Borzasztó fájdalommal kelt fel Thomas szombat reggel, ugyanis, mint általában, elfelejtette kikapcsolni hétvégére a nyavajás ébresztőt.
       7:10. Felsóhajt és visszafekszik. Feje lüktet. Egy pillanatra elcsodálkozik, hogy miért hasad szét, de hamar eszébe ugrik a tegnapi „kis"iszogatás Teresával. Basszus. A lány hozhatta haza? Mikor? Csupán foszlányok maradtak meg. Egy órát fetrengéssel tölt el, majd lassan kimászik a takaró közül és a fürdő fele megy. Langyos vízzel megmosakszik, s a tükör előtt több időt szentel magára. Majdnem megijed, mikor a szeme alatt megpillantja azokat a sötét karikákat. Vállait megvonja. „Csak elmúlnak a nap során" és a közelében összehajtogatott, tiszta törölközővel szárazra törli az arcát.
Egy óra múlva már felfrissülve siet le a konyhába, természetesen telefonnal a kezében.
- Jó reggelt, – hátulról megöleli a nőt – anya!
- Neked is fiam – puszit ad a másnaposnak – Jobban vagy? Mennyire fáj a fejed?
- Az már nem annyira, csak a gyomrom lyukad ki, ha nem kap élelmet –utaló módon mosolyog, és kevésbé feltűnően a serpenyőben sülő sajtos-baconös rántottát lesi.
- Türelem rózsát terem édesem.
- És egy szenvedő alanyt.
- Csüccs le. Mindjárt kész.
Kényelmesen elhelyezkedik, szokásához híven, az étkezőasztal másik felén, közel a hatalmas ablakhoz. A nappali a csodálatos reggeli napfénytől ragyog. Köszönhető persze, a sok ablaknak, amiket akár üvegfalnak is nevezhetnénk. A ház modern berendezettsége és letisztultsága lenyűgöző, de másrészt ridegséget áraszt a stílus. Ezt a néhol megjelenő személyes kis holmik törik meg, például az anyja porcelánjai, a virággal teli váza az asztalon és a családi fotók. Mindenhol. Na meg a szín. A Thomas által kiválasztott „Italian Cappuccino" , ahogy az az üzletbenfel volt tűntetve. Pár árnyalattal tér el az italtól, a vajszínfelé. Thomas egyik kedvenc színe.
        Felvillan egy ismerős arc a  telefonon. Newt. És több mint 20 üzenetet írt. Plusz SMS-t. És 10 nem fogadott hívás. Azonnal válaszol neki.

„ Tommy. PLS nagyon fontos lenne. Csak válaszolj."

Mielőtt bármit is írna haverjának, gyors végig görgeti az üzeneteket. Valamit a mai estéről kérdez, és hogy ott tud-e aludni. Ha szeretne. Ugyanis Newt családja rokonokhoz megy látogatóba, Sonyja barátnője is velük megy, és a fiú meg otthon maradna, mint „házőrző". Viszont, ha nem megy Thomas, akkor esélyes, hogy nem tudja megúszni a látogatást.

„ Miért is ne. Szívesen! Csak annyit mondj, mikorra menjek :D „

„ Te bökött! Már féltem, hogy vissza se írsz, vagy utálsz."

„ Szóval...?"

„ Ahogy neked kényelmes.Délután fele?"

„ A hat megfelel? Addigra rendbe szedem magam."

„Tökéletes. :D És minden rendben?Tegnap kicsit... öhm... sokat ittál. Teresával beszéltél?"

Megérkezik a reggeli, és Thomas anyukája a fia elé teszi a szépen tálalt reggelit.
- Köszi.
-Jó étvágyat, kicsikém. – újabb puszit kap buksijára.
- Apa dolgozik?
- Igen. Még azelőtt elment, hogy lejöttél volna. De, ez nagyon különleges nap lesz! Bizony. Ma sokkal korábban fog hazajönni és elmennénk valamerre, ha téged nem zavar.
- Anya. A gyereketek vagyok, nem pedig egy őr, akitől engedélyt kell kérni. Menjetek csak! Én úgyis Newtnál alszok.
- Tényleg? –hátát simogatja, és teljes érdeklődéssel fordul felé.
- A családja valami rokon látogatásra mennek és „megmentem" tőle– hangosan nevet Thomas.
- Ezek szerint te leszel a nap hőse. Legalább is Newté. Azt nem említette, mikor jön legközelebb? Rég láttuk, és azt se tudjuk mi van vele, mert nem mesélsz – Karba teszi szemrehányóan a kezeit.
- Majd ma rákérdezek, mikor aludna itt, oké? De mostmár reggelizhetek?
- Persze. Hagylak is. Ha bármi kell, tudod hol találsz.
Ezzel elindul a konyha fele és folytatja amit elkezdett. Thomas nekilát a kajának. Ekkor eszébe jut szerencsétlen haverja, aki azóta is a válaszra vár, de a gyomra jelez, hogy ez így nem oké, hogy üres, szeretne megtöltődni,ezért előtte gyors két falatot szájába töm és telójáért nyúl.

