Thomas éppen az osztályterme felé siet, amikor egy kedves hang üti meg füleit. Newt közeledik a háta mögött nagy sebességgel. Hátrafordul. Legelőször a mosolyát pillantja meg, majd a hevesen integető kezeit. Abban a pillanatban, hogy meglátja az energiával bőven telítődött Newtot, érzi, mosolyognia kell.
- Thomas! Hát téged is lehet ilyen korán suliban látni? – Egyik keze a vállán landol egy csattanással.
- Neked is szia – és szabad kezét megragadja, hogy köszöntő-ölelésre húzza.  Ez a szokás.
-Megböktek, hogy már fél előtt beérkeztél?
- Nem hinném. Hacsak álmomban, a pónik és a hercegnők között nem szúrtak meg, akkor teljességgel képtelen. – Szája már fülig ér.
         A bizalmas, mindennapi megtárgyalni valójukat, a semmiből előbukkant karok szakítják félbe. Thomast hátulról lerohanják.
- Hali! Hiányoztam? – Felugrik a fiú hátára és szorosan belekapaszkodik.
- TERESA! Mih... csoda... meglepetés. – Még a lélegzete is szaggatottá válik az örömtől.
Newt összefont karokkal figyeli az eseményeket, de csak nevetni tud az egészen. Agyába felvillan a gondolat, hogy milyen régóta tartják hármójuk között ezt a szoros kapcsolatot, hisz egyikük sem tudna elképzelni akár egy napot, a másik nélkül.
- Jó híreim vannak srácok – Lemászik, és megigazítja az összegyűrt szoknyáját – Szóval.  Elmarad a kémia, a dolgozattal együtt.
- A legszebb mondat, ami ma előfordulhat – imádkozva kulcsolja össze az ujjati Newt. Ekkor mindhármukból egyszerre kitör a nevetés.
- Eznem ééér! Pedig most tanultam.
- Jaj Tommy...
Newt keze végigsimít reflex-szerűen karján. Arckifejezésében tökéletesen kirajzolódik az „Ezt te se gondoltad komolyan" beszólás.
- Elolvastam egyszer – válaszolja, mielőtt a fiú tenné.
Szegény Teresa csak bámulta a két srácot, ahogy elégedett és egyben a huncut mosolyukat elővéve egymásra néznek.

      Vége a mai tanításnak. Kisebb csapattal indultak el a szokásos gang-helyükre, ahol általában csövelni szoktak. Ez nem más, mint a Sheila Street-en egy aranyos, vintage kávézó. Kedves emberek, kellemes hangulat és az a csodálatos kávé illat, ami belepi a kishelyiséget. Az ottani dolgozók lassacskán az életük apróbb részleteiben is jártasak,  italaikat rendelés nélkül kihozzák. A társaságba tartozik Siggy, a maga aranyos és szerethetni való stréberségével. Mellékesen megjegyzem, hogy nagyon imádják. Minho, aki a focicsapat kapitánya, Brenda, aki képes az összes vészhelyzetet pillanatok alatt megoldani, Gally... Egy igaz seggfej.Egészen addig, amíg a közelébe nem kerülsz és megkedvel. Ez nagyon fontos lépés. Rajtuk kívül természetesen Teresa, Newt és Thomas is,  akik az „alapítók".

Thomas ledobja a nehéz táskáját.  A következő pillanatban már az ágyon kiterülve pötyögteti hosszú üzenetét Newtnak.

             „Sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. Na majd holnap egyik szünetben elrabollak és elmondhatod, amit akartál. „

Percekkel később a „10 perce volt elérhető" szöveg hirtelen átvált „jelenleg elérhető"-vé, és a fiú egyből írja a választ.

