| Taehyun szemszöge |

Legbelül, ott mélyen, felelősnek éreztem magam a lány miatt, kinek idő közben megtudtam, hogy Macie a neve. Hiszen miattam keveredett ilyen kalamajkába, minek okáról addig a bizonyos napig még csak nem is tudtam, ahogyan a többiek sem. Legalábbis Yeonjun említett olyasmit, hogy ő neten látott egy cikket, amiben valami ördögi lesifotóst emlegetnek, mint ahogyan azt menedzserünk is megtett. De mégsem éreztem magam jónak, az miatt sem, hogy bajba sodortam, és az miatt sem, hogy ennek hála le is sérült. Én személy szerint úgy gondoltam, hogy amit tesz, nem olyan rossz, sőt, nem értettem, hogy minek volt ekkora felhajtás körülötte. Nem éreztem helyénvalónak azt ahogyan bántak vele, ahogyan a menedzserem bánt vele. Ezért az volt a legkevesebb, hogy amiben tudok, segítek a lánynak.

Mikor megláttam szünet közben, hogy még mindig ugyan abban az öltözékben, vagyis nem sok meleget nyújtó pulcsijában van, kissé értetlenül összevontam a szemöldökeim, miközben néhány méterre tőle beszélgettem a fiúkkal. Éppen vizet ivott egy üvegből, s mivel neki sem, és nekem sem volt semmi dolgunk, gondoltam odamegyek hozzá beszélgetni, esetleg kicsit jobban megismerni. Mivel tudtam, hogy egy ideig velünk fog dolgozni. Amit fura egy ilyen fiatal lányra mondani, ugyanis alig nézett ki tizennyolc-kilencnek.

Nem terveztem halkan oda menni hozzá, vagy hogy megijesszem, de mikor két karom csontos vállára tapasztottam, egy kissé megugrott tőlem. Valamilyen oknál fogva aranyosnak találtam reakcióját, amit egy kissé megmosolyogtam, bár ez megszólalásánál azonnal lefagyott rólam.

-Hát ez fájt..!-néhány csendes másodperc elteltével szólalt csak meg, amit először furcsálltam, bár aztán leesett, hogy mi is lehetett ott a probléma.

-Ii..bocsi..! Nem akartalak ilyen erőssen megérinteni..!-elhúzva ajkaim, sajnálkozva elébe álltam, hogy bele tudjak nézni szemeibe, mik kissé meggyötörtek voltak, akárcsak egész nap, s előtte lévő nap. Biztos voltam abban, hogy ez azért lehetett mert eleve nem szeretett volna ott lenni, bár mégis volt bennem valami furcsa érzet, hogy más is állthat emögött.

-Nyugi, nem a te hibád! Így is fájnak a vállaim..!-zavarodott, s enyhén aranyos ellenkezése hallatán egy picivel megnyugodtam.

-Áá..értem!-megértően bólogattam, csakhogy tudassam vele, értem mire céloz és nem kell ez miatt aggódnia. Sokkal inkább az miatt, hogy meg is fázhat, ha továbbra is ilyen lengén lesz felöltözve. Nem egy lányos kinézete volt, azonban nagyon megragadta a tekintetem és még így is aranyosnak találtam, ahogy kezeit még saját tudtán kívül is pulcsija ujjába próbálja felmelegíteni.-Nem..fázol?-szemöldökömet kissé érdeklődve felemeltem, míg válaszára vártam. Bár ha közelebb lettünk volna egymáshoz, még csak fel sem tettem volna ezt a béna kérdést.

-Egy kicsit. Bár nem úgy készültem mikor jöttem, hogy ilyen idő lesz..-egy kissé kínosan megvakarta a tarkóját, s elszakította rólam a tekintetét, gondolván, hogy az alattunk elterülő, letaposott füvet sokkal érdkesebb nézegetni.

