Egy kissé fájó fejjel ébredtem fel.  De hol is? Felültem, s a kezdeti ijedtség után rögtön ellenőriztem magam. Nem éreztem sehol sem fájdalmat. Igazán nem tudom miért tettem ezt csak úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Eztán néztem csak körül, hogy hol lehetek. Semennyire nem volt ismerős a szoba, sőt, a ruhák sem amik rajtam voltak azok sem. Kezdtem már kétségbe esni.  Higy őszinte legyek nagyon nem voltam nyugodt. Főleg akkor nem mikor a szoba ajtaja hirtelen kinyílt. Hátráltam volna ha lehetett volna.  De nem lehetett.
- Jó reggelt. - Jongup...? Elég furán nézhettem rá mert aggodalmas fejet vágott. - Hogy érzed magad? - közelebb jött én pedig kicsit még odébb húzódtam - Nem kell félned, nem bántalak téged. - vissza akartam vágni, hogy nem hiszek neki. De nem tettem hisz itt vagyok, feltehetően nála, és semmi bajom. - Emlékszel valamire? - égni kezdett arcom egyből, éreztem, de nemet intettem fejemmel. Észre sem vettem, hogy közben még közelebb jött, sőt, egy kisebb tálcát tett le ölembe. - Egyél kicsit,  jót fog tenni. - ellenkezni szerettem volna, de hasam megszólalt ezzel egy pillanat alatt lebuktatva engem. De mégsem kezdtem el enni egyből.
- Miért segítettél,  miért nem rúgtál te is belém mint a többiek? - le sem vettem róla szemeim. Tudni akartam igazat mond e vagy sem. Persze még így, is megjátszhatja magát, de en akkor is látni akarom.
- Miért kellett volna ilyet tennem? Jobban mondva miért baj, hogy segítettem neked csak úgy? Hm? - kérdésre kérdéssel felelni nem szép dolog, de érthető mégis részéről.
- Mit kérsz cserébe? - én sem voltam másabb mint ő.
- Hogy mondod? - tudom hogy értett mégis elég döbbent fejet vágott.
- Jól hallottad. Senki se segít csak úgy. Főleg nekem nem. - nem kellene ilyennek lennem, rögtön támadni, de nem tudok csak ugy hinni senkinek, neki sem hiába Zelo barátja.
- Egyél inkább egy kicsit. Hátha utána nem beszélsz butaságokat. - úgy tűnt megbántottam őt. Pedig csak igazat beszéltem.
- Nem vagyok éhes. - hasam jelzett, nem is egyszer, mégis mást mondtam.
- Hallom. - nem tágított.
- Haza akarok menni. - mondtam volna még, hogy vissza akarom kapni a ruháim, de egy telefon csörgés meggátolt benne. Vagyis inkább az, hogy Jongup otthagyott engem. Ám nem olyan sokáig. Mert alig keltem fel ő máris visszatért. Így aztán ijedtemben visítva hozzávágtam az egyik párnát az ágyról.
- Mondtam, hogy nem kell félned tőlem. - mosolygott rám miközben ment, hogy visszategye a párnát az ágyra - Egyébként Zelo hívott. Kérdezte jól  vagy e, meg mondta, hogy kiderítette ki drogozott be téged. - nagyra nyíltak szemeim. Szerintem rögtön rájött, hogy hazudtam az estét és az emlékeimet illetően. - Ne aggódj nem tesz egyik sem többet ilyesmit. Se veled se mással.
- A ruháim... - nem voltam túl értelmes tudom.
- Oh igen.. bocs de azok még a fürdőben vannak. Javaslom ne abban akarj haza menni. - magyarázott s közben a szoba egyik szekrényéhez ment, amit aztan ki us nyitott és némi keresgélés után elő is vett egy szürke együttest, egy térdig érő melegítő szerű nadrágot és egy pólót. Ezt mind odahozta nekem s kezeimbe nyomta. - Vedd inkább fel ezeket. Jó?
