Mikor felnéztem Ryan tekintete megtalálta az enyémet. Mosolyogva nézett rám és egy csókot nyomott az orromra.

- Ryan! - bújtam közelebb hozzá - Annyira nagyon hiányoztál!

- Tudom Kicsim. Sajnálom, hogy balesetet okoztam. - bújt hozzám.

- Az a lényeg, hogy jól vagytok. - simítottam végig az arcán.

- Ő is jól van? - nyelt nagyot félve.

- Már otthon pihenget. - mosolyogtam rá. - Te nagyobb sérüléseket szenvedtél. - szomorodtam el újra.

- De tudod, hogy köszönés nélkül sosem mennék el. - csókolt meg. - Egyébként.. Hogy hogy befeküdtél mellém? - vigyorgott.

- Nem bírtam tovább nélküled. - húztam fel a vállam.

- Én sem.

- Fáj valamid? - keltem fel mellőle, hogy jobban szemügyre vehessem.

- Minden okés. Semmim nem fáj.

- Biztos? - vontam fel a szemöldököm.

- A fejem egy kicsit. De már tegnap este óta fent vagyok. Volt időm kijózanodni.

- Te már tegnap este óta fent vagy és hagytál aludni?! - akadtam ki.

- Olyan édesen aludtál és gondoltam a sok aggódástól egy szemhunyásnyit sem aludtál, úgyhogy hagytalak, hogy kipihenhesd magad.

- Felébreszthettél volna. - szomorodtam el. - Ezentúl minden perc számítani fog. - néztem mélyen a szemeibe.

- Nekem eddig is számított.- mosolyodott el, amitől még rosszabbul éreztem magam.

- Tudom és sajnálom, hogy nem mutattam ki az érzéseimet és..

- Hé. - nyúlt az állam alá, hogy felemelje a fejem és így a szemébe tudjak nézni. - Te kimutattad. Csak az a szeretet nem felém irányult. - vont vállat szomorúan. - Elfogadtam.

- Ne. Ne fogadd el mert ez így nem normális. - hunytam be a szememet. - És igazából nincs mit elfogadnod. - néztem hírtelen a szemébe.

- Mi történt? - nézett rám érdeklődve.

- Beszéltem Richárddal. - mondtam ki nehezen.

- És? - sürgetett.

- Rájöttem, hogy rád van szükségem. - csuklott el a hangom. Ryan arcán talán a hezitálást véltem felfedezni.

- Milyen sokáig tartott. - mosolyodott el és közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson.

Már csak pár nap és karácsony. Ryan és David már jól voltak és kipihenték azt a napot, amelyen balesetet szenvedtek. Ryan és köztem egyre jobb a hangulat és minden egyes nap jobban szeretem és tisztelem. Ezt minden nap el is mondom neki, amiből szerintem már kezd kicsit elege lenni, de nem bánom. Tudnia kell, hogy csak és kizárólag ő jár a fejemben egész nap.

Délelőtt felhívtam Jamest, aki egyébként anyánál csövezik a kanapén. Arra gondoltunk, hogy itt maradhatna karácsonyig, hogy ne egyedül keljen lennie abban a nagy kastélyban amiben él, szóval rávettük anyával, hogy maradjon arra a pár napra. 24-én reggel itthon karácsonyozunk kettesben Ryannel, este pedig anyánál. Ma viszont feldíszítjük a fát és az egész házat karácsonyi hangulatba hozzuk, majd átmegyünk anyának is segíteni. James is segíthetne, de ő nem az a segítőkész fajta ember.

- Hova raktad az égőket? - kérdeztem Ryantől, miközben az összes létező dobozt és szatyrot átkutattam a házban és a garázsban is.

- Nem tudom, talán az egyik dobozban. - kiabálta vissza.

- Köszi! Ezzel marha sokat segítettél! - üvöltöttem vissza. - Itt vagy száz doboz van és mindegyiket kinyitottam. - mondtam unottan magamban.

Tovább keresgéltem, hátha nem vettem észre egy dobozt, amiben az égők és a karácsonyi díszek lehetnek, mikor észre vettem egyet, ami bontatlannak tűnt. Oda sétáltam és leültem a földre, hogy kinyissam. A szikével belevágtam és szétnyitottam, de a tartalmára nem készültem fel..

A doboz képeket tartalmazott az Argent családról, de nem is akármilyen képeket. Két boldognak tűnő szülő tart egy kisbabát, miközben Ryan, Max és Vic is széles mosolyt villantanak a kamerába. A kisbaba valószínüleg Hope lehetett. Végig simítottam a képen és az ujjam megállapodott Vicnél.

- Most itt kellene lenned. - suttogtam és két kövér könnycsepp folyt végig az arcomon. Mielőtt többet is kiengednék gyorsan tovább lapozgattam a képeket és rájöttem, hogy ez a doboz nem a boldog emlékeket gyűjti. Vicről és Hoperól, egy széthullott családról szólt. A képeket félre rakva a dobozba pillantottam. Egy kisbabáknak való rágcsálós plüss szerűség foglalt helyet amit azonnal ki is vettem a dobozból. A másik dolog amit kivettem, az Vic egyik képe volt, ami arany keretben díszelgett. Amikor náluk voltam sokszor láttam a szobájában ezt a képet és gyűlölte, mert az anyja sosem tette ki, illetve ha ki is tette, mindig a fal felé fordította. Ezért inkább Vic megfogta és felhozta a saját szobájába.

