-Egyébként miért hívtak a szüleid?-sóhajtva InHye fele vetettem egy röpke pillantást, s váratlan kérdésem azért tettem fel, mert a lány, furcsa mód nagyon vidám volt. Ahhoz képest, hogy eleinte mennyire nem akart a szüleivel beszélni.

Eközben az utcán koptattunk...Taehyunal az oldalunkon. Egyszerűen képtelen voltam lerázni, barátnőm pedig nem is volt hajlandó segíteni benne. Pedig neki talán még lett is volna esélye. És akkor nyugisan mehettem volna haza, de neem..! Most velük kell tartanom, hogy még csak a házamba se tudjak visszatérni.

Pedig már annyira jól hangzott az, hogy pihenhetek délután, azt csinálva amit akarok...!

-Később eljönnek értem és elmegyünk bevásárolni! Azt amit csak szeretnék! Jó..mondjuk nem szó szerint, de értitek! Uuu..annyi minden van amit megakarok szerezni már egy ideje! Most megkaphatom annak nagy részét!-csak egy egyszerű kérdést tettem fel. És mit kaptam? Egy bevásárlás miatt következett őrjöngést. Legalább ezúttal nem a férjéről volt szó.

Hitetlenül megcsóváltam a fejem, miközben továbbra is a lány ámuldozásait hallgattam, a másik felemen sétáló fiú pedig csak elkuncogta erre magát. Legalábbis gondolom arra, hogy milyen hiperaktív barátnőm van.

Egyáltalán nem értettem, hogy miért tartott velünk, bár egyetlen egy santa gyanúm azért mégis volt. Lehet csak kicsit ki akar szabadulni a híres élet alól, ha nem is egész életére, legalább egy délutánra, hogy azt csinálhasson amit akar. Persze a maszk és a sapka így is szükséges volt, de éreztem, és egy kicsit örőltem annak, hogy felszabadultabb, s boldogabb lett. Ha ennyit tehetek érte amiért leköptem, akkor egye fene!

-És hol fognak felszedni?-tettem fel újjabb kérdésem miután végre befejezte előbbi válaszát, mi legalább öt percen keresztül folyt. Leginkább azért voltam erre kíváncsi, hogy megtudjam merre is megyünk, mert én csak őt követve haladtam előre. Reméltem, hogy ezúttal nem egy újjabb öt percet szeretett volna erre szánni.

-Az egyik közeli kávézónál. Ezért is tartunk oda. Megiszunk valamit, aztán én megyek is a szépségeim felé!-hála istennek ennyivel letudta, amire valljuk be, megkönnyebbültem, azonban mikor realizálódott bennem, hogy pontosan mit mondott, jöttem rá, hogy akkor...kettesben kell lennem Taehyunal.

És mit fogunk mi akkor csinálni? Én ezt nem akarom..!! Valaki mentsen ki~!

| később |

-Mmm..ez isteni!-szó szerint elolvadtam a kért italom, pontosabban kávém megkóstolása után, annyira finomnak találtam.-A jövőben többet kéne ide járnunk!-a velem szemben helyet foglaló barátnőmre tekintettem, ki csak ebben a pillanatban kortyolt bele ugyanabban az ízben lévő italába. Taehyun mellettem ült, ugyanis mikor betértünk a kávézóba, én voltam az első aki helyet foglalt az egyik asztalnál, közvetlen egy ablak mellett és ő pontosan mögöttem követett így ő került mellém. Annyi szerencsém volt, hogy nem ültünk túl közel egymáshoz, bár így is alig húsz centi volt köztünk.

-Ebben eggyezek!-hevesen bólogatott fejével igazat adva nekem, amire egy halvány mosoly kúszott az arcomra, s ismét belekortyoltam a kávémba. Nem túl édes, de pont ahogyan szeretem őket inni, úgy készítették el, plusz tejjel. Édes szájú egyéniség vagyok, ezért elég sok mindent, amit csak lehet édesen eszek, vagy iszok.

-Ezalatt engem is beleszámítatok?-szólalt meg mellőlünk pimaszul a fiú, mire az asztalon könyökölve, kezemben a csészével pillantottam felé. Eddig észre sem vettem, de mivel ő is, mégis csak rendelt magának inni, ráadásul azt amit mi, a maszkja álla alá volt helyezve. Nagyon reménykedtem abban, hogy a közelben egy fan se legyen, főleg nem őrültek, mert nem csak neki, de InHyenek és nekem is annyi lett volna.

-Haha..! Nagyon vicces!-barátnőm megjátszott nevetéssel megingatta hitetlenül a fejét, s ismét beleszürcsölt az italába. Valahogy át tudtam érezni amit ő, ha nem jobban.

-Pedig komolyan gondoltam!

-Én is komolyan gondoltam.-sóhajtva lehelyezte a kis tányérra a csészét, s mint aki jól végezte dolgát, kihúzta magát akárcsak egy előkelő nő. Beszólásán és videlkedésén muszály volt elnevetnem magam. Érdekes volt a kettejük "veszekedését" végig nézni.

