(Egy kicsit talán rövid, de remélhetőleg elnyeri tetszéseteket. 😊)

Jongup oldalamra tette kezét, természetesen takarón kívül, s aztán így kívánt jó éjt. Én is jó éjt kívántam neki s még szép álmokat. Zavarban voltam, nagyon, de végül mégis sikerült elaludnom.
Reggel, vagy nem is tudom mikor, fura hangokra ébredtem. Az ölelő karok nem voltak olyan furcsák, hisz tudtam, hogy az este Jongup mellett aludtam el.
- Csendben szenvedj már.. - ez azt hiszem Youngjae, vagy Jongup? Nem tudom melyik, de én még nem szeretnék felkelni. - hadd aludjon még.
- De olyan cukik vagytok. - ez már biztos, hogy Youngjae.
Melegem kezdett lenni bizonyos idő után, én mégis a legközelebb lévő,ltesthez, hőforráshoz, bújtam. Olyan jó az illata! Nyugodttá tesz. Legszívesebben fel sem kelnék többé.
- Zelo nézd... - ismét Youngjae-t véltem hallani.
- Oh... - volt csak hallható a kérdezettől.
- Ugye milyen aranyos?
- Nagyon. De csak csendben, hadd pihenjen még. - Zelo... hálás vagyok neked, de csak azért nem jelzem hogy ébren vagyok mert túl zavarba ejtő a helyzet.
Percek teltek el eztán, csendben s nyugodtan. Aztán egyszer csak valaki, valószínűleg Jongup, simogatni kezdte arcom és halkan szólt hozzám.
- Ébredj szépségem... - még a hangja is olyan nyugtató - mindjárt kész a reggeli.. - kaptam puszit is amire már kipattantak szemeim - Jó reggelt. - Jongup mosolygós arca fogadott - Hogy aludtál?
- Jól.. - húzódtam el s ültem fel végre - jó reggelt. - zavarba jöttem újra - Te.. tudtál tőlem aludni?
- Igen, nagyon is jól, szóval ne aggódj nem zavart, hogy bújtál. - arcom takartam de így is előttem volt mosolygós arca.
- Reggelt' - Daehyun valahonnét csak úgy előjött. Picit morcosnak tűnt. De csak míg nem jött Youngjae és meg nem puszilta. Na akkor máris jobb volt a kedve.
- Neked is. - szóltam volna én us, de Jongup leintett.
- Gyertek reggelizni. - Zelo jött oda hozzánk - Oh, jó reggelt. - köszönt már nekem.
- Jó reggelt. - köszöntem neki is.
Fel is keltünk s ahogy voltunk, pizsamában, mentünk Zelo után a konyhába. Egyből zavarba hoztak, s csupán csak azzal, hogy Zelo Yongguk ölébe ült, Youngjae meg Daehyun-éba. Miattuk kínos volt picit Jongup mellett ülni. De csak nekifogtunk a reggelinek miután mind jó étvágyat kívántunk egymásnak. Nem kellett túl sok idő, hogy a csendet egy igencsak jó hangulatú beszélgetés kísérje. Hamar rájöttem, hogy engem bizony össze akarnak boronálni Jongup-al. Lehet képzelődök csak, de nagyon sok kis erre utaló jelet adtak a többiek. Furán is éreztem magam emiatt. Na de a reggelit eltüntettük, aztán míg Daehyun, Yongguk s Jongup maradtak eltakarítani kaja utan, addig én Zelo-val és Youngjae-val mosakodni meg öltözni mentem. Mondanom sem kellene, de megteszem mégis, hogy a fiúk kertelés nélkül kérdeztek rá hogy mit gondolok Jongup-ról és hogy tetszene e, tetszik e nekem. Hát komolyan, először köpni nyelni nem tudtam, aztán meg elmondtam mit is gondolok az illetőről. Nem mondtam túl sokat, Zelo-ék mégis azt szűrték le belőle hogy nagyon is bejön nekem Jongup. De.. igazság szerint nem mondtak hülyeséget. Nincs semmi kivetnivaló Jongup-ban.
Miután mi megvoltunk Yongguk-ék váltottak minket. Aztán mikor ők is elkészültek együttesen indultunk az egyetemre. Semmi kedvem nem volt látni s hallani a sok idiótát. Csak az vígasztalt, hogy nem fogok teljesen egyedül szembeszállni velük.

- Akkor órák után találkozunk. - Yongguk és Daehyun távoztak is egy-egy csók után amit párjaiktól kaptak.
- Ha gond van jelezz. - Zelo és Youngjae is hamar odébb állt.
- Olyan átlátszóak nem? - Jongup már csak hozzám intézte kérdését.
- Hm? - egy picit elkalandoztam, de hamar leesett mire célozhatott, ám ő előbb kimondta.
- Te nem vetted észre? Reggeli óta azon vannak, hogy összeboronáljanak minket.
- És ez bánt téged ugye? - mégsem mondhattam, hogy engem nem bántana. Hiszen ő biztos semmit se akarna tőlem. Túl unalmas lennék hozzá.
- Dehogyis. - mosolygott újra s még mindig - Nem bánnám ha egy olyan különleges szépség lenne a kedvesem mint te. - szacai nyomán fülig pirultam.
- Ne mondj ilyeneket. - takartam is arcom kezeimmel.
- Ugyan miért ne? - fogta meg kezeim s húzta el arcom elől - Csak azt mondom amit gondolok. - volt mersze mindenki előtt megpuszilni kezeim. Csak még vörösebb lettem. - Na de most már menjünk mi is órára. - engedte el kezeim - Elkísérlek. Jó?
- Jó. - mondtam csak, s el is indultam, Jongup meg jött utánam.
Jópáran negnéztek minket, de főleg szerintem Jongup-ot, hogy mit koslat egy olyan senki után mint én vagyok. Mindig lehajtott fejjel közlekedtem, ám most az egyszer nem így tettem. Hadd bámuljanak, úgysem látnak így többet.
- Találkozunk az órák közti szünetben? - én már mentem volna termembe, de Jongup megfogta kezem és visszahúzott.
- Találkozhatunk. - éreztem megint csak pír lepi arcom, s számba is haraptam kicsit, csakis azért amiért olyan kis furán nézett rám Jongup.
- Akkor jó. - magához húzott, megölelt, majd mikor eltolt homlokon csókolt - Legyél jó. - mondta s aztán ment is, magamra hagyott zavarommal együtt.