Látszott rajta, hogy a szél ismételt fellendülése következtében beleremeg egy hanygyányit a hideg levegőbe, mit számomra feltűnően próbált titkolni. Ám átláttam rajta, s ahogyan már említettem, ha nem is teljes mértékben, de kötelességemnek éreztem, hogy jóvá tegyem a negatívumokat amit miattam kapott, így igyekezve, hogy ezt elérhessem, leszedtem magamról a kabátom és a hátára terítettem. Ennek következtében megéreztem azt, amit nagy esélyel ő is érezhetett mielőtt átadtam volna neki a már bemelegített kabátot, vagyis ez alatt a hűvös szélre godolok.

-Na akkor itt az enyém, ez már jó meleg. Várj itt meg, hozok magamnak egy másikat!-egy pillanatra nagyra tágult, s rám meredt szemeibe néztem. Rendkívüli érzés kapott el olyan közelről látott, aranyos reakció alatt álló arcát látva. Szerintem nem csak egy lány irígyelhette szépségét.

Visszaszaladtam a többiekhez, kik egymás között szórakoztak és pihentek a szünet alatt, ám ezt a nyugalmat megtörtem azzal, hogy leszólítottam Soobint. Nem szerettem volna sokáig várakoztatni a lányt, ezért lusta voltam a sátor alá menni egy másik kabátért, így gondoltam elkérem az övét.

-Elkaphatom a kabátod? Az enyémet odaadtam Macienek és lusta vagyok bemenni egy másikért..!-kérdeztem bizakodva, s kissé sürgetve az előttem felálló fiút, közben egyhelyben toporzékoltam a hideg miatt. Nem volt olyannyira hideg, mint ahogyan azt kimutattam, de egy meleg kabát alól nem a legkellemesebb érzés kijönni ilyen időben.

Soobin néhány pillanatig értetlenül pislogott rám, mintha valami furcsa dolgot mondtam volna-bár nem is volt annyira hétköznapi-, majd realizálódva bólintott kérésemre, s lefejtette magáról a susis anyagot ezzel átadva nekem. Miközben azt felkapkodtam magamra, vissza vezettem tekintetem a lányra, csakhogy megnézzem mit csinálhat míg engem vár. A kabát amit adtam neki ekkor már fent volt a karjain, s a folyót kémlelte egy széken ülve. Miután megvoltam eddigi munkálkodásommal, gyorsan visszaszaladtam hozzá, amibe egy kissé több energiát fektettem, mint kellett volna, hisz nem voltunk olyan messzire egymástól.

Méghogy nem voltunk messzire egymástól? Képzeletben lehet...de a valóság sokkal fájdalmasabb, mint aminek mi hisszük.

| Macie szemszöge |

Az újjab fárasztó és agyserkentő nap után, annyi örömöm volt hogy végre bedőlhettem az ágyamba, mi oly puha volt, hogy majd bele süppedtem. Még csak le sem vettem magamról a cipőmet, vagy akár a kabátomat, amit Taehyun szeretett volna, hogy hazahozzak, hátha útközben elered az eső, de nem is bántam, ugyanis kellemes illata még mindig rá volt tapadva. Mondjuk elég érthető volt, bár mégis furcsán éreztem magam az miatt, hogy ilyeneket tesz és mond nekem. Lehet csak én gondoltam bele túlságosan, mert az egyik kedvenc bandámról volt szó, de volt egy olyan érzésem, hogy ez akkor sem egy helyén való viselkedés.

Miután eléggé kiélveztem pihenésem, s a kabátból áradó férfi parfüm illatot, végre úgy döntöttem, hogy levedvem magamról azt és a cipőm, s otthagyva a szobámba mentem ki a konyhába. Útközben tárcsáztam InHye számát, hogy elmesélhessem neki milyen élményt is élhettem át helyette aznap. Fogadni mertem volna, hogy megeszi majd a sárga irígy.

-Szia, te köcsög!-köszöntem szokásos mondatommal mindig mikor felhívom, s egy vigyorral az arcomon vettem ki a hűtőből egy kis üveg üdítőt.