Ezzel a két tárggyal mentem fel a garázsból (úgy két lépcsőfoknyit) a házba és a kandalló peremére tettem a plüssöt és Vic fényképét. Ryan a hátam mögé settenkedve átölelt és a fülembe szuszogott.

- Mit csinálsz? - fúrta az arcát a hajamba és beleszimatolt.

- Kirakom ezeket, hogy velünk lehessenek. - mosolyogtam és próbáltam elhúzódni tőle, hogy végre észre vegye mit is pakolok ki a kandalló tetejére.

- Ezeket honnan szerezted? - engedett el és mellém lépett.

- Egy dobozban találtam. Emlékszem a képre. - mutattam a kis tárgyra - A mamátok mindig elfordította a fal felé, ezért Vic felvitte a szobájába. Amikor átmentem hozzá, mindig az volt az első dolga, hogy megfordítsa a képet. - meséltem, mintha nem tudná.

- Én vettem Hopenak. - Hope felmordult egyet mellettünk - Nem neked. - nevetett fel, mire elmosolyodtam. - Amikor megszületett ez volt az első amit a kezébe nyomtam. Meglepő, de imádta. Soha nem eresztette el én pedig büszke voltam, hogy sikerült tökéletes ajándékot választanom neki. - ölelt át és közelebb húzott magához. - Köszönöm. - csókolt a hajamba.

- Ugyan mit? - fordultam felé mosolyogva.

- Köszönöm hogy ennyire figyelsz azokra, akik már nem lehetnek itt és fontosak voltak. - tűrt egy tincset a fülem mögé.

- Ezt nem kell megköszönnöd. - suttogtam.

- Dehogynem. - suttogta vissza és és egy csókot lehelt az ajkaimra.

Késő délután átszaladtunk anyuhoz, hogy segítsünk kidíszíteni a házat és hogy süssünk valami sütit holnapra. Mikor kinyitottam az ajtót, egyből észrevettem, hogy anya bombaként szalad felém, hogy megölelhessen. Miután kiszorította belőlem a szuszt, Ryanen volt a sor. Anya imádta Ryant, én pedig imádtam nézni őket, mert annyira édesen viselkedtek egymással.

Levetkőztünk majd leraktuk a cuccunkat és megnéztük, hogy miből tudjuk feldíszíteni a házat.

- Kintre is szeretnék valami díszt, azt esetleg a srácok is megcsinálhatnák, mi meg addig elkezdünk sütni.

- Már megyünk is. - engedelmeskedett Ryan, majd egy csókot nyomott a fejemre és kimentek Jamessel. Nem aggódtam miattuk, mert tudtam, hogy James felnőtt és nem fog ártani Ryannek, úgyhogy nyugodtan térhettünk át a konyhára.

- Már kikészítettem pár dolgot, ami a sütéshez kellhet. - nézett körül.

- Párat? - nevettem fel, ugyanis a pulton egy centi hely sem volt. - Mit fogunk sütni?

- Mézes kalács, puszedli, bejgli..

- Wáow. Az egész várost meghívjuk vacsorázni? - nevettem fel mire anya rácsapott a fenekemre egy ronggyal.

- Ez egy szép ünnep, ne rontsd el. Terveim vannak. Meglepetés.

- Jól van. - bólintottam és megpusziltam az arcát.

Elég gyorsan összedobtuk a dolgokat, így már csak be kellett dobni a sütőbe. Ameddig sültek a finomabbnál finomabb sütik - amiket amúgy nem szeretek, de sebaj - addig elkezdtük feldíszíteni a fát.

- Elkezdtétek nélkülünk? - kérdezte James.

- Mióta szeretnél te bármit is csinálni, ami a karácsonnyal kapcsolatos? - nevettem fel.

- Nem tudom. - vont vállat. - Talán megszerettem az idők alatt. - fogott meg egy gömböt és felrakta a fára. - És itt meg is állt a kedv. - dőlt vissza a kanapéra.

- Túl szép lett volna. - motyogtam.

Miután megsült az összes süti és az egész házat csillogásba borítottuk, leültünk beszélgetni. Én és Ryan a kanapéra anyáék pedig egy egy fotelbe. A hó valóságszerűen zuhogott, és a világítás csodálatos és mesebeli volt, így Ryannel úgy gondoltuk, hogy itt az idő elmondanunk valamit.

- Anya, James. - kezdtem idegesen és Ryan a combomra tette a kezét. - Kisbabánk lesz. - mosolyogtam rájuk, mire könnyekbe borultak.

❄❄❄

Először is nagyon boldog karácsonyt szeretnék nektek kívánni és remélem nagyon jól fognak telni az ünnepek😊🎄
Remélem tetszett az utolsó rész, semmi nagy durranás nem történt ebben a részben igazából nyugalmat szerettem volna, hogy így zárhassuk le ezt az évet és ezt a történetet😊
Holnap hozom nektek a Karácsonyi különkiadást, ami igazából más jellegű rész lesz de remélem tetszeni fog nektek ugyanis ez az én ajándékom nektek, amiért idáig kitartottatok mellettem❤
26-án csak egy kis aprósággal jövök nektek és egy kis információval, de remélem, hogy velem tartotok azért🙄

Mégegyszer kellemes ünnepeket nektek és holnap reggel már olvashatjátok is a következő részt
Puszi nektek!! 😘❤🎄