Gyors felöltöztünk Joshal majd Martin után indultunk. Petra megint a fürdőbe volt és csak engem engedett be. Amikor bementem lesokkoltam. Petra hányt és sírt a gatyája pedig véres volt. Nem értettem.

-Uristen! Mi történt-hajoltam le hozzá.

-Nem...Nem tudom. Vérzem. Napsi segíts! Mi lehet a babámmal?!-sírt.

-Nyugodj meg! Beviszünk a kórházba-próbáltam nyugtatni.

Kirohantam Joshékhoz hogy hívják a mentőt. Visszafele már hallottam Martin hangját, ahogy a mentőkkel beszél. Pár perc mulva megjöttek. Petrát beültették és persze vele mentem. A kocsiban fogtam a kezét. Martinék azt mondták hogy megprobálnak utánunk jönni, de nem hiszem hogy tudni fognak mert nincs autónk és azt se tudják hol a kórház. De abban a pillanatban csak Petrára tudtam gondolni és már én sem tudtam visszatartani a könnyeimet.

A kórházban kiküldtek a váróba. Ott már jobban elkezdtem sírni. 10 perc után valaki átölelt. Az a valaki pedig Josh volt. Próbált nyugtatni, ami be is vált.

-Elmegyek a büfébe. Kértek valamit?-kérdezte Josh-Neked is muszáj enned vagy innod valamit, úgyhogy nehogy azt mond hogy nincs étvágyad-nézett rám.

-Hoznál akkor egy szendvicset és egy forró csokit?-kérdeztem felnézve rá mire ő bolintott.

-Nekem hoznál sört?-kérdezte Martin mire mindketten egy ilyen "hülye vagy?" fejjel néztünk rá.

-Szerinted kórházban lehet kapni sört?! És amugy is...Petrát most műtik te meg sörrel ünnepelnéd?!-kérdeztem kicsit mérgesen, amire talán nem volt szükség de mindegy.

-Jol van na...akkor egy colát és valami kakaóscsigát-mondta mire felröhögtem. Mindig is a kakaóscsiga volt a kedvence. Ekkor kicsit visszaemlékeztem a régi időkre. A gondolkodásomból Josh ébresztett fel.

-Meghoztam a rendeléseket!-hülyéskedett kicsit hogy jobb kedvre derüljünk.

-Kakaósz cigaaa!-mondta Martin kisfiusan és elvette a derekamrol a kezét. Észre sem vettem hogy eddig átölelt.

Elfogyasztottuk a kajákat és épp a forró csokim közepénél jártam mikor kijött végre az orvos.

-Jónapot!-fogott kezet mindenkivel-Önök Petra hozzátartozói?-erre bolintottunk-A 64-es szobába vittük a második emeletre. Viszlát!-azzal el is tűnt, mi meg rohantunk a lifthez.

Fent kicsit sokáig tartott megtalálni a szobát főleg hogy elöszőr rossz emeletre mentünk majd rossz folyosóra. De hát ettől a két hülyétől nem is várhattam volna mást.

-Szia-köszöntünk kedvesen Petrának ő meg megpróbált egy mosolyt mutatni.

-A babám...-ekkor kijött egy könny a szeméből-elvetélt-ekkor pedig a többinek is utat engedett.

Mi persze probáltuk nyugtatni ami ment is.

-Tudjátok mit? Igazából nem annyira sajnálom hogy elment a baba mert még csak 18 vagyok és igy kiélvezhetem a fiatal koromat. Szóval remélem felállítottátok a vizicsúszdát-Petra mondatára mindenki felröhögött.

Szerencsére rögtön hazaengedték, mondván hogy nincs komolyabb baja. Mikor kimentünk a kórházból mi Petrával elindultunk gyalog a házhoz Martinék viszont elkezdtek röhögni és odamentek egy nagyon régi autóhoz.

-Ez meg mi?-kérdeztük egyszerre Petrával.

-Szerintetek hogy értünk ide ilyen gyorsan?-kérdezett vissza Josh

-Én bent voltam az orvosnál azt sem tudom mikor jöttetek-válaszolt Petra erre a fiuk rámnéztek válaszomat várva.

-Én épp Petrán gondolkodtam-magyaráztam-De elmondjátok végre hogy honnan loptátok ezt a kocsinak nem nevezhető valamit-röhögtem de a gáz az volt hogy egyedül.

-Ne sértegesd mert a hàzunk tulajdonosé-tette fel a mutató ujját Josh mire mindannyian beszálltunk.

-Most már értem miért ilyen öreg-mondtam mikor kinyitottam az ajtót.

Gyors hazamentünk mert már mindenki nagyon fáradt volt.

-Hol is tartottunk?-kérdezte Josh becsukva a szobaajtónkat.

-Nemár, álmos vagyok!-dünnyögtem a párnámba mire ő odajött és kutyaszemekkel kérlelni kezdett-Hajjj, jol van-adtam be a derekam.

-Köszönöm-mondta ahogy megcsókolt.
Hirtelen felém kerekedett, majd lassan lehúzta rólam a pólómat, egy percre elválva ajkaimtól. Ezután én is levettem pólóját majd visszatért a számhoz. Ahogy elkezdett puszikat hinteni a nyakamra és egyre lejjebb, lekerült a nadrágom is. A számat kisebb sóhajok hagyták el. Mikor a bugyimhoz ért, felnézett rám egy pillantra a huncut mosolyával, majd lekapta rólam a ruhadarabot. A két lábamat terpeszbe tette és puszikat adott a nőiességemre, majd a nyelvével kényesztetett tovább. Mikor már majdnem elmentem, vigyorogva eltávolodott tőlem. Gyors levette magáról a farmerját és az alsónadrágját és közeledni kezdett felém. Lassan belém hatolt ami miatt egy nyögés jött ki a számon. Egyre gyorsabban haladt és az én lábaim is már a dereka körül voltak. Egyszerre élveztünk el utána pedig lihegve feküdt le mellém majd összegabalyodva aludtunk el.