               „Ugyan. Az ráér bármikor. E miatt ne aggódj. De az elrablós ötletedben benne vagyok ;) Amúgy Teresa nem fog hiányolni, ha egy szünetre lelépsz? „

                „ Tudtam én, hogy nem lesz ellenedre. Miért is? „

                „ Mert a szüneteket együtt szoktuk tölteni, legalább 1-2 percet. És mi van veletek? „

Newt aggodalmasan nézegeti a telefonját remegő kezekkel, és szíve majd kiugrik a helyéről. Tommy nem válaszol. Elgondolkodik, hogy ezt tényleg muszáj volt-e megkérdeznie, de ő csak érdeklődött felőle, mert magától nem  mindig beszél.  Valamikor a vallatás is szükséges. Végigméri asztalát és rájön, hogy az a francos ceruza jobban mutatna a másik oldalon, és hirtelen a halom összegyűrt papírfecni idegesítőbb, mint valaha. Igen, el kell távolítani a lehető leghamarabb. Felkel íróasztalától és kidobja. Eltelik pár perc.
Még mindig semmi. Meghalt?
A puha, szépen leterített ágyra fekszik, telefonját maga mellé téve. Pityeg a mobil és felugrik az üzenet:

              „ Ne haragudj.  Anyu hívott. Hm...nem igazán vágom, hogy érted, de még nem jöttünk össze és nem tartom valószínűnek."

              „ Hogyhogy? „

              „ Jó kérdés, de sajnos én sem tudom. Amióta szakítottunk, azóta inkább legjobb barátént tekintek rá. Jóóó az is igaz, hogy akkor még csak 12 évesek voltunk.  Lehet meg kéne próbálnunk újra?„

               „ Ezt neked kéne eldönteni. Egyetkérek: ne azért tedd, hogy kipróbáld, tényleg szerelem volt-e vagy csak fellángolás. „

               „Igazad van. Át kell gondolnom. Köszönöm Newt! :* „

              „Ne köszönd, te bökött  xD Tudod te, hogy bármikor meghallgatlak, csak ne folytsd magadban, mert ha megint depressziós leszel, saját kezűleg foglak kicsinálni... „

              „Neeewt!"

              „Igazam van, vagy igazam van?"

              „Az egész életemet kívülről tudod."

             „Egészen biztos, 'Mr. Lesmárolt a húgod, de majd talán egyszer elmondom' Uraság?"

             „EZT HONNA..."

             „Veled ellentétben, a hugicám minden információt megoszt, főleg ezt (amire hihetetlenül büszke volt). Élete szerelmének ajkai az övéhez értek. Bontsunk pezsgőt xD „

Thomas érzi, amint arca vörösleni kezd.  Kicsit kínosnak érzi a szituációt, hogy nem ő mondhatta el. Ráadásul a legjobb barátjának. Huh. Vesz egy mély lélegzetet. Valamikor biztos elmondta volna, de belegondolva... Ez így tökéletes. Most jól szórakozik rajta, és nem azt történt, amire számított. (Kiakad, esetleg még egy jókora letolásban is részesülhetett volna.)
Mindeközben elfelejtett visszaírni.

             „Túl durva volt?"

            „Mi? Dehogy! Csak belegondoltam, hogy megtudtad, és nem szúrtál le. Legalább is nem érzékeltem."

            „Thomas. Nyugodtan elmondhattad volna. Aaahj... Ilyen csekélység miatt nem haragudtam volna meg, te! De ismerd be, igazam volt! ;) „

            „Belátom xD Mellesleg... Nem szeretnéd most leírni, amit akartál mesélni? Vagy inkább holnap, személyesen."

Szíve szerint odabiggyesztené, hogyjó lenne ha elmondaná végre, mert furdalja a kíváncsiság, és ha most este ez miatt nem fog tudni aludni, akkor az csakis az ő hibája lesz és meg kell hívnia egy kávéra, mondjuk délután és...

„A második lehetőség jobban tetszik xD ."

„Most rajtad a sor, hogy mesélj, szűz szemek megrontója xD"

Így történ az, hogy a telefon még jó ideig nem pihenhetett. És egyre jobban furdalja a kíváncsiságis. Tudni szeretné, mit is akar mesélni neki barátja.

**Siggy= Serpenyő, a lázkódbannevezik meg**