Hogy az igazat megvalljam...mégis jó ötlet volt az, hogy InHye velem jött. Nem csak azért mert tényleg betudott segíteni amiben kellett, de sokkalta jobban éreztem magam a fotózáson, mint az előzőeken. Nagyobb életkedvvel készítettem a képeket és alig éreztem a némikor csontjaimba hatoló fájdalmat, mivel a gondolat, hogy barátnőm a közelemben volt, megnyugtatott.

Biztos voltam abban, hogy a fiúk nagyokat néztek, vagyis ezesetben agyalhattak azon, hogy miért mosolyodom el egy teljesen véletlenszerű időben, amikor még csak egy érdekes esemény sem történt, ami azt válthatta volna ki belőlem. Végülis én sem voltam már annyira biztos, hogy ez miért esett így, de nem zavartattam vele magam.

InHyenek még egy sikeres aláírást is sikerült útközben szereznie az úgynevezett "férjétől", amit ugrándozva nyomott bele képembe az egyik szünet közepette. Nem a legkellemesebb érzést váltotta ki belőlem, mint ahogyan a beszámított sipákolása sem. Szerencsémre csak néhány ott dolgozó kérdőjelezte meg eme furcsa viselkedését néhány értetlen pillantással, amire kínosan elmosolyodva elnézést kértem a lány helyében is.

-Hé! Fogd be, mert ki fognak baszarintani innen!-súgtam oda neki frusztráltan ahogyan hajamba túrtam egyik kezem. Realizálva a helyzetet végre elhallgatott, de arcán továbbra is ott virított egy őrült vigyor.

-Ezt a napot sosem felejtem! Annyira örülök, hogy veled jöhettem, Macie! Te vagy a legjobb!!-végighadarva csöpögős mondandóját, egy rántással magához húzott, hogy ne csak a dobhártyám maradjon sérült, de még a gerincem is. És még néhány egyéb fontos belső szerv és csont.

-Én annak örülnék, ha végre megtanulnál nem kinyiffantani akárhányszor megölelsz..-motyogtam unott, majdhogynem kifejezéstelen tekintettel, ő erre mit sem figyelve kínzott még egy kis ideig. De néhány másodpercen belül, mielőtt végleg megfulladhattam volna, hála istennek eleresztett, s odasétált a táskájához, hogy eltehesse emlékbe a Soobintól kapott aláírást. Sóhajtva csípőmre helyeztem karjaim, majd megfordultam az ellenkező irányba, hogy igyak valamit, míg szünet van. De ettől ismételten vissza lettem taszítva azzal, hogy majdnem neki ütköztem a ki tudja mióta ott álldogáló Taehyunba. Megriadva hátrahőköltem nem várt jelenlététől, aminek folytán neki ütköztem egy valamilyen úton-módon odakerült vakunak. A tárgy kissé megbillent mögöttem, mire automatikusan fejemhez emeltem egyik kezem, ám a mostmár előttem ácsorgó fiú megragadta azt és helyére állította. Hála ennek a kis incidensnek, s botladozásomnak, miközben ő egyenesbe állította a tárgyat közelebb kerültünk egymáshoz, mint ahogyan azt én szerettem volna. Lélegzetvételem egy pillanatra elakadt, mintha csak vízbe dobtak, majd egyben kimentettek volna.

-Hát ezt sem tehették volna jobb helyre..!-hitetlenkedve megvillantotta csábos mosolyát ahogyan letekintett rám, s szerencsére nem időzött sokat azzal a lámpával, visszállt eredeti pozíciójába, megtartva a tisztes távolságot.-Egyébként gondoltam, hogy szomjas lehetsz, ezért hoztam vízet.-másik karjával felemelt egy kezében lévő üveget, majd felém nyújtotta. Annyira sokkban voltam még a történtek után, hogy nem teljesen tudtam felfogni a helyzetet, bár még így is elfogadtam tőle az innivalót, egy köszönet kíséretében. Néhány pillanatig értetlenül vizslattam a plasztik üveget, majd ahogyan visszatért agyam a Földre, szinte azonnal letekertem róla a kupakot, hogy beleihassak.

