Késő estére járt mikor hazaértem és teljesen átfagytam egy szál bőrkabátban. Mindenki a kanapén várt és kérdőn néztek rám, hogy merre jártam.

- Csak sétálnom kellett.. - vontam vállat, majd egyenesen felmentem a lépcsőn, be a szobámba. James dugta be a fejét a résen és mielőtt bejött volna kopogott, hogy szabad- e. Bejött és leült mellém az ágyra.

- Mond, mi a baj? - kérdezte szomorúan és a kezét a combomon nyugtatta.

- Én csak.. Hallottam, hogy mint vitatkoztok Bettyvel és nem tudom hová tenni. - néztem rá könnyes szemekkel és csak vártam a válaszát de ledöbbenve ült mellettem és meg sem bírt szólalni. Nem tudta mit mondhatna én pedig válaszokat akartam. - Kérlek James.. Nem titkolózhatsz előlem.

- Amy.. Értsd meg így is túl sokat tudsz. Nem akarom hogy még többet tudj és ne is kérd, hogy többet mondjak. - azzal felállt és kiment a szobámból. Magamra hagyott és nekem teli volt a fejem kérdésekkel és miértekkel. 

Az ablakból láttam, ahogy James elhagyja a házat és arra gondoltam itt a megfelelő pillanat arra, hogy kutakodjak egy kicsit a cuccai között. Bementem a szobájába és minden fiókját szekrényét feltúrtam. Mindenhova belenéztem még az ágy alá is sőt minden dobozba, de semmit sem találtam. A földön ültem és az ágynak támasztottam a fejem. Körülöttem mindenhol ruha darabok hevertek. Miközben búslakodtam a földön észrevettem a szőnyeg alatt egy papírnak a sarkát. Oda másztam és óvatosan kihúztam az anyag alól a papírt. Egy kép volt az. James volt rajta és mellette állt egy másik srác is akivel nagyon hasonló stílusuk volt. Nagyon fiatalnak tűnnek ezen a képen. Arra gondoltam biztos ő Paul vagy valami motoros haverja. Viszont a lap alján egy dátum volt. Valószínű, hogy az egyik a születési és a másik pedig a halálának a dátuma. De a dátum nem egyezik meg Pauléval. Sőt. Ha ez igaz, akkor a James mellett álló fiú 17 éves volt amikor életét vesztette. Valamiért könnyek folytak a szemembe és megsajnáltam őt, pedig nem is ismertem.

- Mit keresel a szobámban és mi ez a felfordulás?! - üvöltött velem James amitől halálra rémültem és felugrottam a földről.

- Én sajnálom James.. - mondtam sírva majd észrevette, hogy mit szorongatok a kezemben és kitépte az ujjaim közül.

- Tűnj a szobámból most azonnal Amy! - mondta visszafojtott dühvel én pedig kirohantam a szobájából. Az ajtóját úgy becsapta, hogy az egész ház beleremegett mire Betty jött fel és ölelt szorosan magához.

- Semmi baj kicsim. - mondta és elkezdte simogatni a hajam - Majd egyszer megbékél és mindent elmond. Már nincs hová menekülnie de adj neki egy kis időt hogy elbújjon. - hevesen bólogatni kezdtem majd lementünk a konyhába és Betty adott egy pohár narancslevet.

- Hol van anya? - kérdeztem hiányolva az anyukámat. Az ölelését akarom..

- Elment. - mondta szomorúan Betty és megsimogatta a karomat.

- Mégis hová? - néztem rá kérdőn. - már éjfél van.

- Fogalmam sincs. Azt mondta dolga van és hagyott három pizzás dobozt az asztalon, meg egy kis pénzt.

- Jellemző. - forgattam a szemeimet. Úgy 40 ezer forint hevert a pulton ami azt jelentette hogy minimum négy napig nem fog hazajönni. Igazi anya típus nem?

Bezabáltuk Bettyvel a pizzát aztán ő elment aludni én viszont maradtam még egy kicsit.. Ami azt jelenti hogy bealudtam.

