Reggel nem volt valami csodás ébresztőnk. Martin és Petra jöttek be a laptopjukkal amin egy katonai ébresztő szólt teljes hangerőn. Mi Joshal elkezdtünk nyüszörögni.

-Nemár! Kapcsold ki!-mondta álmosan josh majd jó szorosan magához szorított hogy én se halljam (milyen úri ember:D) és ránk húzta a takarót.

Ezután Martin elkezdett az ágyon ugrálni amit Petra is követett volna ha nem lett volna a kezében a laptop.

-Addig nem kapcsoljuk ki amíg fel nem keltek-mondta kisfiúsan Martin. Erre josh felugrott majd felkapta Martint és kivitte a folyosói erkélyre ahova kizárta. Mi csak szakadtunk a röhögéstől amikor Josh visszaindult Petráért. Ő lerakta a laptopot és futni kezdett josh elől ami reménytelen volt. Őt viszont a vécébe zárta. Ezután visszajött a szobámba, kikapcsolta azt a valamit és visszafeküdt az ágyba. Megpaskolta a mellette lévő helyet jelezve hogy nem akar egyedül szunyálni. Én viszont már nem voltam álmos és a többieket is sajnáltam ezért csak leültem mellé majd elkezdtem puszilgatni az egész arcát és odasúgtam hogy engedje be Martinékat mert tényleg készülődnünk kéne a campingezéshez. Ekkor mondta hogy neki ugyis 5 perc az elkészülés szóval még visszaaludt egy kicsit.

Én beengedtem Martint aki a fürdő fele menet bemutatott egyet Joshnak. Ezután Petrát is kiengedtem majd elkészülődtünk. Miután mindenki úgy gondolta hogy mindene megvan, elindultunk. A kocsiba teljes hangerőn remixeket hallgattunk és énekeltünk. Az erdőnél fogalmunk sem volt hogy hol forduljunk be. Miután befordultunk egy helyen josh leállította az autót mert nem tudtunk tovább menni. Megbeszéltük hogy ketté válunk és keresünk egy jó helyet. Úgy döntöttünk hogy egy lány és egy fiú lesznek igy én joshal, petra pedig martinnal ment.

Egy óráig kerestünk egy pusztásfélét de semmi ezért visszaindultunk és nagy nehezen vissza is találtunk. Martinék viszont szerencsére találtak egy kisebb pusztást. Mindenki kiszedett a kocsiból valamit. Természetesen a fiúk hordták a nehezebbeket. Miután odaértünk megpróbáltuk a sátrakat összerakni ami nem nagyon ment ezért féltünk hogy kint kell aludnunk. Erre petra felállt (aki eddig csak valami csokit majszolgatott és rajtunk röhögött) és azt mondta hogy majd ő megmutatja hogy kell ezt. Ekkor mindenki arra számított hogy majd ugyanolyan béna lesz mint mi, de negyed óra múlva mind két sátor állt. Mi elismerően megtapsoltuk ő pedig meghajolt.

Estig csak kipakoltunk meg mindent elrendeztünk de kitaláltuk hogy ez így uncsi és hogy a többieket is ide kéne hívni. Erre josh felhívta őket, majd elment értük és ők is megvették a szükséges cuccokat mivel két sátorba nem fértünk el volna ennyien. Mi hárman maradtunk és végre magyarul beszélgethettünk ami nagyon vicces volt mert már sok mindent angolul akartunk mondani meg angol akcentussal. Kb 2 óra múlva egy autó hangját hallottuk.