-É, Macie-..!-a következő pillanatban meghallottam mögülem Kai hangját, miközben egyik kezével a hátamra csapott, amire nem hogy megintcsak megijedtem volna, de nagy hibát követtem el azzal, hogy nem nyeltem le időben a számba öntött vízet. Ugyanis ennek következtében a hidratáló lötty elhagyta eddigi helyét, s olyan sebességgel száguldott az előttem álló felé, hogy még csak esélye sem lett volna kivédenie a csapást.

-Úr isten, nagyon sajnálom! Nem direkt volt!-pánik szerűen, s automatikusan elvőttem zsebemből egy papírzsebkendőt, amivel Taehyun ingjét kezdtem el törölgetni, hátha valamennyire felitathatom a kárt amit okoztam. Mellettünk Kai hangos nevetésben tört ki, ám én ekkor sokkal jobban voltam kétségbeesett egy megindokolatlan okból kifolyólag, s minden áron azon voltam, hogy helyretegyem amit elrontottam.

-Szerintem hozok egy törülközőt..!-a fiatalabbik továbbra is szórakozva rajtunk, vagy sokkal inkább rajtam, elment egy másik irányba, így ismét kettesbe hagyva minket. Nagyon kínos volt számomra, hogy egy ilyen borzalmas dolog megesett velem, amiért még álmomban is elszégyeltem volna magam.

Ha a többi fan most látna, biztosan porig döngölne...

-Ugyan már! Ne görcsölj rajta, ez csak egy ruha!-néhány pillanatos későbbi megszólalására nem sok figyelmet konyítottam, ugyanis tartottam attól, hogy megint le leszek kiabálva amiért valamit tönkre tettem, ám mikor ő realizálta, hogy én nem tervezem az ingjének tisztítgatását egy ideig abbahagyni, óvatosan megragadta két csuklómat. Vératlan érintése finom, ám mégis megállásra bíró volt, s ahogyan bőrömhöz ért, egész lényem beleremegett a földbe. Eddig észre sem vettem, csak mikor feltekintettem gyönyörű, s hibátlan arcára vettem tudomásul, hogy ezuttal én álltam hozzá közelebb. Annyira, hogy egy röpke pillanatra teljesen kiesett a fejemből minden, amit magamról tudtam.-Elmegyek átöltözni és a víznek már semmi nyoma nem lesz!-bíztatóan elmosolyodott, s egy néhány pillanatig még elidőzött a kezeim szorongatva, aminek hála tovább tudtam tanulmánoyzni szépséget. Azonban később mégis csak elment, s magamra hagyott kavargó és értetlen érzésekkel. Az eddig általa tartott testrészemen a bőrfelület hirtelenjében kihült, s bizseregni kezdett. Olyan volt, mintha valamilyen meleg anyag eddig rá lett volna terítve, viszont csak Taehyun meleg kezei voltak azok, mik közrefogták.

-Hát Taehyun meg hová lett?-az ismét megérkező Kai hangjára sikerült csak később felébrednem bambulásomból, mire zavarodott tekintettel felé tekintettem.

-Öö...elment átöltözni..!-adtam meg kissé akadozva a válaszom, mivel még kissé a sokk alatt álltam, amit nem nagyon tudtam beazonosítani, hogy honnan eredhetett és miért.

-Ahh..! Most hiába hoztam ezt ide?!-kiakadva felemelte a kezében lévő krém színű anyagot, mire egy aró mosoly kúszott arcomra.

Szegény biztos megszenvedhetett érte, ha már ennyire felháborodott..

-Na mindegy!-feladva a próbálkozást lehelyezte az egyik székre a tárgyat, majd visszatekintett rám.-Egyébként is kérdezni szerettem volna, hogy megnézhetem-e a képeket? A Moaknak szeretnék néhány sneak-peek-et mutatni róluk.-érdekelődve, s gyerekes mosolyal az arcán pillantott szemeimbe, kezével pedig a nyakamban heverő kamerára bökött.