Léptekre ébredtem fel és mivel a konyhai lámpa sor égett ezért láthattam ki ébresztett fel hajnalok hajnalán. James volt az aki észrevette, hogy a kanapét választottam az alváshoz.

- Mit keresel te itt? - kérdezte unottan - Miért nem a szobádban alszol?

- Én csak.. Bealudtam. - mondtam álmosan. Valamiért féltem tőle.

- Értem. - azzal tovább indult a konyhába és töltött magának egy pohár vizet.

- Hány óra? - kérdeztem és elindultam felé de úgy, hogy a pult közénk kerüljön.

- Hajnali négy óra van. - mondta unottan és mérgesen nézett rám.

- Nézd sajnálom, hogy feltúrtam a szobádat, de muszáj tudnom mi ez az egész. A bátyám vagy és tudni szeretném kérlek mond el. - könyörögtem.

- Nem akarlak megbántani. - mondta.

- Miért nem mondod el? - kérdeztem.

- Mert tudom, hogy nem bírnád elviselni. Főleg nem annyit amennyivel megtöltöttem ezt a házat az ide jövetelemmel. - mondta nyugodtan és mélyen a szemembe nézett.

- Ezt sem sokáig fogom tudni elviselni ugye tudod? - kérdeztem és belefúrtam a tekintetemet az övébe.

- Adj egy kis időt, rendben? - kérdezte és kikerülte a pultot majd megölelt.

- Rendben.

- Nem egyszerre fogom elmondani. Nem akarok fájdalmat okozni.

- De hisz ezek nem olyan dolgok.

- Tudom.. De ettől még mély sebeket tud ejteni a pici kis törékeny szíveden. Akármennyire is gyémántból van. Pont ezért törik össze olyan hamar és ezért kell vigyáznom rá. - mondta lágyan nekem pedig a könnyeim patakokban kezdtek folyni.

James karjaiban ébredtem fel újra a kanapén. Egész éjjel éreztem, hogy simogatja az arcom és még mindig nem hagyta abba. Úgy éreztem mintha egész végig ő vigyázott volna rám és isteni érzés volt. Ránéztem de ő még félálomban volt ezért próbáltam csendben kibújni a karjai közül. Nem akartam felébreszteni. Kivettem a hűtőből a pizzát majd felültem a konyhapultra és zabálni kezdtem. Közben néztem, ahogyan James úgy szuszog a párnába, hogy mindjárt mentőt kell hívni neki mert megfullad.

Vagy négy pizza került a mérges pocimba, ami közben kezdett megnyugodni. James időközben felkelt és ő is bevágott pár szeletet.

Már dél volt de Betty nem jelent meg a földszinten aminek bevallom őszintén picit örülök, mert azt terveztem, hogy beszélgetek egy kicsit Jamessel..

- Figyelj James.. - kezdtem elég nehézkesen - Tudni szeretném mi ez az egész és tudom, hogy nem szeretnél összetörni és megbántani, de tudni szeretném ki az a Dominik, hogy mi a te hazugságod.. Kérlek mond el.. - kérleltem. Tegnap James azt mondta, hogy el kellett játszania hogy a húga vagyok. Valamiért nem tudom hová tenni ezt az egészet.. Nem tudom elhinni, hogy nem a bátyám de igazából azt sem hogy az. És a legdurvább az, hogy nem tudom mit érezzek ezzel kapcsolatban. Nem vagyok szomorú mint ahogy gondoltam volna. Sőt talán egy picit örülök is mert így talán lehet köztünk valami, és nincs akkora bűntudatom.

- Amy. Miért akarod minden áron tudni? - kérdezte nyúzottan miközben a teraszon ültünk a kanapén jó sok párnával és takaróval. Bár még nem volt olyan hideg, jó érzés volt tetőtől talpig betakarózni.