„Minden a legnagyobb rendben. Azt hiszem. Egyedül a fejem fájt reggel, de semmi hányinger vagy ilyesmi (tegnap már vissza köszönt). Teresával? Nem. Még nem, de gondoltam rá, hogy írok neki, viszont addig nem jutottam el. Tudooom. Először valami likőr volt, aztán Jim Beam, Johnnie Walker, Jack Daniels, azt hiszem egy korty erősebb is becsúszott, de nem emlékszem  . Talán még sör is? Részeg leszek attól, hogy sorolom. XD „

„Ennyire szereted a whisky-t? Nekem is az egyik kedvencem ;) „

„Nekem is! Ezt nem is tudtam."

„Ahogy én sem xD mondjuk, nem említette egyikünk sem."

Beszélgetnek egy darabig, közbenThomas befejezi a kajálást és ahogy azt egy rendes gyerektől elvárják, el is mosogat.

          Legközelebb, mikor megnézi az időt, látja, hogy már két óra is elmúlt. Körülnéz kissé rendetlen szobájába és inkább rendet rak. Ez tartott körülbelül tíz percig. Teresának csak utána ír. Vele is beszélget, főleg a tegnap történtekről és kibeszélik a ruha boltos dolgot is. Ez elfajult telefon beszélgetéssé és egy órán át csak arról dumáltak.
Szépen oldalra fordul és az ablakon keresztül nézi a vattapamacsként haladó, hófehér felhőket. Az idő nem áll meg. A felhő sem. Belegondol, hogy ma nem tudott sokat aludni, hisz azzal sincs tisztában, hogy mikor került haza. Talán 3-4 órát aludhatott. Aztán ma meg haverjánál tölti az éjszakát. Szóval ismét nem fog aludni. Most kell kipihennie magát. Mély levegőt vesz. Kellemes illat járja át a szobáját, a napfény csodálatos. Pihenni szeretne, de mintha valami gátolná ebben, és az agya akaratján kívül is egyre jobban pörög. Newt azóta is beszélni szeretne vele (reméli). Rengeteg opció fut végig a gondolat menetén, mint a barátnő téma vagy a soha többet barátok téma. Az utóbbiba bele se mer gondolni. Ahhoz túlságosan is elválaszthatatlanok. Elengedi a gondolatokat és lecsukódik a szemhéja.

- Kicsim. Ébredj! Meddig óhajtasz aludni?
- Hány óra?
- Tíz perccel múlt 5.
- Akkor lassan indulok is – lomhán kisétál a fürdőbe, megmossa az arcát, hogy egy kicsit felébredjen és a szunnyadó elméjét működésre késztesse. – Mikor mentek?
- Igazából csak elköszönni jöttem, szóval kábé most. – visszafogottan neve tédesanyja.
- Oh. Akkor – odahajol a selymes arcához és egy puszit nyom rá – siessetek és érezzétek jól magatok. Majd a többit elintézem, jó?
- Köszönöm.
- Szeretlek.
- Miis, életem.

Hallja a lépteket, ahogy egyre eltűnnek a távolban és az ajtó csapódást, ami jelezi, egyedülmaradt a nagy házban. Lesiet a lépcsőn. Felkap egy üveg bort és miután összepakolta szükségesebb holmiait, utoljára haptákban leellenőrzi a házat, majd bezárkozik.

Behuppan a kocsijába és táskáját az anyósülésre dobja, benne a borral. A kormányra teszi kezeit. Szélsebesen átfutja gondolatait. Minden rendben van. Eltett mindent, ami kell. Még piát is. Tuti, hogy örülni fog neki Newt. Nem szokása a túl korai érkezés, de most úgy dönt, meglepi haverját. Az óra a felet se üti meg, de már a kihalt úton vezet. Izgatottan parkol a kocsifeljáróra, mert most senki se fog odaparkolni, tudtával.
A bejárat előtt állva hezitál. Huh. Csak nem baj, ha picivel korábban toppan be, mint ahogy mondta. Bekopog.