-Neked is szia, te marha!-hangja kissé nyúzott volt, mintha abban a pillanatban ébresztettem volna fel, de tudtam, hogy ha meghallja milyen mesélni valóm van számára, biztosan kiugrik a bőréből, se perc alatt.

-Uff, olyan sok mesélni valóm van..!-csodálkoztam a plafonra tekintve, ahogy a pulthoz ültem, de rögtön ez után folytattam is.-Nem is tudom mennyire van kedved ilyenkor este meghallgatni a Soobinos sztorimat, de ha gondolod elmesélem más-...

-Mi van Soobinnal?! Érdekel!-végig sem tudtam mondani amit terveztem, azonnal félbeszakított kicsattanó örömmel, s félig dobhártyámat kijukasztva, amire egy pillanara ledermedtem, azonban ismételten elvigyorodtam.

-Nem is tudom...annyira fáradt vagyok most mesélni...-megjátszva az ártatlan kislányt kissé lehajtottam fejemet, bár nem mintha látta volna, legalább én jót szórakoztam magamon és rajta.

-Héé! Ez nem fer! Akkor minek ébresztettél fel?!-rámriadva majd' leszedte a fejemet szavaival, amire hitetlenül felnevettem gyerekességén, s beleittam az italomba.

-Nem tudtam, hogy alszol.-hanyagul vállat vontam a témát terelve, csakhogy továbbra is húzzam az idegeit, amire a vonal mögül hallottam, hogy fújtatott. Igazság szerint tényleg hulla fáradt voltam, akár fürdés nélkül is képes lettem volna elmenni aludni, de mégis szerettem volna barátnőmmel beszélgetni, ami egy kissebb erőt nyomott belém.

-Hát arról már nem én tehetek, mint ahogyan arról sem, hogy te fáradt vagy!-vágta hozzá fejemhez szavait.-Na de ha ennyire szerettél volna csak felhívni én leteszem!-szigorú tanári hangon megfenyegetett, amire bágyadtan sóhajtottam.

-Elmondom én ha szeretnéd, na! Csak húztam az agyad!

-Mindegy, amúgy is vissza terveztem aludni.-hangja visszaállt a normális tónusba, majd fáradtan ásított egyet.-Ám tudod mi jutott most az eszembe..?-és ekkor meghallhattam azt a szokásos, ördögi hangját, amit csak akkor szokott használni, mikor valami őrültségre készül. Már előre tartottam attól, hogy mivel fog előállni.

-Szeretném hallani...?-félve elhúztam ajkaim, s egyik karommal rákönyököltem az asztalra, hogy rádöntsem fejem.

-Óóó, de még mennyire!-mintha csak cukrot és kávét adtak volna egyszerre a szájába, olyannyira kicsattant, s életemre esküszöm még azt is megfigyeltem a vonal végéből, hogy ugrándozik. Legalábbis a dübörgésekből úgy ítéltem.-Mi lenne, ha holnap én és HanBin is elmennénk megnézni mi az új munkahelyed?! Nem lenne állati?

-Jaaj, nem!-azonnali ellenkezésbe kezdtem, ahogyan végig futott fejemben eme borzalmas gondolat.-Nem szeretnék több oktalan vádat kapni a mai nap után, úgyhogy jobb lenne, ha ezt az ötletet azonnal kitörölnéd a fejedből!

-Miért?

-Pont erről szerettem volna beszélni neked.-sóhajtva megmaszíroztam homlokom, a délelőtti eseményekre visszaemlékezve. Éppen eleget vágott már hozzám az a bajos menedzser, többet nem kértem belőle.

-És ha csak én megyek el? Ha zavarnék ott, azonnal elmegyek..!-bizakodva próbált további ötleteket kieszelni, azonban nem nagyon voltak ínyemre.-Kérlek Macie! Nagyon szeretném látni Soobint! Esküszöm a közelébe sem megyek, de szeretném látni!

| két nappal később |

Ó, hogy mekkor idióta vagyok amiért egy ilyen marhaságba belementem!

