Mikor hátranéztek hogy mit csinálunk azt vették észre hogy eltűntünk. Azt hitték csak szórakozunk de nem találtak sehol ezért félni kezdtek.

~Josh szemszöge~

Vagy félórája kerestük őket de nincsenek meg.

-Basszus hol a francban vannak?! Ha elbújtatok akkor gyertek elő mert nem vicces!-ordítottam Martin pedig csak lemerevedve állt. Szerintem még mindig abban bízott hogy csak poén legyen de ez nagyon nem az volt. Megbeszéltük hogy visszafele sétálunk a parthoz közben felhívjuk őket. Nem vették fel.

~Napsi szemszöge~

Petrával úgy döntöttünk hogy elmegyünk vízicsúszdát venni (amit a kertben is lehet használni) meg fagyit mindneféle öntettel meg cukorral. Ezt mind a fiúknak akartuk adni kiengesztelésül. Nem vettük fel a telefont hogy kicsit idegesítsük őket.

-Figyu szerintem most már hívjuk vissza őket mert lehet hogy már a rendőrséget is hívták-mondta Petra mire kicsit nevettünk majd sóhajtottam egyet.

-Jól van, de csapjuk be őket-mondtam bosszús arccal

Felhívtuk őket mire szinte rögtön felvették.

-Josh?-kérdeztem mintha félnék és valami baj lenne

-Hol vagytok? Jól vagytok? Egy órája keresünk titeket-elég idegesnek tűnt mire nem mertem csesztetni hogy elraboltak de hát nem hagyhattuk ki a poént.

-Azonnal gyertek haza! Két férfi hazatuszkolt minket és rombolják a lakást és meg is ütöttek már minket meg azt mondták hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni!-mondtam kicsit sírással a hangomon Petra pedig végig röhögött.

-Uristen azonnal megyek!-erre lerakta

-Te jo ég nagyon idegesek-mondtam és közben szakadtunk a röhögéstől-AMúgy annyira béna voltam...hirtelen azt sem tudtam mit találjak ki

-Jó volt ez-kacsintott Petra majd szépen elkezdtük a fagyikat tálalni.

~Josh szemszöge~

Mindjárt kiugrik a szívem olyan gyorsan futok a nyaralóhoz. Martin kicsit lemaradt. Már most félek magamtól mert tudom hogy annyira dühös leszek azokkal a pasikkal hogy megölöm őket. Úgy érzem sose érek haza.

Végre megérkeztünk. Közben martin is felvette a lépést velem majd benyitottunk a házba. Azt hittem fejbe lövöm magam.

~Napsi szemszöge ~

A fiúk hamar megérkeztek.

-Meglepetés!-ordítottunk Petrával majd odavittük nekik a fagyikat.

Martin egy ilyen "mi a fasz?" majd egy "uuu fagyi" nézést vetett ránk és neki látott a fagyijának. Josh viszont nem vette el hanem dühösen nézett minket. Kezdtem félni. Egyszercsak elfordult és elindult a szobánk felé. Közben hangosan trappolt és belevert egyet a falba.

-Azt hiszem igazad volt!-néztem Petrára-ez tul sok volt. Most mit csináljak?

-Szerintem várd meg mig lenyugszik majd menj be hozzá a fagyival.-tanácsolták egyszerre mire én bólintottam egyet.

-Amúgy van még egy meglepink!-mondta Petra

-Mi?-kíváncsiskodott Martin mint egy ksifiú erre előhúztuk a csúszdát ô pedig rögtön uuu-zni meg ugrálni kezdett. Ekkor megint hallottuk hogy Josh a falba ütött. Remélem nem fog meglátszodni mert akkor ki kéne fizetnünk.

Petra elment lezuhanyozni én meg addig Martinnal maradtam amíg a fagyit ette. Persze loptam belőle mire messzebb ült. Beszélgettünk majd én is elmentem tusolni mikor Petra kész volt. Ezután megfogtam Josh fagyiját és kezdődhetett a bocsánatkérés.