-Veled nem érdemes vitába elegyedni..nem igaz?-Taehyun keservesen letett arról, hogy feleseljen InHyenek, majd ő is lehelyezte az italát a kis tálba. Én voltam az egyedüli aki még tartotta, ami kissé érdekesen hatott. No, nem mintha ők megitták volna a kávéjukat, csak nem voltak olyanok, mint én.

-Hát nem..-barátnőm helyett is válaszoltam egy cseppnyi vigyorral az arcomon, majd belekortyoltam az italomba. Csakhogy kissé nagyobb és gyorsabb volt az a korty, mint amire számítottam, így sikeresen lefóráztam a nyelvem és még a torkom is.-Ááá...-levegő után kapkodva, egyik szemem összeszorítottam miközben ezúttal én is lehelyeztem az asztalra a csészét. Kezeimmel számat kezdtem legyezni, bár nem mintha olyan sokat ért volna.

Természetesen barátnőm nem is a barátnőm lett volna, ha nem nevetett volna ki, ehelyett a fiú, kit észre sem vettem, mikor felkelt helyéről, egy pohár, tiszta vízzel a kezében tért vissza hozzánk, amit érdeklődve kísértem végig tekintetemmel.

-Tessék. Langyos, úgyhogy tökéletes lesz a torkodra.-miközben leült mellém, felém csúsztatta az asztalról a poharat, mit azonnal átvettem tőle, s egy csettintésre lehörpintettem. Sokkal jobb volt már, mint előtte, bár így is irritált az utólagos hatása a forró kávénak, ami nem a legkellemesebb érzés volt.

-Hát ez borzalmas volt..!-megköszörülve kissé berekedt torkom, egy facsar arckifejezést vágtam az üvegpoharat asztalrahelyezése után.

Hát a mai nap sem az enyém italok terén...

-Látszik.-InHye ismételten belenevetett a képembe, bár ezuttal kissé lágyabban. Ennek ellenére nagyon kedves volt tőle ez a gesztus..nagyon...-Na, de én elbúcsúztam gyerekek, itt vannak a szüleim!-kinézve az ablakon ignorálta szikrákat szóró pillantásaim. Felpattant helyéről, hogy ha miattam is, ha nem, szinte se perc alatt felaggatta magára a kabátját.

-Majd én kifizetem az italokat, te csak menjél!-Taehyun mellettem ismét megszólalt, amire összevont szemöldökeimmel kérdőn pillantottam felé, ám ő barátnőmre nézett így ezt nem láthatta. Értem én, hogy híres, de na!

-Ezer hála! Majd legközelebb találkozunk, sziasztook~!-felkapta hátára táskáját, s sietős léptekkel elviharzott az asztalunk mellett, ki az ajtón. A mellettem lévő ablakon kitekintettem, hogy még utólag megpróbáljam megfolytani szemeimmel, ám ekkor sem sikerült, mivel rám sem hederítve, már be is szállt a fekete, családi kocsijukba.

Hát ez érdekes lesz...

-Jobban van a torkod?-nem sokáig néztem ki az ablakon, mivel a fiú hangja visszaragadott gyilkossági kísérletemből. Sóhajtva felévezettem tekintetem és nem is várhattam másképp, engem vizslatott gyönyörű, sötét barna szemeivel.

-Igen..bár olyan, mintha a hóban szaladgáltam volna vagy egy órán keresztül és ez hallatszik is rajta.-keserűen megcsóváltam a fejemet, miközben lesütöttem szemeim az egyik kezemmel birizgált csésze fogójára. Annyira már nem is volt kedvem meginni azt a kávét.

Erre nem mondott továbbá semmit, csak halkan elnevette magát, amivel észrevétlenül megmosolyogtatott.

| később |

-És biztos nem akarsz a börtönbe vinni?-az utcákon sétálgattunk a nem valami jól elsült-haha-kávézgatásunk után, s egy uticél sem volt megadva a fejembe, így bandukoltam a fiú mellett. Alig ismertem egy hete, de mégis olyan érzésem volt miközben bandukoltunk, mintha már régóta ismert barátok lettünk volna.

-Már miért vinnélek? Nem rendőr vagyok.-hülye, váratlan kérdésemre jólesően elnevette magát a maszkja alatt, ami valljuk be, megnyugtatott, bár még mindig tartottam attól, hogy valamilyen úton-módon bosszút akar állni a délelőtti incidens miatt.

-Pedig már azt hittem..-megforgatva szemeim lejjebb húztam fejemet a kabátomban, vagyis a fiú kabátjában..ami már az enyém..értitek, s vettem egy mélyebb levegőt a kelleténél, csakhogy ismét megérezhessem a már megszokott, kellemes illatott, azonban egyre halványabb volt a saját parfümöm miatt.

Lehet többet nem kéne hordanom..?

