A film jó volt, de én mégis, a vége felé, elszundítottam kicsit. Aztán persze felébredtem s igyekeztem úgy tenni mintha nem is szunyókáltam volna. De szerintem mindenki tudott mindent, csak épp nem mondták.
- Na akkor, játsszunk kicsit. - Youngjae a film után, persze egy kis segítséggel, hozott még be egy kis rágcsálnivalót meg innivalót - Tudom unalmas már, de akkor is jó. - először nem értettem mire céloz de aztán rájöttem.
- Csak kezdd el. - morgott Daehyun kicsit. Talán rossz tapasztalatai vannak? Nem hinném. Ő ahhoz keményebbnek tűnik.
És Youngjae pörgetett... Nem mondtam, de az a játék a felelsz vagy mersz volt. Tudom milyen, de igazság szerint még nem játszottam olyat. Az üveg teteje éppen Zelo felé mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte mosolyogva Youngjae.
- Merek. - jött a gyors válasz.
- Hát akkor.. - úgy tűnt házigazdánk elgondolkozott kicsit - menj ki az utcára és egy teljes percig kiabáld, hogy Yongguk az urad és parancsolód.
- Csak ennyi? - kérdezte Zelo, Youngjae meg bólintott - Nem gond. - fogta magát, felkelt, aztán ment is kifelé.
Nem gond? Zelo teljesen megőrült? Én soha a büdös életben nem mernék ilyet megtenni.
A perc leteltével, ami igencsak hamar eltelt, Zelo elégedetten jött vissza s ült helyére.
- Máskor valami nehezebbet találj ki neki. - közölte erős mosollyal arcán Yongguk.
- Jah, ezt bárki meg tudja tenni. - kontrázott rá Daehyun. Szegényt kezdem sajnálni annyit kap Youngjae-tól.
- Hé, játszunk. - szólt Zelo s pörgetett. Az üveg teteje ezúttal pont Daehyun előtt állt meg.
Zelo egy igazán gonosz dolgot talált ki neki, szerintem. Azt mondta neki, hogy üljön Jongup ölébe s csókolja meg őt. Gondoltam amilyen nagyszájú nem fog ellenkezni, de megtette. Viszont a büntetése az lett volna, hogy le le kellett volna vennie egy ruhadarabot, amit valamiért nem akart megtenni, ezért viszont, bár vonakodva, de megtette a dolgot. Utána persze míg kinevezték őket addig ők szájukat törölték.
Ez a pörgetősdi így ment jó ideig. Furábbnál furább dolgokat találtak ki egymásnak, de valahogy én mindig kimaradtam a dologból. Igazán nagyon örültem a szerencsémnek. Csak sajnos hiba volt olyan nagyon örülnöm, mert eljött az az átkozott pillanat is mikor az üveg teteje éppen előttem állt meg.
- Hát végre ez is eljött.. - Daehyun igazán elégedettnek tűnt - na akkor, felelsz vagy mersz Himchan?
- Felelek. - eszem ágában se volt merni. Még a végén olyasmit kellene nekem is megtennem mint nekik.
- Hat jó... - cseppet se tűnt csalódottnak - akkor mondd meg nekem, hogy mit gondolsz rólam.
- Ne legyél már ilyen beképzelt. Jobbat nem tudsz? - mondta ezt tettetett sértettséggel Yongguk.
- A játék az játék. - vágott vissza kérdezőm - Na? - s az övével együtt a többiek figyelme is rám irányult.
- Őszintén? - félek kissé, hiába csak egy játék.
- Naná. - Daehyun gyorsan reagált, nehogy más megelőzze.
- Hát.. elsőre olyan igazán bunkónak tűnsz mint a többség, de ez csak egy álarc, vagy valami olyasmi, hogy ne láthassa senki, hogy te igazából egy rendes és kedves fiú vagy aki bármire képes a barátaiért. Ezen felül picit talán beképzelt is vagy talán, de tévedhetek és.. - na jó túl nagy lett a csend és én félni kezdtem újra, és éppen ezért kezdtem el nézni az ölemben fekvő kezeim - te is elég jól nézel ki ahhoz, hogy bárki a labaid előtt heverhessen.
- Öhm... - pár pillanat kellett, hogy valaki szóljon, s az épp a kérdező fél volt - hát ezt jól kimagyaráztad.