- Te... - eszembe jutott valami - te vetted le a ruháim?
- Dehogy.  Te dobáltad le.  Hozzáteszem ugy vágtad hozzám őket, hogy azt hittem kiesek a fürdőszobából. - ahogy beszélt nekem úgy kezdett újra égni az arcom - Aztán persze bealudtál a kádban, úgyhogy utána már én öltöztettelek fel. - fel akartam pofozni, de szerencsére folytatta - Hozzátenném, hogy csukott szemmel elég nehéz volt. - nem hiszem el. Csak azért nem pofozom fel mert tulajdonképpen segített nekem.
- Menj ki. - elmosolyodott, de hogy minek nem tudom - Fel szeretnék öltözni.
- Rendben. - még mindig mosolyog - De aztán egyél is mielőtt kihűl minden. - mondta még s aztán valóban kiment.
Nem nyugodtam meg. De... valahogy mégis valami nyugodtság féle érzés kezdett eluralkodni rajtam.  Nem értettem magam. De őt, Jongup-ot, sem. Miért segít nekem? Ok, hogy Zelo barátja, de az enyém nem. Még csak nem is szoktunk köszönni egymásnak a suliban s azon kívül sem. Addig rágódtam ezen, hogy oda jutottam hogy mire végeztem az öltözéssel Jongup pont visszatért.
- Úgy látom pont jó minden rád. - nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de valami fura volt tekintetében ahogy mondta azt amit mondott és ahogy végigmért engem.
- Igen. - szégyellem magam kissé mert emlékszem az estére - Köszönöm.
- Ugyan.. - legyintett s újra mosolygott - De most már egyél egy keveset. Jó? - bólintottam - Aztán hazakísérlek. Zelo meg a többiek kitekernék a nyakam ha nem tenném. Amúgyis megtenném de nah.. - fura vajon ha aranyosnak tartom eme beszólása miatt? Tuti kinevetne ha tudná.
Némi hezitálás után leültem végül és ettem kicsit. Na jó  nem kicsit. A tálcát Jongup teljesen üresen vette el előlem. Vitte ki a szobából én meg gondolkodás nélkül követtem. Mikor aztán gondolkoztam is már késő volt. De nem történt semmi rossz.
- Kik azok a többiek? - kérdezni akartam már, csak épp elfeledtem míg ettem.
- A barátaim.  Amolyan kis banda vagyunk mi. De majd meglátod hétfőn. Zelo már igy is össze akart minket ismertetni veled. Tudod barátkozás meg ilyenek. - majdnem válaszolt a fel nem tett kérdéseimre - Na de nem mondok többet. - kacsintott amit nem tudtam hova tenni - El ne mondd Zelo-nak, hogy árulkodtam.
- Nem vagyok áruló. - vajon tényleg igaz amit mond? Hihetek neki?
- Ok. Na.. - térült s fordult és máris egy szatyor volt a kezében - itt vannak a ruháid meg minden másod. - kezembe adta - Mehetünk?
- Igen. - mondtam csak.
Mentünk is cipőt venni, hogy, aztán elhagyjuk a házat. Fura volt, hogy nem találkoztunk össze a szüleivel. De nem tettem szóvá. Illetlen lett volna azt hiszem, meg amúgysem ismerem őt annyira hogy csak úgy kérdezősködhessek.
Egy darabon gyalog mentünk, aztán buszra szálltunk, de közben egy szót sem szóltunk. Fura volt. Ahogy az a gondolatom is hogy talán egy kívülálló számára mi barátoknak nézhettünk ki. Ezzel szemben a valóság egy nagy büdös semmi. Megint csak rossz érzések kerítettek hatalmukba. Jongup mosolygós arcára sem tudtam úgy reagálni ahogy talán kellett volna. Persze nem tette szóvá, csak beszélt tovább, mesélve nekem valamiféle régi sztorit.