-Akkor rosszul hitted..!

-Hát erre rájöttem...

-Most komolyan ilyen hülyeségekről fecsegünk?-hitetlenkedve ismételten felnevetett, amire az én arcomra is egy mosoly kúszott, mit nem hiszem, hogy nagyon láthatott félig eltakart fejem miatt.

-Igen. Most komolyan ilyen hülyeségekről fecsegünk.-néhányat bólintva meredtem továbbra is magam elé, pontosabban az útra. Nem szerettem volna mégegyszer eltanyálni azután a múltkori eset után. Lehet ezúttal fel sem keltem volna a földről ezektől a fájdalmakkal teli izmoktól.

-Újjat nem tudsz mondani?

-Mint például?-kérdeztem egy aprócska, ártatlan pillantást vetve felé, ám a későbbiekben mégis ott ragadt a tekintetem arcán.

-Na, pont erről beszélek!-sóhajtva megingatta a fejét, felszólalására pedig alig hogy tudtam mit reagálni, ugyanis nem teljesen értettem, hogy mi lehet a problémája. Bár az is lehet, csak az én felfogásom volt lassú, vagy nem is törekedtem arra, hogy valamit megértsek abból amit kér. A lényeg az, hogy nem volt valami tartalmas a beszélgetésünk.-Van valamilyen hely, ahova elszeretnél menni?-kérdése közepette felém fordította fejét, hogy lenézhessen őt, árgus szemekkel figyelő tekintetembe.

-Hát hallod...elmennék szívesen a Maldív-szigetekre, de a Holdat mégiscsak királyabbnak tartom, mert érdekes és egyben félelmetes is lehet az űrutazás...-tanakodtam a jobbnál jobb ötleteken, amivel ismét sikerült elérnem, hogy elnevesse magát, ezzel az én kedvem is feldobva. Jól esett tudni, hogy vicces vagyok.-De ezt félretévve. Szerintem én vagyok az, akinek ezt megkéne kérdeznie..-kissé szomorkásan elhúztam ajkaim, mit igaz nem láthatott, ám a tekintetem igen. Elkeserített a gondolat, hogy annak ellenére, hogy végre kiszabadult egy kissé a munkája alól, mégis tőlem kérdezi, hogy én hova akarok menni. Ismételem, ÉN hova szeretnék menni. Akinek így is elég szabad az élete és azt tesz amit csak akar.

-Ezt hogy érted?-kérdezte értetlenül, miközben mind a ketten előre pillantottunk egy-egy ember kikerülése érdekében, s közben befordultunk egy sarkon.

-Szerinted?-ismételten felpillantottam rá, ugyanabban a pillanatban pedig ő is így tett, így pont, hogy összeakadt a kettőnk tekintete. Láttam rajta, hogy az elején nem teljesen kapizsgálja mire is szeretnék kilyukadni, azonban később mégis leesett számára, szemeit látva.

-Hát, ha úgy vesszük...nekem annyira nincs nagyon olyan hely, ahova elmennék, hisz elég sokat utazgatok és sok helyet látok..-eltűnődve visszatekintett az útra, ellenben velem, én továbbra is őt figyeltem. Remélve, hogy nem fogok orra vágódni.

-Az tény. De ezek csak városok. És mi van a külön féle szórakozó helyekkel? Árkád játékok, vagy ilyesmik.-hanyagul vállat vontam, de csak egy parányit, miközben reakcióját vártam. Biztos voltam abban, hogy van olyan hely, ahova elszeretett volna menni, hisz sok lehetőség közül választhatott, amit nem hinném, hogy nem akart volna megnézni.

-Nem is tudom...én ebben a pillanatban inkább nyugalomra vágyom, mint embrekre...

-Ember, akkor minek vagy itt?!-értetlenül, s kissé kiakadva megálltam egy helyben, természetesen nem az út közepén, mire ő is lefékezett, s visszanézett rám. Kissé felcsesződtem a hülye kifogásain, bár volt egy lényem ami sokkal inkább sajnálta meg, arra a gondolatra, hogy mennyire fáradt lehet. Még talán tőlem is fáradtabb.

-Jaaj! Nem úgy értettem!-a fejéhez kapva, hitetlenül elkuncogta magát, s visszafele tett néhány lépést, hogy megdermedt lényem elé állhasson, Mélyen, továbbra is értetlen szemeimbe nézett, ám nem nagyon tudott ekkor megbabonázni, mivel még mindig le voltam döbbenve a hallottak után. Mikor viszont rájött, hogy továbbra sem vagyok hajlandó mondani akármit is, ismét megszólált.-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit!

-Akkor úgy veszem, hogy még mindig nem kaptam választ a kérdésemre.-előhúztam kezeim a meleg zsebemből, majd összevont szemöldökkel összefontam őket mellkasom alatt. Szegény fiúnak már csak a szemein látszódott, hogy kikészült tőlem és legszívesebben belefulladna a Han folyóba.