-Persze. Én aztán nem tíltom meg!

| később |

A fotózás hátralévő részében annyira kínosan éreztem magam, hogy alig mertem Taehyunra tekinteni, nemhogy a szemébe nézni, vagy akár beszélni vele. Miközben a fényképezkedés zajlott, nem egy könnyű dolog volt visszatartani a lélegzetem az ő fordulójánál. Természetesen nem mindig nézett felém, de mikor igen, sokkal frusztráltabban viselkedtem, hogy még a kamerát is alig tudtam a kezemben tartani. Olyan volt, mintha engem figyelt volna. Mondjuk az esetek hetven százalékában ez így is volt, de lényeg, hogy zavart, mert sikeresen beégettem magam előtte. Nem is tudom miért törődtem vele ennyire, de ezen nem nagyon volt lehetőségem gondolkodni a hülye érzéseim miatt.

Miután végeztünk a fotósorozatokkal, kissé megkönnyebbülve felsóhajtottam, s kinyújtóztattam végtagjaim. Elfáradtam a sok aggodalmaskodásban, úgy összevetve minden miatt és izmaim is nagyon fájtak. Ha valaki azt hiszi fotózni, ráadásképpen embereket olyan könnyű...az gondolja át mégegyszer mit hisz. Az is igaz, hogy jelenleg én voltam az egyedüli fotós, bár attól függetlenül már volt ilyesmiben tapasztalatom. Khm..az előző munkám...

A kamerát átadtam az egyik staffnak, s a memóriakártyát mire a képek kerültek, elvittem a menedzserhez. Barátnőm besegített az összepakolásban, míg én ezekről gondoskodtam, s arról, hogy minnél sikeresebben elkerüljem Taehyunt, és a vele járó kellemetlen...kellemetlen akármit. Nem tehetek róla, de egyszerűen annyira megalázottnak éreztem magam, hiszen egy IDOLt köptem le vízzel. Még az a szerencse, hogy nem volt kamera mi felvegye. Phuu, akkor aztán lett volna bonyodalom! Na persze! Az utána történtek sokkal nagyobb bonyodalomba vezettek..

Lassan, de biztosan már a kabátom is sikeredett magamra aggatni, ahogyan InHyenek is. És igen...az a kabát volt a bírtokomban amit még Taehyuntól kaptam. Lusta voltam a sajátom előkotorni kora reggel, de mivel nem állt valami fényesen az idő, nem volt más lehetőségem. Mellékesen megjegyezve, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán megtarthatom-e magamnak. De ha igen, soha nem mostam volna ki azt a kicseszett, kellemes Taehyun illatot amit árasztott magából. Muszálynak éreztem, hogy minden egyes percben újra és újra beleszaglásszak, hogy megnyugodjon tőle a pici lelkem. Mintha csak kajáról beszélnék, esküszöm...

-Jaj! A szüleim azok, fel kell vennem! Pillanat...-barátnőm előkapta zsebéből csörgő mobilját, majd elszörnyedt tekintettel bámult a képernyőjére. Nem nagyon volt jóban velük, ahogyan én sem az enyéimmel. Viszont csak néhány vita volt mi belezavart az ő világjukba, azon kívül valamennyire megvoltak.

Aprót, megértően biccentettem fejemmel, mire szempillantás alatt a füléhez emelte a készüléket, s egy kissé elfordult. Addig becipzároztam magamon a kabátot, s kezeim a zsebjeibe sülyesztettem. Szinte soha nem szoktam, ha csak nem nagyon hideg van, de azon kívül nem vagyok a becipzározott kabátok, vagy akármi hasonlóknak a hívője. Bezártnak érzem magam tőlük és olyan, mintha valami folyamatosan folytogatna. De ezesetben nem bánom a kellemes illatok végett.

