-Megérkeztünk-szólalt meg, én meg már nagyon izgatott voltam.

Kinyitotta a kocsiajtót, kisegített a kocsiból. Egyszercsak megálltunk és levette a kendőt. Azt hittem elájulok. Gyönyörű hely volt. Egy réten voltunk, ahol volt egy tó és azok a rózsaszín kínai fák.(fogalmam sincs hogy hívják őket, de a kedvenc fáim) Csak a természet és mi voltunk.

-Ez nagyon gyönyörű-alig tudtam megszólalni.

-Tudtam hogy tetszeni fog-mondta-Ez a kedvenc helyem. Még senkinek nem mutattam meg. Még mikenak sem.

-Szóval én vagyok az első?-kérdeztem meglepődve-De hogyhogy nekem megmutattad?

-Nem tudom-kezdte-Tegnap este amikor beszéltünk valahogy éreztem hogy majd neked mindent elmondhatok.-közbe leültünk a fűbe-Rögtön megtetszettél mikor megláttalak. Persze először csak külsőre, utána viszont már belsőre is- azzal felémfordult. Vagy két percig nézett bele a szemembe. Utána lassan megfogta az arcom és lágyan megcsókolt. Én a derekát fogtam meg. Életem legszebb csókja volt. De hamar vége lett.

Utána vagy negyed óráig csak ültünk a fűbe és néztük a naplementét. Aztán megtörte a csendet és még két órát elbeszélgettünk meg sétáltunk aztán haza indultunk mert látta hogy fázom.

A kocsiban megköszöntem hogy elhozott ide. Nagyon kitisztult a fejem.

Haza érkeztünk. Mikor beléptünk a szülei már ott vártak minket.

-Josh, ezt hogy gondoltad?!-szólalt meg az anyja-Napsugár te nyugodtan menj fel-Elég hülyén éreztem magam mert csak josht szídták le mikor én is benne voltam, ha úgy vesszük,bár azt se tudtam még hogy miért szídják le.

Felindultam a szobámba, de nem bírtam ki hogy ne hallgatozzak. A lépcső tetejênél leguggoltam és onnan figyeltem őket.

-Hogy volt merszed elvinni a kocsit?Meg mondtuk hogy nem vezethetsz egy hónapig a múltkori miatt. És hova mentetek egyáltalán? És az sem szép hogy belerángattad napsugarat.-mondta az apja.

-Én csak elvittem a parkba sétálni, már az is baj?!-kérdezte mérgesen.

-de miért kocsival? Belehaltatok volna 20 perc gyaloglásba?

-Nem, de tudtam hogy csak sötétbe fogunk haza indulni és ezért mentem kocsival-próbálta menteni magát josh.

-Jol van-kezdte Christine-John menj fel kérlek napsihoz, én még beszélek joshal.

Mikor hallottam hogy John jön fel gyors bementem a szobàmba és ugy csináltam mintha a teloznék. Bekopogott majd beengedtem. Sokat beszéltünk utána. A suliról, fiúkról (!!!) (ez elég gáz volt nekem) meg mindenféléről. Nagyon jófej és vicces.

Aztán mikor josh feljött ő lement. Én pedig mentem faggatni josht.