Emlékek 1
" Pár orával későb mindenki az ebédlőben van és ebédel. Asami megszólal."
Asami: Zoli, te és Norbi mindig is ilyen jó barátok voltatok?
Zoli: Aha.
" Norbi köhögni kezd"
Norbi: Valóban, én máskép emlékszem erre. Emlékszel arra az esetre amikor kitépted a szívem.
Zoli: Ja ténleg. Hogy is volt:
"Zoli az iskolában van. Hamár 135ször elvégezte a gimnáziumot, muvel 17éves testbe ragadt ezért mindig visszajár.
Bejön németórára a tanár."
Mr. Hans: Osztály vigyáz! Maga hagyja abba az evést, ha bejött a tanár.
Osztály: Jónapot Kivánok!
Mr. Hans: Kijavitottam a dolgozatokat, szerencsére sok eggyest oszthattam ki.
Zoli: Na a faszkalap megint pofázik...
Mr. Hans: Nee beszélgessen! Mit képzel magáról?! Én a TANÁR vagyok!
Zoli: Elfogyott a xanax? Hozzak bolondok napjára?
Mr. Hans: Azonnal jöjjön ide! Mindjá úgy pofonvagom hogy a falu bolondjának is túl hülye lesz.
Zoli: Mocskos rasszista...
Mr. Hans: Fúúú. Na feleljen vagy irjak be? Megakar bukni?
Zoli: Ön bukik meg az igazgató asztala allatt.
Mr. Hans Mitképzel?! A mocskos kurva annyát!!
"Zoli mérgében benyúl a mellkasába és kitépi a szivét. "
Zoli: Egy köcsöggel kevesebb.
Asami: És még engem neveztek szadistának. "Szolal mag hirtelen."
Rektor: Hát nem én gyújtotam fel élve a tanáromat.
Asami: Sorsára akarsz jutni?
Rektor: Inkáb nem. A világnak még szüksége van rám.
" Rektor felál és elmegy közbe mindenki nevet."
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top