Reggel boldogan keltem.

-Joreggelt-szólalt meg fülig érő mosollyal Josh. Annyira cuki volt a kócos hajával.

-Neked is joreggelt-nyomtam egy puszit a szájára.

-Ma hova visszük őket?-kérdezte egy ásítás közben.

-Jó hogy kérdezed mert fogalmam sincs-mondtam kicsit kétségbeesetten-Mi lenne ha elvinnénk őket a tóhoz? Tudod a mi kedvenc helyünkre?-kérdeztem mosolyogva.

-Hát pont ez az. Az a mi helyünk és ezért nem nagyon akartam hogy bárkit is elvigyünk oda.Se barátokat se családot. De ha te szeretnéd akkor nekem mindegy, elmehetünk

-Nem, igazad van. Viszont eszembe jutott valami más is-hatásszünet-Menjünk a vidámparkba. Én se voltam ott még-kérleltem kutyaszemekkel.

-Nekem oké-vonta meg a vállát és nyomott egy puszit az arcomra majd átmentünk a többiekhez.

Ők épp akkor keltegeztek, ezért mi hangosan énekelve rajtuk kezdtünk el ugrálni mire ők egy melegebb éghajlatra küldtek el minket.

-Nektek lehet hogy jó volt az estétek de én Martin fingásaitól nem tudtam aludni-morgott petra mire mindenki felröhögött

-Nem kell leplezni petra hogy te voltál. Amúgy abban biztos igaza van jo volt az estétek mert idáig hallottuk-mondta röhögve Martin mire én kicsit megijedtem, reméltem hogy csak viccelt és nem lehetett semmit hallani az estéből.

Ezután elmentünk felöltözni és megmosakodni majd beültünk a kocsiba az induláshoz.

Az úton inkább csak beszélgettünk, hülyéskedni túl korán volt még. Mindenki fáradt volt mivel már 11-kor elindultunk mert messze van a vidámpark és sokáig ott akartunk lenni.

Mikor megérkeztünk még nem voltak olyan sokan de aztán ez hamar változott. Bent azt sem tudtuk merre menjünk és hogy mit próbáljunk ki először, ezért elvettünk egy térképet és mivel Petránál volt egy toll ezért mindig amelyik játékra felültünk már vagy kipróbáltuk azt kipipáltuk.

A kísértet háza nagyon tetszett. Én mindig szerettem az ilyeneket. Először mikor bementünk csak szűk folyoson mendegéltünk és ilyen kisebb ijeszgetések voltak. Pl: a festményből kijött egy srác kiabálva vagy leugrottak ránk pókok (a pokok a legnagyobb félelmeim ezért azután végig joshoz bujva mentem aki ezen csak röhögött pedig nekem egyáltalán nem volt vicces) de volt egy kismotoron ülő "baba" aki félig halott volt és velünk szembe jött énekelve majd egyszer csak elkezdett üldözni minket mi meg futottunk és közben szakadtunk a röhögéstől. Egyszercsak egy hosszú mozgólépcsőhöz értünk. Lementünk rajta úgy hogy közben egyfolytában recsegett, ropogott mintha mindjárt szétesne meg jobbra-balra mozgott. Miután sérületlenül leértünk, egy ilyen nagyobb dodzsem féléhez jutottunk amibe bele is ültünk. Nem indult el egy darabig ezért én és petra félni kezdtünk és inkább bekötöttük a biztonságiöveinket. Mikor bekötöttük azokat, előttünk két kisebb lámpa kivilágitott. Szóltunk a fiuknak hogy ők is kössék már be és miután megvoltak elindultunk szóval csak ennyit kellett volna tennünk hogy elinduljunk. Na mindegy. Miután elindultunk voltak ijeszgetések és a fiuk is ugrattak minket.

Ezután felültünk még két hullámvasútra (az egyik vízi hullámvasút volt a másik meg normál). Ezeket is nagyon élveztem. Utána egy fagyival pihentünk amit nekem josh kifizetett. Utána még felültünk majdnem mindenre de voltak ilyen extrém dolgok amiket csak a fiuk probáltak ki.

Hazafele megnéztük a képeket amiket csináltunk.