Mikor ezzel megvoltam, kissé körbepillantottam a már majdnem üres helyiségben, csakhogy azzal nem számoltam, hogy a fiúk is éppen akkor készültek elmenni. Így nem volt nehéz, hogy Taehyunnal, szinte se perc alatt talákozzon a tekintetem. Amit aztán kínosan, rögtön el is kaptam, mintha észre sem vettem volna.

Óóó bakker! Remélem hamar elmennek..! Vagy legalább csak ne jöjjön-...

-Na mi van? Még mindig a vízen rágódsz?

..-ide...

-Nem, csak...-próbáltam valami értelmes kifogás után kutatni gondolataim közt a hozzánk megérkező fiú számára, kire csak egyetlen pillantást vetettem, a következőekben mindenhova pillantottam, még a plafonra is, csak nem rá.

-Minek van ott az a "csak"?-kérdezte sejtelmesen, s egy érdekes tónust felvévve a hangjába, amivel látszólag csesztetni akart. És sikeresen is tette. Csak zavartabb lettem és még kevesebb esélyem volt arra, hogy valamit behazudjak neki.

InHyee...siess!

-Nos?-néhány pillanat csend elteltével, mikor nem kapott választ, vagy pillantásokat tőlem, ismét megkérdőjelezett.

-Tudod mit..haggyuk..-sóhajtva kissé lejjebb húztam fejemet a kabátba, minek folytán ismét megéreztem a fiú illatát. Automatikusan rá gondoltam, s ez miatt nem bírtam ki, hogy ne tekintsek fel rá. Aranyosan mosolygott rám, kissé pimaszul, mintha tudna valamit amit én nem, bár annyira lekötött az, hogy így bámul rám, hogy csak azon kattogott az agyam.

Miért néz így? Talán ennyire porig égettem volna magam? Haragszik rám? Ki fog rugatni és börtönbe csukat??! Ó istenem, mit tettem..?!

-Na akkor mehetünk?-gondolatmenetem, s a hosszas szemkontaktusunk barátnőm zavarta meg azzal, hogy hangja rögvest megcsapta füleim. Kissé, alig láthatóan megráztam a fejem, hogy észhez térhessek, majd felé fordultam.

-Igen..!-kissé talán túl hevesen vágtam rá válaszom, ám ezzel nem törődve, a lány Taehyunra vezette tekintetét. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon meglepődött volna, sőt, mintha tudta volna, hogy már egy ideje ott áll, úgy nézett fel rá.

-Társulhatok hozzátok?-a fiú hirtelen kérdése ahogyan agyamig jutott, teljesen ledöbbentem következtében és értetlenül fordultam vissza felé, hogy kérdőre tudjam vonni.

-Neked nem másik programon lenne a helyed?-furcsán vizslatva összevontam szemöldökeim, míg rezzenéstelen lényét próbáltam analizálni, hátha abból megtudok akármit is. Továbbra is ott virított arcán mosolya, ami kissé furcsán hatott szavai után.

-De. De nem olyan fontos.-hanyagul vállat vont zsebrevágott kezekkel, s ahelyett, hogy barátnőmre is figyelt volna, csakis rajtam pihentette szemeit.

-Mi az, hogy nem fontos? A menedzsered nem örülne annak, ha ezt hallaná..!

-Csak próbánk lenne, de arról némikor mindegyikünk meglóg!-szavai valamennyire meggyőzőek voltak, de lehet csak azért, mert nagyon elakarta hitetni velünk, csak azért, hogy eljöhessen ő is. Nem lett volna ezzel a helyzettel semmi problémám, örömmel rá mondtam volna az igent, ám így sem tartottam teljesen helyén valónak. Például a többi fannal szemben. Már az is, úgymond megtiszteltetés volt számomra, hogy a személyes fotósuk lehettem egy ideig.

------------
IM SO SORRY *insert bőgés*
Éreztem hogy ez az experiment nem fog jól menni