- Na jah, és milyen jól rátapintott a bunkózó oldaladra. - Youngjae szólt, de közben bújt az említetthez - Nincs semmi baj Himchan, nem mondtál rosszat. - vajon a fejembe lát? Éppen azt gondoltam, hogy talán rosszat tettem őszinte szavaimmal. Bocsánatot is akartam már kérni, de mégsem tettem.
- Jah, nyugi. - Jongup tette kicsit vállamra kezét, mire én, bár nem akartam, rá néztem.
Mi a fenét művel velem? S mit művelnek velem a többiek? Bólintottam csak, aztán pedig megpörgettem az üveget. Szerencsémre, vagy talán nem, az üveg teteje Yongguk előtt állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek. - hamar rávágta. Talán unja, talán nem akar kínos feladatot, mindenesetre úgy tűnt élvezi a játékot, még.
- Mióta vagytok együtt Zelo-val? - Zelo csak mosolygott, ahogy Yongguk is.
- Ne már, ez olyan könnyű. - és Daehyun ismét kazdagabb lett egy csípéssel.
- Kuss. - oltotta le Yongguk őt, de mosolyogva - Mióta is? - Zelo meghúzta picit a haját, hogy ne szórakozza el a választ - Elsős korunk óta, és akkor is ezt csinálta. - Zelo eztán egy újabb szájra puszival lett gazdagabb.
Eztán Yongguk pörgetett... s az üveg Jongup-nál állt meg. Yongguk hirtelen olyan kis furán nézett Jongup-ra.
- Na, felelsz vagy mersz?
- Merek. - jött a válasz, s én valamiért nyeltem egyet. Eddig Yongguk találta ki a legkínosabb dolgokat.
- Csókold meg Himchan-t. Ha nem pucéran kizárunk a kertbe. Jah és este hideg lesz, ráadásul esőt is mondtak a hírek. - olyan elégedett volt, én meg rémült. Na nem a csóktól, sokkal inkább attól, hogy odakint a hidegben, pucéran Jongup biztos elkapna valamit.
- Párnát azért vihetek ki? - úgy éreztem. Ne kérdezze senki, hogy honnan, de éreztem. Ezért, vagy a fene se tudja már miért, fogtam meg Jongup kezét mikor fel akart kelni. Meg is tette, de én is felkeltem vele, hogy aztán hirtelen engedjem el kezét, fogjam meg pólóját mellkasánál s hajoljak oda hozzá hogy számat szájához érintsem. Egy percig sem tartott máris elengedtem, majd leültem s arcom kezeimbe temettem.
- Woah.. - hallottam Youngjae meglepett hangját - na ez a nem semmi gyerekek.
- Na, most már ideje lenne feküdni. - igen, és en szeretnék elsüllyedni Yongguk. Lehet?
- Ok, szerintem is. - a házigazda, Daehyun segítségével a maradékokat a konyhába vitte.
Míg ők odavoltak mi, a maradottak, elhelyezkedtünk fekhelyünkön. Szerencsére csak egy kislámpát hagytak égve Zelo-ék, hogy a visszatérők majd megtalálják helyüket. Kicsit túl sokáig tartott, de aztán csak visszatértek Youngjae-ék. Aztán jó éjt kívántunk, majd lámpaoltás jött. Hogy ki hogyan tudott elaludni, azt nem tudom, de nekem bizony nem ment. Nagyon nem.
- Nem tudsz aludni? - Jongup hangja túl közelről szólt.
- Nem. Bocsánat, hogy ha felé rész tettelek. - halk voltam, hogy ne ébresszek fel mást is.
- Semmi baj. - most már tudom közelebb kúszott - Én se tudok aludni.
- Ez nem jó. - suttogom.
- De az igen, hogy megmentettél, köszönöm. - szerencsére sötét van s nem látja pirulásom - Azért nem gondoltam volna, hogy ilyet fogsz tenni.
- Én sem.. - motyogtam már csak - Igazából az volt az első...
- Oh.. köszönöm. - fura volt, hogy nem nevet ki, hogy nem gúnyolódik s nem tesz semmi megjegyzést. A legfurább mégis az volt, hogy hirtelen egy puszit éreztem homlokomon és egy simítást arcomon. - És sajnlom, hogy elloptam így az első csókod.