Felmentem az emeletre és benéztem az első szobába. Azonnal rájöttem, hogy ez egy nagyon rossz ötlet volt.. Sosem kellett volna benyitnom abba a szobába.
-----------------

Sziasztook!

Nem bírtam tovább várni a következő résszel és titeket sem akartalak húzni egy ilyen befejezéssel szóval itt a kövi rész remélem tetszeni fog 😊

Richárd nem zavartatta magát mikor meglátott az ajtóban. Sőt élvezte is a jelenetet. Én viszont minden lehetséges módon összetörtem..

- Nem csatlakozol Baby? - perverz és undorító mosoly jelent meg az arcán amitől hánynom kellett. Keresztbe tettem a kezem és nekidőltem az ajtófélfának. Magyarázatra vártam de nem értem minek.. Richárd épp egy szőke szépséget fogadott aki teljes élvezetet nyújtott neki. Miután benyitottam kihívóan hagyta abba annak a szemétládának a kényeztetését és hozzábújt Richárd mellkasához. A legszebb az egészben az volt, hogy a jobb oldalán egy fekete hajú lány is helyet kapott. Tényleg nem értem milyen magyarázatra várok..

- Na, gyere. - kérlelt. - Natasha már benedvesítette neked a pályát. - kacsintott majd lenyomta a szőke fejét hogy tegye a dolgát.

- Egy utolsó undorító féreg vagy Richárd. - undorodva néztem rá majd kimentem a szobából és becsaptam az ajtót. Ahogy sejtettem nem jött utánam sőt valószínűleg el is érte a csúcsot mivel akkorát nyögött, hogy a földszinten lévő emberek is hallhatták attól függetlenül hogy üvölt a zene.

Összetörve mentem az első szabad fürdőbe amit kulcsra zártam és lecsúsztam a hideg kőre. Zokogtam mert azt hittem igaz amit mond. Minden szavát elhittem. És talán az bánt a legjobban hogy egyáltalán nem zavartatta magát amikor rajta kaptam sőt.. Folytatta. Ekkora megaláztatásban még sosem volt részem.

Pár óra elteltével tudtam csak összeszedni magam. Vagy tízszer hívtam Nancyt de miért is vette volna fel.. Egyedül éreztem magam és elveszettnek. Jamesnek talán igaza volt. Nem kellett volna.

Felálltam és odamentem a tükörhöz hogy rendbe szedjem magam amennyire csak lehet. Ki kellett menjek a fürdőből a friss levegőre hogy magamhoz térjek. Úgy éreztem magam mintha még két üveg whiskyt ittam volna. Összeszedtem magam és magabiztosan hagytam el azt a helyet ahol összetörtem. Kimentem a kertbe és az egyik asztalon lévő cigarettából elcsórtam két szálat és a gyújtót. Leültem a kert egyik csendesebb részébe egy hintaágyra és rágyújtottam. Újból nem érdekelt hogy mérgezem magam, egyszerűen jól esett és megnyugodtam. Beszédültem tőle ezért lefeküdtem és behunytam a szemem. Pár perccel később újra rágyújtottam és elkezdtem pásztázni a csillagokat. Gyönyörűek voltak nem úgy mint én. Szörnyen éreztem magam.

Éreztem ahogy besüpped alattam hintaágy.

- Nem kéne még jobban tönkre tenned magad. - mondta nyugodtan Max.

- Nem érdekel különösebben. - mondtam unottan.

- Engem viszont igen mert nem éri meg. - felültem és ránéztem. Aggódó tekintetét az enyémbe fúrta és hírtelen úgy éreztem magam mintha pucéran állnék előtte.

- Ki vagy te? - abban a pillanatba minden beütött. A sok pia, amit Richárd tett és a cigi amitől rettenetesen beszédültem.

Később csak azt éreztem, hogy egy meleg kocsiban ülök. Lámpák fénye haladtak el mellettem és egy meleg kezet érzek a combomon. Lassan próbálok odafordulni de nagyon nehezen megy. Hasogat a fejem és éget a szemem a sok sírástól. Max ül mellettem és bíztató pillantást ajándékoz nekem. Csak kábán néztem rá majd újra lehunytam a szemem és megint elnyomott az álom.

Arra keltem fel hogy Max leállítja a motort és az autó leáll alattunk. Lassan kinyitom a szemem és észreveszem hogy teljesen rádőltem a mellettem ülő fiúra. Mordultam egyet és gyorsan felakartam kelni róla de közbeszólt.

- Maradj. - fogta meg a karomat és elkezdte simogatni. Eszem ágában sem volt vitatkozni vele.

Mikor újra felkeltem már reggel volt. A nap csodásan sütött be az ablakon és valami csoda folytán teljesen jól voltam, leszámítva egy kis fej és szem fájást. Felültem az ágyban és ráébredtem hogy nem is a saját ágyamban vagyok de még csak nem is ismerős. Francba.

