Másnap sajna esett az eső. Nem sokat, de mivel sár volt mindenhol, ezért nem volt kedvünk lemenni a partra. Arra gondoltunk, hogy körbenézunk.

A fiúk megmosakodtak, meg egy laza szettbe felöltöztek, majd készen is voltak és kiültek a kertbe sörözni. Persze, már korán reggel. Mi Petrával megmosakodtunk, majd felvettük a közös barátság pólónkat. Ezután mind a ketten copfba fogtuk a hajunkat és csináltunk bele pár hullámot is. Felraktunk szempillaspirált meg szemtust. Petra alapozót is tett, de én nem, mert Josh nem szereti. Igazából nem tudtuk miért öltözünk így ki, de valamiért ilyen kedvünk volt.

Kb egy óra múlva lettünk készen és kimentünk a fiúkhoz.

-Na végre-sóhajtoztak.

Elindultunk random a part felé, hogy majd valahol irányt váltunk, de aztán az első kereszteződésnél láttunk egy plakátot, amin egy borfesztivál volt meghirdetve. Rögtön megbeszéltük hogy elmegyünk.

Az úton egy piacon találtuk magunkat, ahol vettünk kaját meg innit. Néhány emléket is vettünk balatonról. Az útközben sok fotót csináltunk megint az emlékek kedvéért. Aztán láttuk, hogy nem sokára kezdődni fog a feszt, szóval elindultunk.

Szokásunkhoz hívően nehezen találtunk oda. Vagy hatvan boros bodé volt mindenütt. Mindegyikben más bort/borokat árultak. A gáz az volt, hogy mi még az elején megbeszéltük hogy mindegyiket megkóstoljuk de erről lemondtunk azonnal lemondtunk.

Ittunk néhány bort (amit mind Petra kért mert csak ő 18), aztán kezdtük érezni a hatásukat, ezért márcsak egy pohárral ittunk meg. A fiúk rögtön megtalálták a gyerekeknek készített ugrálóvárat, amibe belementek. Mi csak röhögtünk rajtuk és csináltunk néhány képet. Valamelyik gyerek félt tőlük ami még viccessebb volt. Valamelyik pedig csak röhögött rajtuk hogy alig férnek be (mert tetős ugrálóvár volt). Persze néhány perc múlva mi is bementünk Petrával, mert hát egyszer élünk és nehogy kimaradjunk már a játékból.

A fesztiválon még a fiuk néhány embert megijesztettek, majd hazasétáltunk.

-Hé!-szólt valaki utánunk.

Mindannyian hátranéztünk és a mi kedvenc öreg házaspárunkkal találtuk szembe magunkat.

-Jó estét!-köszöntünk mindannyian-Önök is voltak a fesztiválon?-kérdezte Petra

-Igen. Többször megrendezik és mindegyikre elmegyünk és mindig megkóstólunk két fajtát. Márcsak kétszer kell elmennünk és elmondhatjuk, hogy az összeset kipróbáltuk-mesélte a néni.

-Meg hát a régi haverokkal is találkozhatunk-fejezte be a bácsi.

Hazafele még beszélgettünk kicsit, majd kitalálták hogy vacsorázzunk együtt a kertbe. A néni vagy 50 tányérral jött ki a kezébe. Valamelyiken sütik voltak, valamelyiken szendvicsek vagy husok. Aztán a bácsi hozott innivalókat amiben Martin segített neki.

-Hogy mondják magyarul, hogy jól néz ki?-súgta oda nekem Josh, mire válszoltam is.

-Ez nagyon jól néz ki-mondta egy kis akcentussal a néninek a sütire értve. Mindenki elröhögte magát, hogy milyen viccesen beszél Josh magyarul.

-Köszönöm-mondta a nénike így Josh megjegyezte a Köszönömöt magyarul.

A vacsora kellemes volt, pedig azt hittem, majd kínos csendben leszünk és mindenki csak mosolyogni fog.

Ezután elmentünk lefeküdni. Most Petra és Josh helyett cseréltek. Petrával felraktunk facebookra meg instára képeket. Ezután ezeken az oldalakon lógtunk és mindenkit kibeszéltünk vagy mindenki képeit.

Másnap úgy keltünk hogy utcsó nap, szóval ki kell élveznünk.