Bementem a közös szobánkba ahol Josh tévézett az ágyon fekve és mikor beléptem sem nézett fel a tévéből.

-Hoztam fagyit-mosolyogtam rá-Tudom hogy ez a kedvenced-ültem le mellé de ő még mindig úgy csinált mintha ott se lennék-Jól van, sajnálom oké? De amúgy nem értem miért vagy ennyire mérges. Ti is meg szoktatok minket szivatni. És amúgy is csak fagyiért mentünk el hogy kibéküljünk veletek.

-Még mindig nem érted? A mi szivatásaink viccesek. A tiétek viszont mindig átlép egy határt. Ti kijöttetek volna meztelenül egy öltőzőből?! És tudod hogy mennyire leizzadtam mikor azt mondtad hogy elraboltak?!-nézett a szemembe nekem pedig hirtelen nagy bűntudatom lett.

-Most már tudom. Annyira sajnálom tényleg de te is tudod hogy mennyire nincs humorom és ezért szivatunk ilyen bénán.-erre elröhögte magát majd felült az ágyon.

Elvette a fagyit majd a kis szekrényre rakta az ágy mellé. Ezután rám ugrott és elkezdett nagyon szorosan ölelni.

-Tudod hogy nem tudnék haragudni rád-puszilt az arcomra majd az orromra, számra és mindenhol ahol ért.

-Jol van de nem kell megfojtani-röhögtem el magam. Amikor így megszeretget valaki az nagyon jó érzés. Főleg ha sok problémád van vagy épp hiányzik valaki társasága. Nekem az utóbbi volt. Hiába vannak itt a barátaim akiket annyira szeretek hogy szinte potolhatnák a családom helyét, de azért szerintem ez nem olyan könnyű.

Ezután még tévéztünk majd Martinék benyitottak hogy minden rendben van e. Velük tévéztünk tovább. Valami tehetségkutató ment amin nagyon sokat röhögtünk. Aztán Petráek átmentek aludni majd mi is elaludtunk összebújva.

Reggel arra keltem hogy a nap kiégeti a szememet. Akkor jöttem rá hogy elfelejtettem lehúzni a redőnyt. Megnéztem hogy Josh is fent van e. Nem volt ezért elkezdtem ébresztgetni. Simogattam az arcát közben olyanokat mondtam hogy "Kelj fel!" "Hasadra süt a nap" "Unatkozom!" Mivel ezekre csak dünyögésekkel válaszolt ezért elkezdtem csikizni...ezzel csak egy gond volt...nem csikis.Ekkor viszont annyit mondott higy ébresszem fel a többieket és majd jön ő is. Szót fogadtam. De mikor Martinék szobájába beléptem, kicsit lesokkolodtam. Martin és Petra egy ágyon feküdtek félmeztelenül. Gyorsan becsuktam az ajtót hogy észre ne vegyenek. Azon kezdtem el gondolkodni hogy vajon el e fogják nekem mondani vagy hogy mióta tarthat ez a kapcsolat stb. Ekkor viszont Josh lépett ki álmosan a szobából fejét vakarva felső nélkül.

-Mi a baj? Szellemet láttál?-röhögött ki én meg még mindig pislogás nélkül álltam előtte majd észbe kaptam.

-Semmi. Mit kérsz reggelire?-kérdeztem témát váltva.

-Egyáltalán van valami otthon?

-Uuu tényleg-gyors benéztem a hűtőbe meg a konyhaszekrénybe-Van tojás, liszt, cukor meg ilyen dolgok szóval vagy sütünk palacsintát vagy tojást

-Legyen tojás-azzal "megcsináltuk" (mert ő csak a pultnak támaszkodva nézett engem) a reggelit.

Megterítettünk majd gyors csináltam még limonádét is és Josh bekiabált Petráéknak hogy kész a reggeli. Egy 10 perc múlva már kint is voltak ami meglepett mert azt hittem majd egy óráig rájuk fogunk várni.

-Jo reggelt-ásított Martin mire Joshal rámosolyogtunk majd Petrára akinek csak egy kisebb mosolyra volt ereje.

Megreggeliztünk. Nem beszéltünk sokat. Petra is bocsánatot kért Joshtól majd a vizicsúszdáról beszéltünk egy-két szót. Ezután megmosakodtunk és felvettük a fürdőruháinkat. Kimentünk a vízhez majd béreltünk egy vizibiciklit.