Fehérnemű volt rajtam és egy bő fehér póló. Mit csináltam és kivel?! Gyorsan kikeltem az ágyból és elkezdtem levetkőzni hogy átvegyem az esti ruhámat, mikor belépet valaki a szobába.

- Szia! - mosolyogott rám egy velem egy idős lány. Nem zavartatta magát én viszont annál inkább mivel egy szál fehérneműben ácsorogtam előtte.

- Szia? - kínosan éreztem magam.

- Ha gondolod adhatok neked valami kényelmesebb rucit amiben haza mehetsz. - mosolygott rám és végigmért. Az egész testem lángba borult. Nem tudom miért lettem ennyire szégyenlős. Talán mert nem értettem semmit. Nem tudtam hol vagyok, hogy ki ez a lány.

- Ömm.. - hezitáltam. - Az jó lenne, de te ki vagy? - kérdeztem.

- Oh szörnyen udvariatlan vagyok. Victoria vagyok. - odajött hozzám és szorosan magához ölelt. Fokozhatjuk még ezt?

- Victoria hagyd már békén szegényt. - csattant fel az ajtóból Max mire megnyugodtam de aztán rájöttem hogy még mindig szinte pucér vagyok.. Még valaki esetleg?

- Max hol a picsában vagy?! - ért az ajtóhoz egy magas jóképű férfi. Megállt az ajtónál és rám nézet majd nyögött egyet.

- Nos.. Ez kissé kínos. - mondtam végül hogy észrevegyék magukat de mindenki a helyén maradt és inkább rám vártak hogy elhagyjam a helységet.

- Hahó. - szóltam rájuk mire mindenki kiment a szobából. Gyorsan visszavettem a fehér bő pólót amiben aludtam majd Victoria lépett be újra az ajtón egy fekete csőnadrággal a kezében.

- Tessék ez jó lesz rád szerintem. - mosolygott rám kedvesen és közben átnyújtotta nekem a nadrágot amibe gyorsan belebújtam.

- Köszi. - mosolyogtam. - Tökéletes.

Max jött be az ajtón és kiküldte Victoriát majd becsukta az ajtót mögötte. Odajött hozzám és végigsimított a karomon.

- Ne haragudj a húgom miatt. Barátkozós típus.. - mosolygott kínosan rám.

- Ne érezd magad kínosan. - legyintettem - Én álltam előttetek fehérneműben. - nevettem és lángba borult az arcom.

- Nincs mit szégyellned. - kacsintott. - Gyere hazaviszlek. - mondta és azzal ki is ment az ajtón. Követtem végig le a lépcsőn. Az egyik sarokban a másik fiú, (gondolom a bátyja) állt és végig mért. Ijesztő volt. Nem találkoznék vele az utcán sötétedés után.

Mikor kiértünk a házból körül néztem és azonnal tudtam hol vagyunk..

- Te itt laksz?? - akadtam ki. Igazából nem tudom min.

- Igen. Miért, baj? - nevetett fel.

- Nem csak.. Szóval te vagy az új szomszéd.. - estem gondolkozóba. Persze kinevetett. - A barátnőm mondta hogy beköltöztek az Parker House-ba. És ő pont abban a házban lakik. - mutattam a mellette lévő házra.

- Így már mindent értek. - nevetett. Annyira aranyos volt ahogy nevetett. Göndör fürtjei össze vissza álltak és a borostás pofija még vonzóbbá tette.

Beszálltunk az autóba. Olyan kényelmes volt az ülés. Ilyenkor sajnálom hogy közel vagyok az otthonomhoz.

- Kényelmes? - nevetett fel Max és én újra kínosan éreztem magam.

- Miért költöztetek ide? - kérdeztem mikor kihajtottunk az útra.

- Mi az a fajta család vagyunk akik mindig költöznek. Most erre a házra esett a szülők választása. - mondta halvány mosollyal de szerintem volt mögötte pont elég titok.

- Munka? - kérdeztem az utat nézve.

- Igen. Talán munka. De szerintem csak menekülnek. - mondta komorabban.

- Mégis mi elől? - néztem rá érthetetlenül.

- Minden elől. - nevetett. Jobbnak láttam ha nem kérdezősködöm tovább így csöndben maradtam.

Max hazahozott és gyorsan ment is tovább. Beléptem a házba ami üresen fogadott. Jó volt egyedül lenni egy kicsit és gondolkodni. Bár annyira nem lenne rossz ha anya végre haza találna. Már napok óta nem tudom mi van vele.

Bementem a fürdőbe és vettem egy nagy forró fürdőt. Csak élveztem. Nem gondolkodtam arra mit csinált az a seggfej csak hagytam hogy ellepjen a víz a sok habbal. Miután végeztem kicsit megszárítottam a hajam és felvettem a pizsimet. Imádtam rövid nadrágban mászkálni itthon.

Richárd persze több üzenetet is hagyott és nem egyszer hívott, de nem érdekelt.. Egyszerűen nem bírtam vele beszélni. Nem bírok vele beszélni mert szeretem. Ő pedig teljesen összetört.