(Egy kicsit ismét ll assan, de itt a folytatás.)

Lassacskán, mert az az átkozott busz nem ment túl gyorsan valamiért,  elértük a megállót ahol nekem le kellett szállni. Persze Jongup is leszállt, sőt, egész házunkig kísért.
- Ha gond van jelezz valahogy Zelo-nak. Jó? - bólintottam hogy jó - Aztán vigyázz magadra most már. - hiába, még mindig furcsának tartottam kedvességét - Na, akkor én megyek is. - megérintette karom aztán elfordult s elindult vissza a buszmegálló felé.
Egy pár percig csak merdten néztem utána, aztán mikor feleszméltem besprinteltem a házba.

Ez volt a hétvégén. Semmi más extra nem történt velem. Hogy is történhetett volna ha ki sem mozdultam a házból? Na ugye...
Most meg megint az az átkozott hétfő van és én füleimben bömbölő zenével igyekszem túlélni azt a kínzóan hosszú fél órát míg a tanár méltóztatja a terembe tolni az irtózatosan nagy seggét. Egy disznó látszatát kelti az egész ember, de nála jobb tanárt el sem lehet képzelni. Imádom, még akkor is ha extra szigorú.
Néha felnéztem azért telefonomból, hogy hátha megjött már a tanár. Ugy tűnt késik és én hiába várom gyors jöttét. Persze helyette bár bunkó majom már megérkezett. Undirítóak. Fogadni mertem volna, hogy én vagyok a pletykájuk tárgya, megint. Sőt, úgy éreztem, hogy ez a nap sem fog elkezdődni úgy, hogy ne kötnének belém.
Mit ad isten, az egyik barom közeledett is felém. Fél szemmel láttam azért, ahogy azt is, hogy a barátai figyelik mi lesz.
- Úgy hallom jó volt a buli a hétvégén. - kitépte szinte a fülesem fülemből.
- És ha igen akkor mi van? - meglepődhetett mert fülesem simán kiszedtem kezéből.
- Elvesztetted végre a szüzességed? - attól a gúnyos hangnemtől amit megütött hányingerem lett.
- Semmi közöd hozzá. - tudom nem volt helyes, de felkeltem és odébb löktem. Neki se kellett több máris visszaugrott hozzám és hátracsavarta kezem.
- Még van pofád pattogni? - úgy megszorította karom, hogy szó szerint üvöltöttem - Megtanítom én neked, hogy hol a helyed.
- Miért nem egy saját súlycsoportodból valóval kekeckedsz mi? - fogvatartóm felvinnyogott s ezzel egyidőben el is engedett. Így aztán megfordulhattam s láthattam egy magas, tetovált fiút amint fogvatartóm fogta vállánál. Tetovált igen. Látszott mert a pólója nem takarta teljesen karjait sem nyakát.
- Gyere csak ki velem. - az a tetovált fogra kínzóm s ahogy volt, vállánál fogva kivonszolta a teremből.
- Hé Yongguk azért ne nyírd ki. - szólt utána egy szőke fiú.
- Menj inkább utána. - szólt rá egy kedves arcú fiú, és ő ment is, a szöszi meg követte.
- Na mutasd. - Zelo érintette karom s emelte is fel. Rögtön feljajdultam.
- Hagyd csak, majd elmúlik. - hiába szóltam rá ő csak megtapogatta karom mire én csak jajgattam.
- Jah persze. Na menjünk csak el az orvosiba. A tanár úgyse jön még, elmarad az első közös óránk. - úgy mosolygott rám, hogy valamiért azt kezdtem érezni hogy, ebben az ő illetve a barátai keze van.
- Jó, menjünk. - mondtam csak sóhajtva. Még jó hogy nem pakoltam ki semmit, táskám fel tudtam venni vállamra. Persze ettől is meg szabadítottak, mégpedig akkor mikor elértünk az ajtóhoz, illetve kiléptünk azon a folyosóra. Mégpefig Jongup volt aki elvette tőlem s hozta aztán utánam, utánunk.
Az orvos szerencsére csak erős zúzódást állapított meg karomon amit be is tekert szépen fáslival. Semmit nem kell vele tennem csak pihentetni. Ennek érdekében írt egy igazplást amivel egy időre kivonhatom magam a testnevelés és ahhoz kapcsolatos dolgok alól.
- Azt hittem már ki se jössz. - Zelo természetesen megvárt s nem volt egyedül. Meg is lepett rendesen, főleg, hogy aki őt ölelgette az a tetovált srác volt aki kínzóm kihúzta a teremből. - Na de mi a helyzet a karoddal? Csak nem eltört? Ugye nem? - aranyos volt hogy úgy aggódott mintha legalábbis közeli barátok lennénk. Holott semmi ilyenek nem voltunk igazából.
- Csak zúzódás. - láttam ahogy megkönnyebbül - Köszönöm, hogy segítettetek. - s láttam azt is hogy mennyire meglepődik mikor meghajolok előtte s a barátja, barátai előtt - Most jobb ha megyek. - táskám el is vettem szerencsésen a szintén meglepett Jongup kezéből - Még egyszer köszönöm, de nem érdemes miattam verekedni. - mert valahogy biztos voltam benne hogy az a Yongguk megverte kínzómat. Hátat is fordítottam nekik. Célom volt otthagyni őket, de egy lépés megtétele után máris megállítottak.
- Na ácsi, ez nem így megy. - rá néztem arra aki megállított, igy láthattam hogy az a kedves arcú fiú tarkón csapja őt.
- Ne ijessz már rá Daehyun. Mit mondtam én neked erről?
- Úgy kell, neveld csak meg a marháját Youngjae. - mondta ezt nagy büszkén a Zelo-t ölelgető - Te meg - intézte szavait már nekem - nem kell az a hülye formalitás. Hanyagold. - bólintottam csak, hogy értem s megjegyeztem - Egyébként Yongguk vagyok, az a vadvarom ott Daehyun, mellette Youngjae, Jongup-ot meg Zelo-t ismered. A többieket meg majd megismered alkalomadtán.
- Elég nagy a baráti társasáunk. - mosolygott Zelo, majd megpuszilta Yongguk-ot az arcán - Nem akarunk ma kicsit lógni? - kérdezte is tőle.
- A fejembe látsz édesem. - s Yongguk máris lopott egy kis csókot tőle - Akkor indulás. Aki utoljára ér a kávézóba az fizet. - Daehyun el is futott, utána ment Youngjae is, meg Zelo s Yongguk is, na meg Jongup is. Csak én maradtam ott, mintha csak gyökeret eresztettem volna.
- Hé, gyere csak te is velünk. Utóbbi lépett vissza értem, vette el ismét táskám és karolta át vállam ép karom felől.
Feleszmélni se hagyott, hagytak időt, máris velük tartottam s ezzel együtt, életemben először, lógtam is a suliból. Suli egy frászt, de a megnevezés teljesen lényegtelen.