Természetesen még egy magam fajta személynek is van gyengesége aminek nem tud ellenálni, s barátnőm ezt pontosan tudja micsoda, így simán rá tud szedni akármire amire csak akar. Na nem éppen akármire, de a legtöbb dologra igen. Ekkor sem esett másképpen, s mondhatni jól lefizetett, csakhogy láthassa a szőke hercegét, ezesetben Soobint.

-Legalább annyit hoztál belőle amennyit kértem?-kérdeztem felvont szemöldökkel a buszmegállóhoz érkező, vigyorgó barátnőmtől, ki kérdésemre hevesen bólogatni kezdett.-Nem is értem, miért van neked otthon ilyened, ha nem is szereted őket...-sóhajtva átvettem felém nyújtott tenyereiből a mini, mozgatható sárkány figurákat. Igen. Ezekkel fizetett le. És ne próbáljon meg senki sem belém kötni, mert ezek nagyon aranyos és király figurák is egyben!

-Tartalékban van, ilyen esetekre.-csintalanul kacsintott, majd lelkesen átkarolta egyik kezem, miután észrevette, hogy a zsebem mélyére sülyesztettem a kis figurákat.-Na akkor merre is megyünk?-nem válaszoltam semmit, gondoltam majd ígyis-úgyis kiderül mikor odaérünk, így sóhajtva megindultam egy irányba. Ezuttal ismételten zárt helyiségben esett sor a fotózásra, aminek őszintén, sokkalta jobban örültem a múltkori miatt. Legalább kevesebb esélyt láttam arra, hogy rámszakadjon az ég, vagy elfújjon a szél. És ezt a jó hírt még az dobta kicsit feljebb, hogy nem kellett olyan sokáig ott tartózkodnam, ugyanis aznapra más programjuk is volt a fiúknak. Ezt még előtte lévő nap informáltatta velem a menedzser, mint ahogy azt is, hogy a hét további részében is kevesebb dolgom lesz, valamikor fél nap, valamikor csak néhány óra. Mivel máshol is vannak ezeken a fotózásokon kívül megjelenésük.

-Jó napot!-kissé elhúzva ajkaim, s kínosan köszöntem az emlegetett személynek mikor már az épületben voltunk InHyevel. A férfi érdeklődve felém tekintett, s szintén üdvözölt ám mikor meglátta a mellettem ácsorgó lányt, hirtelen megakadt rajta meghökkent tekintete.

-Őő...kicsoda?-kérdezte értetlenül, s érdeklődve, miközben visszatekintett felém. Ahogyan elnéztem, és vártam tőle, nem nagyon repdesett az örömtől. Ezzel meg kell nyugtatnom, de én sem.

-InHye vagyok, Macie legjobb barátnője! Örvendek a találkozásnak!-a lány helyettem is bemutatta magát egy elszánt mosoly kíséretében, s mélyen meghajolt a férfi előtt.

-Hát már nem is tudom mit mondjak erre...-keserűen, s frusztráltan sóhajtott, miközben két kezét csípőjére helyezte tehetetlenül.-Legalább tudsz valamit besegíteni? Az egyik munkás így is lebetegedett a tegnapi nap..

Milyen véletlen egybeesések történnek manapság...

-Ó! De még mennyire! Sok minden van amihez értek!-InHye diadalittasan, s bátorsággal teli kihúzta magát, mire a férfi biccentett. Nem tudtam kivenni arckifejezéséből, hogy pontosan mire is gondolhat, vagy milyen érzések kavarodhatnak benne, viszont furcsa mód, de legalább nem akadt ki. Annyira.-Szóljon amikor segítség kell, én pattanok!

Hát reméljük nem szó szerint gondolta..

-----------
Úr isten most hétfő van 😱😱

Boldog valentinnapot mindenkinek! 🥲