogy az ajkait a sajátjaimon érezhessem. James közelebb hajolt hozzám és vágyakozva nézte a számat. Fájdalommal, keserűséggel és szomjjal nézte bogyó színű ajkaimat és ettől a várakozástól kiszáradtak. Benedvesítettem a nyelvemmel, James pedig felnyögött egyet. Látszott rajta, hogy nem bírja sokáig és vagy megcsókol vagy itt azonnal bedönt két fa közé és azonnal magáévá tesz. Lehet még élveztem is volna és nem törődtem volna egy figyelő tekintetre sem. Per pillanat csak érezni akartam telt ajkait a sajátjaimon.

Még közelebb hajolt. A ajkaink szinte már összeértek és James úgy lopkodta előlem a levegőt én meg vissza, hogy majdnem megfulladtam.

- Úgy kapkodod a levegőt előlem, hogy mindjárt megfulladok. - suttogta ajkaimra, én pedig azonnal eltávolodtam tőle és üvegessé vált a tekintetem. Megijedtem. Megijedtem, mert pontosan ugyan ezt mondta amit Richárd. Őt hallottam közben de Jamest láttam és ez teljesen összezavart. Ennek nem így kellett volna történnie..

- Amy mi a baj? - aggódó tekintettel nézett rám, én pedig úgy, mint aki sokkot kapott. James kérlelt, hogy szólaljak meg de nem bírtam. Csak ott álltam és össze vissza kapkodtam a tekintetemet. Aztán beütött egy oltári nagy hülyeség.

Odarohantam hozzá, a nyaka köré fontam a kezem és megcsókoltam. Ez volt életünk legszenvedélyesebb csókja és egyben a legostobább tettem. Richárd miatt csókoltam meg. Hiszen ő is pont ugyan azt mondta, amit James, szóval ha megcsókolom, akkor talán az is olyan érzés lesz.

Persze ez csak a hiány érzetem volt. Tudtam, hogy nem lehet olyan és nem is lesz. Nem kellett volna megcsókolnom, de mégis annyira jó volt. Nyelvünk táncolni kezdett és a szenvedély csak tovább nőtt.

- Menjünk haza, a fa ráér később is. - mondta perverz mosollyal az arcán mire bólintottam.

- Rendben. - lihegtem az ajkaira, aztán újra megcsókoltam.

Azt hiszem megtörtént. Azt hiszem újra beleszerettem.