- Nem akarom, hogy titkaid legyenek előttem. - mondtam neki őszintén. - Szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok melletted és bármit elmondhatsz nekem. - suttogtam magam elé és ő végig az arcomat fürkészte.

Elnézett a távolba és vártam, hogy elkezdje.

- Dominik a bátyád. - mondta ki nyersen, én pedig lefagytam de annyira, hogy a szám is nyitva maradt.

- Csukd be a szád még a végén belemegy valami. - kacsintott és egy perverz mosoly jelent meg az arcán.

- Még mindig gyerekes vagy és undorító. - mondtam grimaszolva. - Mesélj róla. - suttogtam komolyan. A válasza mélyebben érintett mert nem számítottam arra hogy ezt mondja majd.

- Én Dominikkal nőttem fel, mert apám mindkettőnket magával vitt. Így te nem ismerhetted. - köszörülte meg a tokát úgy, mintha most kezdene bele egy nagy hazugságba, hogy elfedje a többi hazugságát - Amit pedig már tudsz az az, hogy mindketten benne voltunk az illegális motorozásban. Jók voltunk. Imádtam őt.. Tudod, ő volt a legjobb barátom és a testvérem egyben. És bár ő fiatalabb volt nálam, mégis ő volt apám helyett apám. Ő volt a családom.. - monda keserűen.

- Hogy-hogy csak volt? - kérdeztem.

- Dominik életét vesztette egy versenyen. A motor kerekei megcsúsztak a jeges úton és bele esett a folyóba. Nem tudott úszni és a fejét is beverte, ami ájuláshoz vezetett.. Mire megtaláltuk már nem lélegzett.. - mondta és a karkötőjét elkezdte el tépni idegességében. Könnyei végig folytak az arcán. Rátettem a kezemet a kezére, hogy ne tépje tovább a karkötőjét a bőrével együtt.

- A karkötő. Ugyan az a dátum van rajta mint a képen. Ez az ő dátuma ugye? - kérdeztem tőle lágyan és közben simogattam a karját, hogy megnyugtassam.

- Igen az övé. - mondta rekedtes hangon. Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék. Úgy érzem, mintha még mindig nem tudnék semmit Dominikról, az életéről, a haláláról. De tudtam, hogy ez egy fájdalmas téma lesz Jamesnek.

- Azért nem akartad elmondani ezt az egészet, mert te törsz össze nem pedig én. - suttogtam és próbáltam megérteni miért titkolta.

- Nem Amy. Állt fel. Nem akartam, hogy megtudd, hogy volt egy nagyszerű bátyád aki egész végig védett és imádott, pedig te nem is ismerted és egyáltalán nem is tudtál róla! - ordibált idegesen amitől megijedtem és a szavai tartalmától pedig egyenesen lefagytam. - Én pedig megöltem. - üvöltött hangosabban majd összerogyott a padlón. Gyorsan felkeltem és odarohantam hozzá. Az egész testemmel próbáltam átölelni és vigasztalni, mintha ezáltal megvédhetném a kíntól és a fájdalomtól amit érez.

- Nem a te hibád. - suttogtam a fülébe majd megfogtam az arcát és megemeltem, hogy a szemembe nézzen. - Nem a te hibád James. - mondtam halkan és belefúrtam a tekintetem az övébe, hogy megértse. - Baleset volt és fogadok, hogy jó testvére voltál. Ne okold magad. - simítottam végig az arcán mire teljes erejéből magához húzott és olyan szorosan megölelt, hogy a lelkem átvándorolt a túlvilágra..

Látni, hogy James ennyire szétzuhan és bűntudatos, teljesen letört engem is. És mit mondhatnék arra, hogy volt egy másik bátyám is? Aki egész életemben ott volt mellettem de én nem is vettem észre és nem is ismertem. A legrosszabb talán az ebben az egészben, hogy tudom, ez még nem a vége.. Ez a kezdete az egész történetnek.

Egy picit hosszabbra sikerült a rész, de remélem ennek ellenére is tetszett nektek 😊
Szép estét mindenkinek 💕