Emlékek 1

" Pár orával későb mindenki az ebédlőben van és ebédel. Asami megszólal."

Asami: Zoli, te és Norbi mindig is ilyen jó barátok voltatok?

Zoli: Aha.

" Norbi köhögni kezd"

Norbi: Valóban, én máskép emlékszem erre. Emlékszel arra az esetre amikor kitépted a szívem.

Zoli: Ja ténleg. Hogy is volt:

"Zoli az iskolában van. Hamár 135ször elvégezte a gimnáziumot, muvel 17éves testbe ragadt ezért mindig visszajár.
Bejön németórára a tanár."

Mr. Hans: Osztály vigyáz! Maga hagyja abba az evést, ha bejött a tanár.

Osztály: Jónapot Kivánok!

Mr. Hans: Kijavitottam a dolgozatokat, szerencsére sok eggyest oszthattam ki.

Zoli: Na a faszkalap megint pofázik...

Mr. Hans: Nee beszélgessen! Mit képzel magáról?! Én a TANÁR vagyok!

Zoli: Elfogyott a xanax? Hozzak bolondok napjára?

Mr. Hans: Azonnal jöjjön ide! Mindjá úgy pofonvagom hogy a falu bolondjának is túl hülye lesz.

Zoli: Mocskos rasszista...

Mr. Hans: Fúúú. Na feleljen vagy irjak be? Megakar bukni?

Zoli: Ön bukik meg az igazgató asztala allatt.

Mr. Hans Mitképzel?! A mocskos kurva annyát!!

"Zoli mérgében benyúl a mellkasába és kitépi a szivét. "

Zoli: Egy köcsöggel kevesebb.

Asami: És még engem neveztek szadistának. "Szolal mag hirtelen."

Rektor: Hát nem én gyújtotam fel élve a tanáromat.

Asami: Sorsára akarsz jutni?

Rektor: Inkáb nem. A világnak még szüksége van rám.

" Rektor felál és elmegy közbe mindenki nevet."

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top